Ti találkoznátok a testvéretekkel ezek után?

Nem találkoznék. Nekem az apámmal hasonló a "kapcsolat". És nem bocsátanék meg. Vagyis... nem tudom elmagyarázni, jártam pszichológushoz, és ezt mind feldolgoztam. Rendbe tettem a múltamat, a saját viszonyomat a múlttal, megbocsátottam magamnak, és úgy érzem, ehhez ő nem kell. Most már nem köt hozzá érzelem. Mondhatnám, hogy ja, megbocsátok, de nem lenne benne érzelem, mert nincs mit megbocsátanom.

Nekem is csak egy esélyem volt, hogy jó ember legyek. És ha tökéletes nem is vagyok, a fent leírtakat nem tudtam volna megtenni egyetlen élőlénnyel sem. Szerintem az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy könnyítsenek magukon. Vezekeljenek, bizonyítsák be, hogy tényleg változtak, ne csak "na bocsika lol, hogy bántottalak, menjünk moziba".

Egyetértek 32.-essel. Nem kell a bántalmazóval felvenni a kapcsolatot, látványos gesztust gyakorolni felé, hogy túl tudj lépni a történteken. Vannak dolgok amiket nem kell megbocsátani, ilyen ha a szerettünk fordul ellenünk, akinek életfeladata lett volna normálisan hozzánk állni.

Azért nem kell megbocsátani, mert a terrorban töltött éveket nem adja vissza, csak az ő lelkén könnyít, én nem tenném meg neki ezt a szívességet, és szerintem egyáltalán nem igaz, hogy ez a te lelkeden bármit is könnyítene.

Nekem egy bántalmazó oktatóm volt, azt is évekig tartott feldolgozni. Amikor híre jött, hogy elpatkolt, gondoltam rá, hogy kimegyek a temetőbe levizelem a sírját, de addigra már eltelt több év és túl voltam rajta, habár állítólag más taníványai megtették.

Nagy szerencséje, hogy nem futott össze velem még életében pár évvel a bántalmazások után, mert elvertem volna mint szódás a lovát. Ha meg bocsánatot kér akkor duplán kapott volna, azért mert úgy gondolja, hogy egy bocsánatkéréssel letudhat több évnyi terrort.

1X találkoznék vele,hátha valami olyan érdekes dolgot mond,amiről eddig nem tudtam.

Aztán lezárnám végleg a kapcsolatot.Aki egyszer engem vagy többször bántalmaz,onnantól nekem ő senki.Nem érdekel a múltja,miket tettek vele,ő számomra idézőjelesen halott.Hiába erőltetném a kapcsolatot,ha ránézek,mindig ugyanaz jutna az eszembe.Akár rokon,akár nem.A sérelmek mindig felszínre törnek a későbbiekben.

Nyugodtan találkozz vele az albérletében,nem lesz gond,ő se hülye,de utána felejtsd is el.

Hogy találkoznék-e azzal a személlyel, aki tönkretette a gyerekkoromat, és ezáltal az egész életemet és személyiségemet átformálta? Aki csak egy bocsánatkéréssel és egy mondattal lezárná a több éves testi-lelki bántalmazást?

Felhívnám, és feltenném neki is ezeket a kérdéseket. Utána elmondanám, hogy hagyjon békén. Nem lenne ilyen emberre szükségem, főleg úgy, hogy rendeződött az életem (és a jó lelkű hozzászólók 70%-ának se).

Ha nekem benyögné ezek után, hogy kávézóba nem akar menni, biztos mondtam volna, hogy "Többet ne keress, te nyomorult, inkább akaszd fel magad, amiért így vissza akarsz élni a fölényeddel megint! Nekem aztán nem hiányoznál és legalább fatert is üdvözölhetnéd helyettem, bár nem olyan stílusban gondoltam, ami bárkinek jól esne".

Egyébként hogy tudsz te a petesejt donorodnak ezek után megbocsájtani? Mert bizony ő is nagyban sáros ebben.