Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom? Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?
Próbálok rövid lenni, de kicsit már sok minden összegyűlt.
Párommal 20 km-re lakunk tőlük. Egy hónapja költöztünk össze. Mindketten 24 évesek vagyunk. Én most kezdtem el dolgozni először, ahogy összeköltöztünk, illetve most szereztem a diplomámat meg.
Szüleim 450 km-re laknak. Borsod-vas megye a táv, a lehető szinte legmesszebb vagyunk. Én költöztem borsodba. Ide valósi voltam, csak szüleim, testvéreim elköltöztek. Páromat hobbija, munkája ideköti.
Anyósomékhoz heti 2x járunk változó időre. Van, hogy csak beugrunk 1-2 óràra van, hogy ott vagyunk 4-5 órát, én sose siettetem a párom, hogy na már menjünk haza.
Szüleimhez, akik meg messze laknak 3 hetente járunk!
Péntek este érünk oda, vasárnap meg indulunk délután vissza.
Anyósomék csőrét ez zavarja leginkább.
Mindig mielőtt megyünk és jövünk páromat piszkálja messengeren meg hívásban, hogy ő kiszámolta mp-re pontosan, hogy szüleimnél több időt vagyunk. Beleszámolta az ott alvást is, ugyanis náluk nem szoktunk ott aludni.
Meg hogy szerintük ez a 20 km olyan mintha 460 km lenne, vagyis szerintük annyiea ritkán làtogatjuk őket.
Mindig fapofával beszél vele a telefonban és bunkón.
Beleszólt abba is, hogy vasárnap mikor jöjjünk haza és az a taktikája, hogy nem szól páromhoz direkt, ha megsértődik, meg bunkóskodik a telefonba.
Volt egy korábbi vitánk azon, hogy azt állította, hogy majd ha lesz fizetésem akkor azt majd magamnak félreteszem és a páromét fogom költeni. Ami azóta beigazolódott, hogy nyilván nincs így, csak hülye az anyósom.
Úgy éreztem, hogy ebből elég és elmondtam mindezt, amit most itt leírtam, hogy zavar. Erre még ők akadtak ki rám!
Mivel szüleim nem szoktak már haza járni. Majd nyáron jönnek 2x, mert lesz 2 lagzi a környéken, ezért állították azt, hogy az én szüleim miért érdemlik meg, hogy többet legyünk ott, mint náluk, mikor ők úgy se jönnek. Sajnos anya hol szombat hol vasárnap dolgozik, mert eladó nagy élelmiszer boltban.
De ők ezt nem tudják felfogni. Apám munkája is olyan, hogy sokszor szombaton is dolgozik.
Apósom meg nyugdíjas, anyósom meg home office, szóval igencsak ráér agyalni..
Úgyhogy utána továbbra is kiakadtam, mert állították, hogy ők jobban szeretik a fiúkat, mint engem a szüleim és hogy akkor miér tjàrok 3 hetente, mikor ők nem hozzám. Teljesen kiakadtam, hogy miből gondolják ezt. Meg az anyukámra is mondták, hogy biztos nem szeret.
Az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Szeretem őt és ő is engem, a világ legjobb anyukája volt és lesz is örökké. Ezt senkinek nem fogom bizonygatni. Na ekkor màr elkezdtem kiabálni.
Aztán jött anyósom azzal, hogy mi ez a 3 hét. Ezt kötöttem esetleg anyukámmal, hogy olyan gyakorisággal haza kell járnom. Mondom nem, ezt magammal kötöttem, hogy ennyi időnként tudjuk a benzint kifizetni meg az időnket rászánni, meg ennyi idő, amennyi után azt mondom már nagyon szeretném látni a családom.
És mondtam azt is, hogy ne tekintsenek már engem árvának és ne kelljen már bizonygatnom, hogy fontosak a szüleim, ne hogy már ez bűn legyen. Jó lenne, ha felfognák, hogy nekem is van családom. Erre is teljesen kiakadtak és mivel kissé felemeltem a hangom azt mondták menjek pszichológushoz. Fúh, na akkor meg még jobban kiakadtam, mondtam jól van, akkor fogom anyósomat és kézen fogva fogunk elmenni pszichológushoz, mert neki is kellene és akkor felálltam és útnak indultam haza felé szépen!!!!!
Én még ennyire soha életemben nem voltam megsértve, mint ezen a napon.
Ennek volt előzménye, hogy màr anyósom abba is beleszólt, hogy anyukám milyen és mennyi stafirungot adott nekem.
Megmondtam nekik kerek perec, hogy ne azzal akarjanak már hívni magukhoz, hogy az én családomhoz hasonlítgatják magukat. Megnézném az anyját mit szólna, ha 3 hetente kéne látnia gyermekét.
Párom támogatott meg sirt a kocsiban. A szívem majd ki esett, úgy dobogott. 4 éve vagyunk együtt. Sose vitáztunk még, nem vagyok az a fajta, de most már kibújt a szög a zsákból. Ennyi volt. Nem akarom őket nagyon sokáig látni. Nem tudom, hogy fogok megbocsájtani ezek után.
És a végszavuk is azon kívül, hogy szerintük anyám nem szeret, meg pszichológus kéne, annyi volt, hogy biztos én befolyásolom a párom, hogy ne menjünk hozzájuk, meg hogy megvàltoztam negatív iranyba es pàromat is abba terelem.
Megmondtam azt is, hogy én sose tiltottam párom, mindig támogattam. Nem azért jár heti 2x, mert tiltom, hanem ő maga nem akar. Van elég dolgunk a házon, meg a munkánkkal. Nekem is első munkahelyem, hulla fáradt vagyok sokszor.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és segítene nekem.
Sírtam ma már, meg mondtam a páromnak menjen inkább haza és gondolja át szeretné e így velem folytatni, mert én ezt nem bírom. Mi lesz, ha unokáink lesznek, van értelme így egyáltalán együtt maradni.
A szülei csak azt fogják elérni, hogy eltávolodunk.
Én tiszta szívemből szeretem ,ugyanúgy mint az elején őt. De már sokszor elkeseredem, hogy anyósomék miatt igazságtalan az egész életem így, párom meg persze úgy van vele, hogy csak a szülei. Akik persze jól elkényesztették, tenyerükön hordozták és nyilván szereti őket, tehàt az nem opció, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot, mert pàrom ebben soha nem lenne benne.
Én nem szeretnék más embert magam mellé. :(
Szerintem teljesen igazad van, de a párod szüleit a párodnak kell leállítani.
Respect a háromheti látogatásokért, mi csak nyáron mentünk gyerekkoromban a vasi rokonokhoz, és nagyon hosszúnak találtam mindig.
Én akkor sem akarnék velük egy légtérben lenni, hogyha bocsánatot kérnének.
Ez már olyan szintű rosszindulat, amit nem lehet megmagyarázni. Az ilyen embereket maximálisan el kell kerülni. Sajnos nagyon jól tudom, hogy milyen az, amikor az unatkozó vén kruva azt se tudja, hogy kiről mit találjon ki. Nálunk nagyapám második felesége (kb. 30 éve házasok) már össze is boronált az édesanyámmal, merthogy egy háztartásban élünk, és egyikünknek sincs párja. Aztán amikor besokalltunk, mindent elmondtunk nagyapámnak, hogy milyen szarkavaró a „kedves” felesége, amire az volt a válasz, hogy ő egy szent, soha nem hazudott egész életében.
Na, azóta ha akarnánk se tudnánk hozzá menni, maximum a kapuban lenne hajlandó „beszélgetni” velünk. De nem megyünk, és ott rohadjon meg mindkettő ahol van.
Szerencsére az örökség kérdése más okokból kifolyólag le van tisztázva (a két gyerekére iratta a fél házat, mert különben élete végéig járhatott volna bíróságra), úgyhogy veszteni nem vesztettünk semmit, csak a kötelező jópofizásokat.
Nem vagytok összenőve a pároddal. Mivel neki a szülei, ezért „kötelező” őket látogatnia, de neked nem kell. Annyi szerencséd van, hogy a párod kiáll melletted a szüleivel szemben is, így ha az anyja folytatja a szarkavarást ellened, akkor a fiát fogja magától elmarni, nem téged.
10 évig tűrtem anyósnak, volt, hogy hónapokig nem beszéltünk. Az én gyerekeimnek sose volt szerető nagymamája, aki kényezteti az unokákat. Viszont mindenbe beleszólt, szerinte a levegőt is rosszul veszem.
Nagy szerepe volt, hogy a volt férjem elfordult tőlem, és végül elváltunk. Utána én vootam a világ szemete, amiért "utcára tettem a gyerekeim apját", mert hozzájuk költözött vissza, de az már nem tetszett.
Én meg kezdhettem mindent újra egyedül, két gyerekkel. Ha lenne egy időgèpem, én messzire kerülném mindkettőt. Egy férfi nem ér annyit, hogy ilyen anyóst vegyél a nyakadba. Pedig a kettő együtt jár.
Sajnos olyan nincs, hogy csak a fiú kell, anyóst nem kéred.
Jogosan akadtál ki. DE most olyanok vagytok mint a hazajáró kollégista gyerekek. Kezdjétek el a saját életeteket élni, ez a heti kétszeri anyós meg 3 hetente egy teljes hétvége anyu rengeteg, itt a lehetőség hogy mindegyikből visszavegyetek.
Menjetek együtt mindkettőtök szüleihez ezután is, kellő távolságtartással az anyóstól, kizárt szerintem hogy bocsánatot kér. Mutassátok meg neki hogy nem vagytok gyerekek, teremtsetek saját otthont, saját szabályokat!
Ilyen viszonyban voltam apósommal fél évig, mikor megismertem a fiát. Minek költözik velem albérletbe, minek jár velem a családomhoz, minek tölti velem az ünnepeket, én csak egy pénzéhes pixa vagyok, aki ott fogom hagyni adósságok között a fiát, stb. Azért fél év volt, mert jött a fia születésnapja, arra meghívtuk őket. Addig egyáltalán nem beszéltek, de aznap eljöttek. Minden rossz volt, kicsi a lakás, ehetetetlent főztem, hiányos a konyha felszerelés. Ebéd után hazamentek és lassan kezdték belátni, hogy a fiának megfelelek, végül szóba álltak velem is. Ez évekkel ezelőtt volt, már kezelhető, de továbbra sem felelek meg és nem érdekel, mert a fiával a házasságunk töretlen. Most már a gyerekneveléshez is jobban ért, de hagyom, hadd mondja, úgysem változik attól semmi és ezt ő is tudja. Pl küldené a fiát ilyen, olyan munkákat végezni a ház körül (a családi idő kárára), mert enélkül szerinte rendetlen "égő", de mikor hetekkel később sem lát változást és megmondjuk, hogy így döntöttünk, akkor elhallgat abban a témában. Mindig van új lemez.
Ezt a harcot akkor érdemes elkezdeni, ha van stabil párod, de heti kétszer anyunál ülve szerintem még van hova felnőnie...
A szüleim elváltak 19 éves koromban, és amikor az egyetemről hazalátogattam, akkor látszólag több időt voltam apámnál. Anyám ezen feszkózott. Aztán amikor rámutattam, hogy lehet, hogy apámnál vagyok többet, de ébren meg anyámnál - hiszen apámnál aludtam, az ugye 8 óra nem ébrenlét - akkor ezt kelletlenül, de szótlanul elfogadta, mint érvet.
Kérdező, jogos a felháborodásod.
1. Heti 1+5 órát vagytok az anyósjelöltnél. Az 18 óra/3 hét. Péntek estétől vasárnap délutánig az olyan 4+16+6 = 26 óra/alkalom ébrenlét Vasban. Ez ugyan 50%-os különbség, de én mégsem tekintem soknak, mert egyrészt sokkal ritkábban vagytok ott, mésrészt fiatalabb vagy, még jobban kötődsz a szüleidhez, harmadrészt valószínűleg a párod is csak azért megy heti 2-szer, mert ismeri ennyire az anyját.
2. Az anyósjelöltet a párod dolga helyretenni.
3. Te mindig indulatmentesen beszélj az anyósjelölttel és a pároddal az anyósjelöltről. Ezzel kisebb a támadási felület.
4. Anyósjelölték kontrollálóak.
Semmi joguk beleszólni ilyen szinten az életetekbe. Már ez is sok, na de az hogy anyukádat becsmérli, hát én ezek után az utcán is atmennék a másik oldalra ha meglátom.
Nem tudom mit pattog amúgy, heti két tali bőven elég.
Nagyok jól látod, az unoka utána ez a probléma csak hatványozódna.
Igazából én sem lennék hajlandó ezek után találkozni se velük, itt a párod a kérdés. Hogy ő melletted álljon, illetve ha ő találkozik az anyjával akkor ne hagyja hogy azok mocskoljanak meg fúrjanak téged. Ki kell nekik kötni hogy ha rólad kezdenek el beszélni akkor párod házajön/leteszi a telefont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!