Meddig normális egy apa lánya kapcsolat?

A 4 gyermekes apának (előttem) aki leírta történetét a 25 éves keresztlányával...

Te már most látod a különbségeket, hogy mik vannak. És én azt mondom, hogy teljesen normális, ha 8-10 éves gyermekeid az önállóságra törekednek. És nem kézenfogva, de nem is "nyakadba kapaszkodva" akarnak melletted lenni.

A keresztlányod, aki ezek szerint igen csak rajong érted... na ez az, ami NEM természetes. Ő az a "tipusú" lány, akiről a Kérdező is beszélt. Aki csak egy nálánál jóval idősebb, tapasztaltabb emberben látja a biztonságot. Mert talán arra lett nevelve, kondicionálva, hogy az "élet"... főként egy fiatal, kívánatos(!), szépen domborodó lány számára az NAGYON VESZÉLYES. Ami részben igaz is.

De, ha nincs megtanítva arra, hogy az élet maga az èletveszélyes... akkor félni fog egyedül belemenni bármilyen kapcsolatba is. És örökösen csak a BIZTONSÁGOS (komfort) zónát, példàul a szülő, rokon kapcsolatát fogja keresni. Mert az nyújtja számára a tuti biztonságot. Idegen ember, vagyis egy felbukkanó udvarló...? Ki tudhatja azt előre, hogy mi minden lakozik benne? És NEM mer hozzá közeledni. Nem mer kockáztatni. Mert el van ültetve a fejében, hogy az NEM biztonságos! Az bárki lehet... Mert hogy nincs senkinek a homlokára írva:

- Én jó ember vagyok! Bennem megbízhatsz! - Ugye?

Az ERŐ legyen veled!

#51, az én keresztlányom, pont jól látod a dolgot.

Kicsit abszurd, hogy az ölébe ül és abban nem lát semmi rosszat, ha meg körbefogom a derekát (mert hova a tökbe tegyem a kezem), akkor meg rámszól, hogy az félteérthető.

De nagyon szar családja volt, van.

Szóval vékony jégen ezek, pár kérdéssel arrébb meg egy 34 éves fiú (?), aki az anyjával él, de egy ágyban is alszanak.

Nekem az már túl sok.