Ez normális, ha nem mit kéne tennem?

Akkor ha jól értem, nem akarsz odajárni, de azért mégiscsak jól jön a pénz, a gondoskodás, a kaja, ezért mész, de úgy adod elő, hogy ők nem akarnak téged elengedni. Kényszerítenek, hogy menj?

Ha nem akarod ezt a helyzetet fent tartani, akkor mondd meg nekik, hogy mindent köszönsz, de ha találkoztok, akkor a fájó sebeid nem tudnak begyógyulni.

Az a kihasználás, ha ezt tovább folytatod. Te nem szeretetből mész oda.

Ó Drágám. Üljél le magaddal tök őszintén egy nagy beszélgetésre. Tényleg kell neked egy olyan nő, aki nem tisztelt téged eléggé ahhoz, hogy csukva tudja tartani a lábait? Mennyire tiszteled saját magad, ha az előző kérdésre a válasz igen?

Nézd. Engem megcsalt a párom, mikor 4 éve voltunk együtt. Azt hittem, meg tudom neki bocsájtani. Én minden porcikámmal azon voltam, hogy sikerüljön. Még párterápiára is elrángattam. De soha többé nem tudott úgy hozzám érni, hogy ne az jutott volna eszembe, hogy vajon a másik nőhöz így ért-e. A végére a szex gondolatától is görcsölni kezdtem. Nagyon sok év volt, mire rájöttem, hogy én ezt képtelen vagyok megbocsájtani. Szakítottam vele és ma egy olyan párkapcsolatban élek, ahol mindketten tudjuk: a másiknak csak 1 dobása van.

Ha te azt mondod, hogy neked ez a nő kell és képes vagy neki megbocsájtani (úgy, hogy soha többé nem hozod fel a dolgot és olyan lesz, mintha nem történt volna meg), akkor engedd vissza.

Ha a válasz nem, akkor zárd ki az életedből, amíg elmúlnak az érzelmeid. Utána (évek utánról beszélek) lehet köztetek barátság még.