Lesz ebből valaha "normális" kapcsolat anyósékkal?

A férjemmel 8 éve vagyunk együtt, míg udvarolt kedves volt a családban mindenki velem. Miután komolyabb lett összeköltözés stb akkor kezdett egy-egy beszólás, megjegyzés lenni. Sajnos majdnem szomszédok vagyunk (akkor még ezt jó kiindulásnak gondoltam). Ahogy terhes lettem, jött a "szar csőstül". Anyós hónapokig duzzogott, hogy elvettem a fiát, ő még nem akar nagyi lenni stb, fel csináltattam magam meg hasonló. Férjemnek a húgával nagyon szoros viszonyom volt egészen eddig míg terhes nem lettem és az anyja folyton nem beszélt neki össze mindent. Így szépen fokozatosan a mi viszonyunk is romlott. Úgy éreztette anyósom amit mondani akar, hogy a lányát használta szó csőként, aki meg elszólta magát és lejött ki beszéli tele a fejét.

Anyosek az esküvőnél is azt akarták hogy róluk szóljon minden, úgy akarták megszervezni ahogy ők kigondoltak, itt is millió vita volt.

Majd ahogy lett a gyerek még több okoskodás ment, mit hogy kell. Amit én akartam sose tetszett nekik. Hiába mondtuk hogy mi így neveljük, kész. A férjem is elkezdték bántani (gondolom azért mert mellettem állt ki) Látogatóba nem igen jöttek, pedig néhány háznyira élnek (volt hogy hetekig nem jöttek, és ezzel dicsekedtek, hogy ők hagynak minket élni) de ha ott voltak csak vallattak, ellenőrzés ment, mit hogy teszek, főzök. Azóta lett még 2iker babánk. Ugyanez a helyzet, sőt most már mindig minden helyzetben, én vagyok a rossz anya, a szigorú. Miért van még cumi, a gyerek miért nem szobatiszta, miért engedem meg ezt v azt.

Állítólag megváltoztam, nem vagyok már laza, stb ilyeneket mondanak. Meg bármit teszek a hátam mögött belém állnak.

Egyszer ki is derült, hogy a férjem húga egy akkori fiú barátjának kiteregette a magánéletünket és mindennek lehordtak. Pedig dolgozok, főzök, mosok, takarítok, nem szórom a pénzt és próbálok jó anya és feleség lenni. A férjemmel nagyon szeretjük egymást, jó a házasságunk. De ez a dolog bánt, hogy a szüleivel ilyen a helyzet.

Az viszont tény, hogy mióta csak rosszat kapok már nem tudok igazán kedves lenni , átlátok rajtuk, a trükkökön, megjegyzéseken, de belül bánt. Többször próbáltam már kedves lenni, de kb 2 nap és jön egy beszólás és el is szállt a kedvem a helytehozatalra.

Ők másokkal olyanok, hogy kifelé mutatják hogy kedvesek de ha az illető elmegy kibeszélik, és adják tovább. Pl. Ha van náluk vendégség olyat is meghívnak, akit nem kedvelnek h mutassák milyen bulit tudnak csapni amikor meg elmegy azt illető kibeszélik mennyit evett, ivott, mit hozott ajándékba.

Anno velem is már túlontúl kedvesek voltak de akkor mindenbe a jót láttam, mert én alapvetően kedves mosolygós ember vagyok. Csak valahogy ők a sok szemétkedéssel ezt elfeledtetik velem.

Jövőre költözünk az új házunkba, addig itt maradunk és jó lenne, ha valami megoldást találnánk erre. Szerintetek? Van erre esély? Mit tehetnék?

Köszönöm.