Miért nem lehet elfogadni, hogy nem szeretnénk megmondani előre a nevét, nemét?
Mi a férjemmel már tudjuk, hogy milyen nemű lesz a gyerekünk, nevet is választottunk, de nem szeretnénk senkinek sem elmondani előre. Ezt megértette mindenki, kivéve anyósom, aki személyes támadásnak vette és úgy állitja be, hogy ki van hagyva a (még meg sem született) unoka életéből. Ő így nem tud előre bevásárolni, nem tudja elújságolni stb.
Mi nem szeretnénk rózsaszín cukormázat és a tiszta kék sem a mi világunk, tehát ha akarna, akkor vehetne mondjuk fehér dolgokat. Egyébként is unisex dolgokban gondolkodunk, hogy jó legyen több gyereknek is.
Ő egyszerűen nem akarja elfogadni, hogy nem tudhatja előre. Nem érdekli, hogy mi így szeretnénk... sírással zsarolja a férjemet, apóst is idegesíti már.
Félek, hogyha most beadjuk a derekunkat, akkor mindenbe bele akar majd szólni később.
Eddig egyébként nem volt vele semmi baj, most “kattant be”..
Mit tennétek?
Én pedig azon vagyok elképedve, hogy vannak menyek, akik csak ennyibe nézik az anyóst.
Mert, hát neki semmi köze hozzá, de majd, ha pesztrálni kell a gyekeket, mert az anyuka fáradt, akkor ugorjon, merthát örüljön, hogy van unokája.
Meg persze, majd hozza-vigye a gyereket az oviba, mert ha nem, akkor a legutálatosabb anyós lesz megint, mert így, nem tud dolgozni az anyuka és így már a rosszabb anyagi helyzetért is ő a hibás.
Folytassam??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!