Miért nem lehet elfogadni, hogy nem szeretnénk megmondani előre a nevét, nemét?

Én elfogadnám, mint az összes többi rokon, de azért kíváncsi vagyok: miért nem akarjátok elmondani?

Olyan volt a rokonságomban, hogy a szülők sem akarták tudni (kérték a nőgyógyászt, hogy ne árulja el), de olyat, hogy a szülők tudják, de mindenki más elől titkolják, ilyet még nem hallottam.

"Félek, hogyha most beadjuk a derekunkat, akkor mindenbe bele akar majd szólni később."

Ez úgy hangzik, mintha ez a titkolódzás valami pozícióharc lenne ez a részetekről.

Anyósod méltó párja vagy menyként. A férjedet rendkívül kellemetlen helyzetbe hozod anyósoddal vállvetve. Olyan miatt, aminek semmi gyakorlati jelentősége nincs.

Semmit. Majd megtudja, ha megszületett.

Ti vagytok a szülei éljetek a jogaitokkal.

Én sem értem minek titkolózni.

Sokaknak az a baja hogy a nagyszülők konkrétan leszarják az unokáikat, örüljetek neki hogy őt érdekli, olyan izgatott mint ti és veletek együtt akar örülni az új jövevénynek.

Miért nem azt mondtatok hogy nem tudjátok? Ezzel tényleg nem ezt a titkolozos újhullámos "mi aztán újszerűen csináljuk a gyerekvarast" dolgot erősítettettek volna.

Mi a második gyereknél pl azt mondtuk h nem tudjuk, mert minket is idegesített a nyomulas hogy ki mit remél, meg a nev-otleteik. Így viszont nem sértődött meg senki. Megmondom őszintén engem magamat sem érdekelt előre :)

Én azért kicsit megértem az anyóst.

Lehet,hogy nekem is rosszul esne.Mondjuk én elfogadnám ettől függetlenül a döntésetek és nem hisztiznék.

Szerintem csak annyit tudtok tenni,hogy elviselitek.