Anyósom konyhája csak szerintem rettenetes disznóól? (Képpel)

#60-as Az a gusztustalan, amikor a maradék lisztet, prézlit átszitálod panírozás után, és újra felhasználod!

Ez egy pici, zsúfolt konyha, amit használnak.

Igaz, nem olvastam végig a kommenteket, de azért szerencsére látom, hogy nem feltétlen kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy lássák az emberek, neked nem a rendetlenséggel van bajod, hanem az anyósoddal.

Baromi egyszerű ám a képlet: nem az én konyhám, nem én élek ott, ezért semmi közöm ahhoz hogy néz ki. Akkor sincs, ha a másik megszólja az enyémet, mivel tiszta a lelkiismeretem és számomra az enyém úgy jó, ahogy van, ezért egyszerűen ignorálom a megjegyzését, nem ő él itt.

Te csupán teret akartál ahhoz, hogy megalázd az anyósodat és ércelődhess rajta. Ehhez pedig egy internetes platformot választani, megosztva az otthonáról egy fotót, ritka aljas dolog. Nem ártana némi önreflexió, mert ez a kérdés, főként rólad árulkodott és nem épp pozitív értelemben.

Rááadásul nőknél szokás ez a "konyhaméregetés", az enyém jobb, az enyém rendezettebb, az enyém tisztább...Szóval elég feminin lelkületű lehetsz, ha valóban férfi vagy.

Viszont, hogy a háziasszony is megszólaljon belőlem: olyan konyha aligha létezik, amiben napi szinten főznek és ennek ellenére steril, katonás rend uralkodik.

Én is azt gondolom, hogy anyósoddal van bajod.

Semmi baj, megértelek ha csinált valami gonoszkodást veled!

Velem csinált az én anyósom. Engem sosem szerettek, csak előadták. De ha nem csinált is volna... mindig azt hallgattam, hogy ő maga a tökéletesség, a minta anya, a minta háziasszony aki mennyit takarít, aki nagyon szereti a rendet! Ez volt mondva. De mikor ráláttam jobban a dolgokra... Néztem nagyot, hogy ez a rend??? Na jó, az még elment volna... De anyósomnál mocsok van a konyhába, fürdőbe, wc-be. Náluk laktunk majd 2 évet (nem én akartam, férjem nagyon ragaszkodott akkoriban még), de én nem tudtam azt elviselni amit ők most is csinálnak. Vagyis nem csinálnak.

Egyszer azt mondták nekem, mibe fáradok el, hiszen NEKEM semmi dolgom.. Akkor felvilágosítottam őket, hogy abba hogy éjszakás műszak után reggel alvás nélkül szó nélkül kitakarítottam a fürdőt, wc-t pl.? Minden csempéről vízkövet sikáltam? Én nem lehetek fáradt ugye? Csak a tökéletes anyósom, aki helyett az anyja elmosogat meg meg is főz ha úgy van. (Engem nem hagytak főzni, mert nem akartak az én kajámból enni, mert az csak rosszabb lehet az övéknél. Ha főztem, tüntetőleg senki nem evett belőle.)

Végül sikerült elköltözni nagy nehezen... Utána nem sűrűn mentünk hozzájuk, nem is hívnak na mindegy. Na ami utána volt "rend"! Konkrétan a wc-t csak én takarítottam míg ott voltunk. Csak én! 3 év alatt amióta eljöttünk,teljesen befeketedett nekik a csésze. Piszkos, "frecsnyomos" mondjuk úgy... A nem túl régi gáztűzhelyen éves mocsok. Ragad a szinte új mikro kívül az egész, a késtartó, cukortartó, csapon szép piszkos zsírréteg... minden! Fürdőben lerohadnak a csapok olyan vízköves. Igaz hogy olcsó minőség, de hogy a vízkövet vésned kell le róla!? Vagy hogy már pereg le magától!

Én is lefotóztam egyszer, a családomnak megmutattam, hogy én voltam a szar, meg aki semmiben nem fáradhatott el... a tökéletes emberek pedig tessék, így néz ki a ház tőlük. Semmibe nem nézték a munkámat. Én nem tudnék ilyenben élni, amiben ők. Én sokat sikáltam az ő edényeiket is, mert engem zavart, hogy éves zsír azon is. Nem elég hogy szépen meg van egy ház csinálva... De van akit nem zavar. Ezért is sz.rták le, hogy mit csináltam én ott, meg amúgy sem volt jó soha semmi.

Nekem kb 3x ekkora konyhám van és ha főzök, akkor 3x ekkora kupi is van benne, mert mindent előrámolok ami kell.

Főzés után pedig megint rend van egy darabig.

Mindenesetre elég gusztustalan a kérdés és az, hogy idegeneknek teregeted ki, hogy hogy él az anyósod. Ha nem tetszik akkor nem kell átmenned. Elképesztő...