Túlzás, hogy ezek után nem megyünk többet?

Mindenki megérdemel egy második esélyt - na de tényleg minden körülmények között? Akkor is, ha nem is hajlandó a változásra? Ez ostobaság lenne, és elővigyázatlanság. Úgy értem, meg sem beszélte veletek utólag, el sem mondta, miért pipult be ennyire, valószínűleg meg sem bánta (erről nem írtál, megbánta?). Eleve arra nem volt hajlandó, hogy szóljon nektek? zavarja a gyerek TV-zés közben. Ha ilyen nagyon be tud feszülni, és ilyen indulatok törnek ki belőle, én óvatos lennék. Akkor is, ha utólag megbánta. A soraidból azt lehet leszűrni, hogy zavarja a gyerek jelenléte, nem tudom, ez mennyire általános, vagy csak ott abban a szituációban volt így. Mindenesetre szólhatott volna, hogy TV-zni szeretne, nyugalomban, és magára csukja az ajtót. A ti helyzeteteket, ti kapcsolati viszonyaitokat ti ismeritek, de ennyi infó alapján azt mondanám, gyerekkel csak akkor mennék apósékhoz, ha valahogyan megoldható lenne, hogy az apósnak meglegyen a maga privát nyugalma. Mindenki érdeklében. Azért én kerítenék rá alkalmat, hogy vele is megbeszéljem a történteket. Ha nem is kér bocsánatot (mert pl. csak azt látja, hogy őt zavarták a saját otthonában, és úgy gondolja, inkább tőle kéne bocsánatot kérni - nem tudom), legalább elmondhatjátok a véleményeteket, esetleg kiderülne valami, pl. hogy tényleg nem szereti a gyerekzsivajt otthona nyugalmában, van ilyen. Csak miért nem veszi a fáradságot, hogy szóljon, akármi is volt a baja? Némán tűr, aztán kicsattan és üt? Van egy tippem, hogy elég mogorva, magányos farkas típus, aki maga körül forog és nemigen tudja/akarja kommunikálni önmagát, nemigen van tekintettel másokra. Olyan passzív-agresszív típus. Én óvatos lennék már, a gyerek védelmében. Talán tényleg jó lenne beszélni velük a továbbiakról, ha tudtok. Lehet, tényleg nem örül a papa a látogatásoknak, csak eddig nem mondta. Vagy talán meg tudjátok oldani a látogatást, hogy közben megmarad az ő "nyugalma" is, ha nem, akkor nem mennék oda gyerekkel. Anyóst, ha olyan a kapcsolatotok vele, találkozhattok vele máshol is, nálatok vagy semleges helyen. Apóssal így erőltetni felesleges, talán ő sem nagyon akarja. Rábízni meg... inkább ne, semmiképpen. A férjed kötődését meg lehet érteni, meg hogy új esélyt szeretne adni. Gondolom, így tett minden alkalommal, miután megverte a papa. Még mindig vágyhat a szeretetére, elfogadására. Fontos neki, fontos lenne az is, hogy végre elfogadja. Jogos gyermeki igény, ami felnőttkorban is betöltetlen maradhat. Sajnos. A realitásoknak viszont nem érdemes ellene menni, inkább elfogadni, hogy ez van, bár persze, hogy mást szeretnénk, és fáj ez. Nem tudom, a párodra is érvényesek-e ezek valóban, mindenesetre voltak hasonló tapasztalataim, abból kiindulva mondom, amit mondok. Ésszel döntsetek, amennyire csak lehet, figyelembe véve a gyerek érdekeit. Biztosan lesz olyan megoldás, ami mindenkinek jó lesz.

Nem, nincs masodik esély. Aki bárkit megüt, de legyen az főleg egy másfél éves gyerek, elég rohadt lelkületű lehet. Saját macskámra nem emelek kezét soha. Férjed menjen egyedül, ha akar. Hiszen őt is verte, amúgy férjed normális ezek után? Nem engedném többé a gyerek közelébe.