Én vagyok ritka példány vagy nektek nincs igazatok?
Nos az én történetem: 10 éves korom előtt kaptam az első kutyám, előtte is egy kutyás család voltunk de a kutyákkal nem nagyon törődhettem. Term. hálával tartozom a szüleimnek hogy megengedték és rászánták a pénzt, és elfogadtam volna ha nem engedik meg! DE azon kívül mindent én csináltam. Etettem, itattam, sétáltattam, fürdettem, fogtam az orvosnál, beadtam neki a gyógyszert, takarítottam, csináltam neki helyet és amit még kell és főleg én neveltem. Senki nem nyúlhatott csakúgy hozzá. A kutya első perctől engem tisztelt, mindenben szót fogadott, és a szüleimet nagyjából észre sem vette, persze szerette őket. Ez mai napig így van. Én voltam az egyetlen akinek szót fogadott, aki tudta irányítani, aki lefogta az orvosnál, aki belenyúlt a kajájába vagy a sebébe szájkosár stb nélkül. 100% főnök. És nem egy picike kutyáról beszélünk, mondjuk nem is olyan nagy, de heves, erős, erős ösztönökkel megáldott állat, aki őrzi a házat, godolkozás nélkül megvéd, igazi kutya, igencsak volt mit irányítani rajta. Sosem jártunk kutyaiskolába sem, sőt kutyás könyveket is csak 2-3 éves korába kezdtem el olvasni. Mégis később számos versenyt (terelő, engedelmes) megnyertünk. Kétségkívül ő a legjobb barátom. Mindent együtt csináltunk, mégis tisztelt engem. Ja és kitűnő tanuló voltam, voltak barátaim, volt páro később, buliban is voltam meg moziban mégsem lett a kutyának semmi baja én pedig nem is akartam olyan dolgokra menni ami neki hátrányos lett volna. Soha nem kellett a szüleimnek semmit csinálni vele mert én nem érek rá. És tudjátok mit? Azóta van még két kutyám de a mai napig a 9 évesen nevelt kutyám tisztel legjobban, legmegbízhatóbb, legokosabb, legtöbbet tudó kutya a három közül pedig a másik kettőt már érettebb fejjel hoztam.
Lehet hogy én csak véletlenül nagy tehetséggel megáldott emberke vagyok, és kifogtam egy tökéletes kutyát, csakhogy azt veszem észre hogy a kutyások között rengeteg olyan kis emberke van amilyen én voltam. És nagyon jól csinálják. Komoly kutyások, versenyzők, sok esetben jobbak mint a már nem olyan hajlékony, ötletes felnőttek.
Viszont itt azt veszem észre hogy mindenki mániákusan próbálja lebeszélni a fiatalabbakat a kutyáról. De kérdezem én: felnőtt korban nem rúghatnak ki bármikor, nem lehet hogy holnap az ország másik bégébe kell költöznöd panelbe és nem viheted a 4 óriás testű kutyád, ha felnőtt vagy nem lehetsz olyan beteg hogy felsem bírsz kelni, ha felnőtt vagy akkor nem fogsz buliba menni, moziba, nyaralni, nem szülsz gyereket, nem lehet felelőtlen döntésed stb?
Akkor azt mondjátok meg: kinek lehet kutyája? Mert a leírásotok alapján kb: senkinek.
Természetes van pár idegesítő kisgyerek (pl régen a palotanpincsijével egy gyerek), de az valszeg felnőtt korban is olyan lesz, és emellett van nagyon sok jó gyerek, okos, felelős... És ha a szülei megengedik nekik akkor vállalták ezzel hogy pénzt adnak a kutyára nem? Szóval nem értem, csak szerintem logikátlan ez a nagy harc ami itt folyik?
válasza:Talán az jön le a válaszokból, hogy egyesek tökéletesek, de a jó kutyás mindig ismeri a hibáit, és minden kutyának van, valami heppje. Szóval olyan, hogy tökéletes nincs, valóban.
Mivel többen leírták az M.o.-i helyzetet, ebből látszik, hogy bizony az a bizonyos 5 gyerek nem kiszűrhető, és jobb, ha csak olyan tart kutyát, aki legalább a minimumot megadja a kedvencének, a törődést a szeretetet, még ha el is kényezteti. Szóval ez az 5 gyerek nem felfedezhető, ezen az oldalon nem lehet kiszűrni, és inkább marad a lebeszélés, mert 1gyel több kitett kutya is SOK!
Ahogy írták a legtöbbeket nem befolyásolja a végső döntésben az itt kapott válasz, de talán elgondolkodik, és nehezebben mond le a kutyáról, mert csak azért is be akarja bizonyítani a gyikos tigriseknek, hogy nem lesz rossz gazdi.
A kihalt határ neked talán nem túl érdekes, de egy kutyának nap mint nap új felfedezni valót ígér.
válasza: válasza: válasza:Azért én hozzá tenném hogy tudtommal senki nem beszél kutyául, tehát nem igazán tudhatod hogy hogy van a kutyád. Lehet hogy nem is annyira boldog mint ahogy hiszed.
Arra meg hogy ki tartson kutyát és úgy sem tudjuk ellenőrizni, csak azt tudom mondani hogy állításoddal ellentétben fingod sincs az állatvédelemről. A legtöbb menhely és alapítvány(és mind lelkiismeretes ember) családlátogatással adja a kutyát. Tehát eleve házhoz mennek, felmérik a helyzetet, és jó sok beszélgetés, és csak ezek után kerülhet hozzájuk kutya, de az is először csak próbaidő, és folyamatos kapcsolatártás, képek, helyzetjelentés, és néha váratlan látogató. Bizony, bizony akárki nem kap kutyát, és mint ahogy a szerződésben is áll, bármikor visszaveheti az egyesület ha valami nem stimmel. És ez így van jól! Ha az embereken múlna (főleg a gyerekeken/fiatalokon) kéthetente szereznének be új cuki kutyulit, csak nincsenek rá felkészülve se anyagliga, se lelkileg, se fizikailag.
És röhejes ahogy itt isteníted magad, még is hány éves vagy? 13-14-15? Komolyan gondolod hogy a itt osztod az észt a tapasztalt kutyásoknak? Ostoba nagy szájú kamasz vagy, fingos sincs az életről, és amiket itt leírsz azt még is ki hiszi el? 9 évesen profi kutyakiképző? na persze, 9 évesen a legtöbb gyerek még a szorzótáblát se tudja. De tegyük fel hogy te gyorsan érő típus vagy, de akkor is ezek csak blablák... (Bár ha már elméletben tudod az nem rossz..)
Szállj le a magas lóról, és ne oktasd itt a nagyokat. Senki nem is várja el egy 10 évestől hogy felelősségteljes kutyás legyen, nem tudom mit akarsz itt bizonyítani, mire jó ez? Elismerő szavakat vártál, még is mire? Letudtad írni milyen lenne a képzeletbeli ideális gazdi... hát gratula.
Inkább tanulj még, és gyúrj a kutyázásra, talán egyszer meg is tudnád valósítani amiket itt írsz, de egyenlőre legyél rendes gyerek, tanulj egy kis alázatot és tisztelet. És nézz magadba, kamasz vagy lenyelted a bölcsek kövét, tévedhetetlenek gondolod magad, de nincs mindenben igazad, senki sem tökéletes. Szeresd az állataid, és igyekezz jó gazdivá válni.
Bocs de egyetemista vagyok, a első kutyám már 10 éves. És mivel bizonyítod hogy amit írtam nem igaz? Mert állok elébe? Én tudom hogy mi van te meg csak találgatsz. Jó kutyás vagyok már most is és ezt nálad okosabb kutyások mondták! A kutyáimnak jó gazdája. És senki nem mondta hogy tökéletes! Viszont ti egy gyereknak olyan elvárásokat soroltok fel amihez tényleg tökéletesnek kéne lenni, és amilyenek ti sem vagytok! :) Tehát nektek sem lehetne kutyátok.
9 évesen nem voltam profi kuyakikiépző, most sem vagyok az, mivel csak a saját kutyáim képzem és nem más állatokat. De nem hiszem hogy nagy szám lenne 9 évesen adtam tápot a kutyámnak és kitakarítottam meg elvittem sétálni és tisztelt engem és megtanult leülni9 meg felállni meg visszahozni a labdát meg ilyenek. Ez közel sem tökéletes ez csak az alap. Ha te erre nem voltál képes 9 évesen akkor te vagy a fogyatékos.
A kutyáim meg igenis jól érzik magukat különben betegek, szomorúak, rosszalkodósak, ugatósak, harapósak, félősek, agrasszívak stb lennének. De egyik sem.
Ja és egy történet: anyám kihozott egy kiskutyéáta menhelyről, már több mint fél éve. Egyszer sem jöttek még megnézni, ellenőrizni hogy ivartalanították-e, pedig szuka! Sem neten, sem telefonon! Azt sem nézték meg hova visszük haza! A kezünkbe nyomták és ennyi volt a nagy tudomány! Hát ja biztos ezt is csak én találtam ki. :)
Szóvalvárom hogy bebizonyítsd hogy én ezt csak kitaláltam. :) Nagyon kíváncsian.
Nem tudom kinek fáj az ha valaki gyerekként jobb mint mások egy dologban...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!