Ha a saját gyereke (i) det megharapná a kutyátok, ti még azután is tudnátok szeretni?

Az eddigi 50 válaszból talán 4 ember válaszolt a feltett kérdésre. Komolyan ennyi szabadideje van az embereknek? Ki szereti a kutyákat, ki tartja fontosabbnak, stb nincs köze a kérdéshez, ha elolvasol egy regény ott is kiöntöd magadból amit gondolsz és oldalra írod ha más az elgondolásod mint a szerzőnek. Amit leirt az csak körítés a kérdéshez.

Velem ilyen még nem történt és belegondolva nem tudom hogy éreznék. Ha családtagként tekintek a kutyára, akkor olyan mintha egyik rokon elverné a másikat védeném is meg nem is.

Hülye birkák gyülekezete!

Nem értem miért kellett így a kérdezőt letámadni?!Mindez azt is bizonyítja,hogy fontosabb a dajkált kutyátok,mint a saját édesgyereketek.Tiszta pihentagyúakkal van tele a világ!És igenis vannak sosem gyógyuló lelki sebek,amin még egy pszichológus se tud segíteni.Mit nem tudtok ezen megérteni,nem tudom,de a kérdezőt azt tudjátok vele piszkálni,szó se róla!

Tehát megharapta a gyereket a kutya,de ő a hibás,igaz?A gyereket kell büntetni ezért,és a csahosnak meg jutalomzabát adni?Igy gondoljátok?A szülők se mindíg tudnak ott lenni a gyerekkel,és ez egy ilyen baj akárhol megtörténhet!

Kedves kérdező!Ne törődj ezekkel a lökött válaszolókkal(tisztelet a kivételnek),akiknek még az ágyukban is kutya alszik ,szerintem!Te semmiről se tehetsz!Leírtad a sztoridat,de mindíg az van sajnos,hogy becses válaszok helyett jól lefikázzák az embert.Nagyon helyesen döntöttek a szüleid,én is ezt tettem volna!Az ilyen kutyában többé nem lehet megbízni!Meg,hogy ne vállaljon gyereket,Kinek mi köze hozzá?

Egyre azonban kíváncsi volnék!Ha választanod kéne a kutya,meg a saját gyereked közt,mi lenne a válasz?Mert az csak egy lehet!

Ha a kutya a válasz,akkor azzal az illetővel idegileg nincs valami rendben.Vagy kevés otthon a kaja,de inkább a korcsnak adod oda,a gyerek meg maradjon éhen?És tényleg ennyi időtök van az ebekkel foglalkozni,Bezzeg a kérdező,ahogy az előbb leírta. A nagyszüleink idejében a sok munka ,meg a jószág mellett nemigen lett volna idő,mert azt én is megnézném!Egyesek el vannak telve a kedvencükkel,de fogalmuk sincs az élet dolgairól!Normális választ várt a kérdező,nem lelki rugdosást!

Ennyit rólatok!

Utolsó, mi az hogy csak egy válasz van? És ha nekem gyerekeim vannak és kutyáim is? És soha nem volt ebből probléma? Én is kutyák között nőttem fel, rajtuk támaszkodva tanultam járni. Sosem haraptak meg, egyszer a németjuhász figyelmeztetett, mert alvás közben piszkáltam a fülét, morgott egyet. Megijedtem, anyuék elmondták ezt nem szabad, és ugyanúgy mentem vele játszani. Szóval fejtsd ki kérlek, mi az, hogy csak egy válasz létezik!

Hallod, jó már hogy nem az ősemberbez hasonlítasz minket. 😁 Az megvan, hogy halad a kor, halad az élet, és ma már nem kell az emberek igen nagy részének (főleg mikor a vízfejű társadalmakban majdnem mindenki a városban lakik) trágyázni meg állatokat ellátni? Ilyés Gyula : Puszták népe, tessék elolvasni aztán elgondolkodni mennyire más világban élünk. Én se jövök ide, hogy BEZZEG A KÍNAIAK. Kb. ugyanaz a kategória lenne.

"Ha abban a korban élnénk még ma is,amiben a déd-nagyszüleink"

Szerencsére már nem ezt a kort éljük, eljuthatna már ez a dolog is az agyadig. Vagy akkor állj fel a gép elől, aztán irány kapálni, hajrá, a párodat se vidd kórházba majd a vajúdáskor, mert hát akkoriban mindenki otthon szült, aztán vagy túlélték vagy nem. Ja, hogy olyankor már nem jössz ezzel, hogy "bezzeg akkor"... Erről ennyit.

Inkább a kis családoddal foglalkozz és magadat kezeltesd, mielőtt még a leendő gyerekedet is megfertőzöd a beteges berögződéseddel.

Azt meg szerintem senki nem írta, hogy a saját gyereke fontosabb lenne a kutyánál, vagy hogy ha megharapná akkor megdicsérné a kutyát, úgyhogy elmondhatod az orvosodnak, hogy már képzelegsz is, biztosan ad gyógyszert.

Nekem megharapta régen a gyerekemet a kutyám. A gyerek kb. 4 éves volt, a kutya 6 hónapos. A gyerek az alvó kutya fülébe fújkált. Nekem ekkor fel kellett volna állnom, odamennem és elhoznom onnét a gyereket. Nem ezt tettem, hanem csak rászóltam, hogy "fejezd be, mert meg fog harapni". Nem gondoltam abban a pillanatban, hogy tényleg ez fog történni, de a gyerekem nem fogadott szót, zsivány vigyorral megint belefújt a kutya fülébe, a kutya pedig egy morrantás kíséretében odakapott, és megsebezte az arcán. Mai napig látszik a heg.

A kutya megkapta a beosztását, soha többet nem tett ilyet: ha elege volt a gyerekből, arrébb ment. Viszont a gyerek is megértette, hogy a kutya nem játékszer. Nem lett lelki sérült, nem fél azóta sem a kutyáktól (már felnőtt), és én is ugyanúgy szerettem a kutyámat is utána.

A hibás én voltam, mert azonnal oda kellett volna mennem, és megakadályozni, hogy a gyerek tovább folytassa a kutya csesztetését.

A gyerek kicsi volt, szófogadatlan még, mint sok hasonló korú gyerek.

A kutya sem tudta még, hogy nem szólhat úgy vissza a gyereknek, ahogy egy másik kutyával tenné (mert ennyi történt).

Tehát, a kérdésedre a válasz: igen. Igen, ugyanúgy tudtam szeretni. Mivel tisztában vagyok vele, hogy a kutya nem volt gonosz, csak még kölyök volt, és nem volt megfelelően megnevelve (a gyerekemre is igaz volt mindez).

Ép lelkületű ember nem lesz felnőtt korára lelkileg sérült egy kutyaharapástól, és normálisan tartott, ép idegrendszerű kutya nem harap, de legalábbis nem úgy, ahogy te leírtad, max. figyelmeztetésképpen.

A leírt esetben a szüleid hibáztak. Mind a kutya nevelésében, mind a te nevelésedben, illetve abban, hogy hagyták, hogy ez a rossz élmény feldolgozatlan trauma maradjon benned.

Ha gyerek leesik a mászókáról, és széthasad az arca (ez velem történt meg kiskoromban), azért sem a mászóka a hibás, és normális esetben a gyerek nem rettegni fog a mászókától és többé a közelébe sem megy, hanem tanul belőle, hogy hogyan legyen óvatosabb, ügyesebb. Kb. ugyanez a helyzet a kutyákkal is. Meg kell tanulni a jelzéseiket, testbeszédüket, és pontosan lehet ebből látni, hogy mikor fog esetleg a kutya harapni, támadni. 12 éves korodra a szüleidnek erre meg kell volna tanítaniuk. A kutyát meg pl. arra (is), hogy ha az ember eszik, akkor nem megyünk oda és próbáljuk elvenni tőle a sütit. Így kell nevelni. Ha most eszik a jelenlegi kutyám mellett egy gyerek, vagy a macskám, vagy bárki ember, akkor ő tudja, hogy nem hogy nem veheti el a kajáját, de még oda sem mehet.

Sok függ a körülményektől. Én maximálisan megbízom a kutyámban, úgy gondolom, jól ismerem őt, úgyhogy súlyos csalódás lenne, ha egy ilyen baromság miatt harapna meg valakit, mint amit leírtál, szerintem nem tudnám elfogadni, pontosan azért, mert annyira távol áll ez tőle, annyira elképzelhetetlen, hogy csak arra tudnék gondolni, hogy megzakkant szerencsétlen és onnantól félnék, hogy ez újra megtörténhet.

Én egy esetet tudok elképzelni, amikor a kutyám megharap egy gyereket: ha addig b..tatja a gyerek, amíg hosszas próbálkozással ezt kiprovokálja. Ez a határ valahol nagyon messze lehet, valahol a többszöri komoly fájdalomokozásnál, mert számtalanszor nyúzták már gyerekek és közel sem sikerült kihozniuk a nyugalmából, békésen tűri a gyerekek hülyeségeit (én persze nem, egyből szólok, ha valami nem oké). Egyetlen alkalom volt, ami már ezt megközelítette kicsit, a hároméves unokahúgom csinált egyszer vele valamit (ott voltam 2-3 méterre mellettük, de nem láttam, pontosan mit, kiszedni meg egyszerűen nem tudtam belőle, pedig próbáltam, mert komolyan vettem a dolgot), amiért a kutya felpattant és morgott egy rövidet, magyarul jelezte nemtetszését, fiatal kutyákkal szokta ezt csinálni, ha nem szállnak le róla (kutyával szemben se mutat soha ennél komolyabb agressziót). Na, szóval ha ez megtörténne, így megharapna egy gyereket, aki komolyan bántja őt, az némileg ugyan árnyalná azért bennem a róla kialakult képet, de azért ezzel még együtt tudnék élni.

Én azt nem értem még mindig hogy egyesek honnan veszik hogy a gyerek piszkálta a kutyát.. Szó sem volt ilyenről, de mindegy is.

A másik: én félek a kutyáktól. Engem sose harapott meg de mamámat igen. Azóta hiába mondják nekem hogy ne féljek nem harap, én nem bízok meg bennük.