Ha a saját gyereke (i) det megharapná a kutyátok, ti még azután is tudnátok szeretni?

Kövezzetek meg, végigolvasva az egészet én már majdnem röhögtem a kérdező válaszain a végére. :D

Minek fújod ennyire fel, unalmas az életed, és kellett valami, amin lovagolhatsz? Engem is harapott meg kutya, a mai napig ott vannak a hegek a kezemen, elég rendesen szétroncsolta anno, még öt-hat éves koromban.

Az én hibám volt, szándékosan megijesztettem evés közben (eeegen, fogalmazzunk úgy, hogy elég hiperaktív kisgyerek voltam).

A kutyát megtartottuk, én kibékültem vele :), minden ment tovább a régi kerékvágásban.

Ebben a történetben a gyerek nem hibás, ő csak ette a sütijét. A szülő a hibás, amiért azt a szerencsétlen állatot csak úgy kib*szta a kertbe, aztán nem foglalkozott vele, ugyanis a kutyát nevelni kell! Jólnevelt kutya SOHA nem csinál ilyet, mert tudja, hol a helye.

Szóval a válasz, természetesen tudnám szeretni, az én szüleimnek is sikerült.

A kérdéshez még hozzátartozik az is, ha a kutya azért harap, mert a gyerek nem bír magával, ezesetben egy kis túlzással meg is érdemelte (én is). Bár jólnevelt kutya valószínűleg ilyen esetben sem kapna oda (a miénk nem volt az akkoriban), a mostanimat simán lehet nyúzni meg gyömöszölni, gond nélkül hagyja. :)

Itt főleg te írsz blődségeket, kérdező!!!

Mi közöd neked ahhoz, ki kit tart többre??? Te bálványozd a saját kölyköd, és kérlek hanyagold az állatokat - nem kötelező tartani -, de ne foglalkozz vele ki kit szeret. Egyébként téged olvasva jogosan tartom többre az állatokat, mint a primitív humanoidokat :)

"És a mai napig nem tudom ezen magamat túltenni,mert alig telik el egy hét,hogy az a szörnyűség ne jutna eszembe.Ha látom,hogy valaki kutyát sétáltat,széles ívben elkerülöm.Ha közvetlen közelembe kerül,inkább nem mozdulok,persze többen mondták már nekem:-Ne féljen,nem bántErre én azt feleltem:-Sajnálom hölgyem/uram,engem már harapott meg kutya,én nem hiszek nekik.Ez van,tartok a kutyáktól,nem tehetek róla!"

"De nekem a félelmem még most sem múlt el a kutyák iránt,12 éves korom óta velem van ez a lidércnyomás.Lehet ,hogy te ezt nem érted!"

Értjük mi, de nem tudunk helyetted elmenni terápiára. Neked meg leginkább arra lenne szükséged, hogy egy szakember elmagyarázza, hogy nem minden kutya neveletlen és hogy mire kell figyelni, ugyanis nagyon logikusan gondolkodnak és kommunikálnak az emberekkel, amennyiben tudod mire kell figyelni. Nem kell szeretni a kutyákat, de a te életed lenne sokkal könnyebb, ha értenéd hogy mit miért csinálnak és nem kellene állandó rettegésben élned.

Itt egyedül a szüleid hibáztak:

- 12 éves gyereket sem szabadna egyedül hagyni egy kutyával, mert akár játék hevében is tud olyat csinálni, aminek a legjobban nevelt kutyánál is harapás lehet a vége (pl. sarokba szorítva megöleli, szorongatja)

- A gyereket megtanítjuk, hogy hogy viselkedünk a kutyával (pl. nem ordítunk, nem csapkodunk, ha nem tetszik, hogy odamegy)

- A kutyát képezzük, hogy bármilyen zavaró, izgalmas, csábító ingerről le lehessen hívni, legyen az tortaszelet, szaladó macska, félős gyerek.

- 'asztak kezelni az ezek után (jogosan) fellépő félelmeidet.

"29-30 válaszolók!Én nem dobálom a kutyákat,eszembe sincs ilyet tenni!De látom nem értettetek meg"

Te nem érted. Én csak mondtam egy kort, hogy kb 10-12 évesen már illene egy állattal normálisan bánni. Egy 5 évestől még teljesen nem lehet elvárni, de őt amúgysem hagyja egyedül normális szülő állattal. Nem mondtam, hogy te dobálóztál kővel. Tényleg vannak olyan gyerekek, hogy én a kutya helyében már leharaptam volna a kezét. Csak a kutya támadásos hírekből ez mindig el van hallgatva, hogy a gyerek mit csinált a kutyával, hol voltak a szülők és milyen élete volt a kutyának. Természetesen azt is ki kell emelni, ha roti, pittbull, boxer stb. Ám egy palotapincsi már nem hírértékű. Az utcában lakik egy yorkie. Benne több agresszió van jóval, mint a rokonék rotijában, mégis a rotit kerülik ki utcán sokan.

Nem olvastam végig, csak a kérdést.

Engem is harapott már meg kutya, nem is egyszer. Egyik aékalommal nem majdnem az ujjam bánta, hanem az életem. Mégsem félek a kutyáktól és vonok le következtetéseket. Sztem a te hibád is volt, azon kívül, hogy nem lehetett egy jólnevelt kutya.

Egyik az, hogy nem megyek ki gyerekként a kutya mellé zabálni süteményt felügyelet nélkül. Ha mégis és rámugrál akkor odaadom neki a sütit és nem visongok anyám után.