Megválnál-e az életben bármilyen kényszerítő körülmény hatására a kutyádtól?

Nah így igazából, tényleg nem tudom mennyit szántatok nekem. Mert én csak a leges leg elején írtam ide, kb ugyan ezt, hog mi a helyzet és a lepontozást azért írtam mert ez egy visszajelzés nekem, hogy rossz amit csinálok. Ezért is kérdeztem, hogy ti mi mást tennékek a helyemben? Nem hagyom az út szélén vagy valami, épp ellenkezőleg, marad a megszokott boldog környezetében. És az, hogy ennyien negatívan értékelték azt jelenti, hogy mások szerint én rosszul csinálom. Ezért kérdeztem hogy miért? Mert nekem meggyőződésem, hogy az a fontos, hogy neki mi a jó. Ennyi. Szerintem akkor magamravettem olyat is ami nem nekem szólt, vagy össze lettem mosva másokkal. Nem tudom mert nem olvasgattam el nagyon az előző veszekedéseket. (Az nem érdekel, mert mindenhol vannak akik előszeretettel kötekednek)

Ki mondta hogy nem teszel jót neki? Ki mondta hogy nem szereted? Pusztán csak azt próbálom elmondani hogy attól még nekem jogom van úgy dönteni hogy soha nem válok meg tőlük semmiért... Ennyi. Én leírtam két szót: nem. soha. Nem kötöttem senkibe. Utána jöttek ide olyanok akik máshogy gnodolják és elkezdtek rinyálni. Nem én szóltam nekik hogy nem tetszik hogy ők tudnak olyan helyzetet ahol megválnának... Én elfogadtam, de fentartom a jogot hogy én soha ne váljak meg tőlük, ők viszont nem fogadták el, és nem csak a válaszuk írták ide hanem hogy mit képzel az aki soha nem tenné...

A lepontozás butaság... Ez csak egy indok mert nem fogadkátok el, hogy nem mindenki olyan "önzetlen" mint ti. Mivel aki idejár az utdhatja, hogy mindnekit lepontoznak előbb, utóbb, így egyáltalán nem arról ad képet, hogy ki mit csinál jól... Aztán meg ne mondd hogy egy neten ismeretlenül lepontozó miatt te most rosszul érzed magad...

a kerdesre valaszolva en semmilyen korulmeny kozott sem valnek meg a kutyaimtol...lehet h en vagyok tul optimista de van megoldas minden esteben.

A kutyánk úgy szegődött hozzánk. Kerestük a gazdáját, nem találtuk. Nálunk maradt a kutyus, néhány hónap múlva előkerült a gazdája, de lemondott róla. Furcsának tartottam a dolgot, de ő tudja.

annak, aki a vidékről Pestre költözést kérdezte: nálunk ez megtörtént. Csak nem Pesten, a belvárosban vettünk ki albérletet, hanem Dunakeszin egy kis kertes házat. Ugyanannyiért, sőt, kevesebbért béreljük, mint amennyiért egy panelt lehet bérelni! Igaz, kicsit szakadt a ház, de pont ez az a kompromisszum, amit megkötöttünk, hogy Dunakesziről járunk be a belvárosba dolgozni tömegközlekedéssel, a kutya miatt. Sokan írják ezt a panelházas dolgot, de nem muszáj panelbe költözni, és ezt a pénzzel sem lehet indolkolni, mert egy panellakás ugyanannyiba kerül, mint egy kis kertes ház valahol Budapest határain épp kívül. És ezekből a Pest közeli településekből mindenhonnan be lehet jutni Pestre, vonattal vagy busszal, 20 perc alatt. Szóval erre nem igazán lehet hivatkozni, szerintem.

Én nem betegségről beszélek, hanem mondjuk megfenyegetnek hogy megölik vagy a kutyád vagy a családod, melyiket választanád?

kicsit elborult ez a kérdés? vagy nem... hagyjál már minket ezzel a válassz a kutya meg a család között, meg a többi h.lyeségeddel:) nálam nagyon fontos a család, amelynek szerves része a kutyám, mert családtag... tudom, amig élek gondoskodni fogok róla, mintha a gyerekem lenne... sajnálom, hogy neked ez fáj, nem vagyunk egyformák, valaki a gyerekét is lepasszolja. mindent mérlegeltem, mikor a kutya mellett döntöttem, nem érhet meglepetés, érted??? az életem odaadnám érte.

Ez az kedves utolsó :)