Megválnál-e az életben bármilyen kényszerítő körülmény hatására a kutyádtól?

12:10-es, vedd fel a kapcsolatot a Rex alapítványal, ők valószínűleg tudnak segíteni a gyógykezelésben és akkor nem kellene emiatt megválnod a kutyádtól!

A szomszéd kislány egyszer talált egy kiscicát, amit áthoztak nekünk, mert nekik nem kellett, viszont tudták, hogy mi szeretjük az állatokat. Kiderült, hogy az egyik lába törött volt, 4 orvost kérdeztünk meg, mind azt mondta, műtét kell, a legolcsóbb 45ezer forintot ajánlott. Rexékhez fordultunk segítségért, hogy legalább némi engedménnyel, vagy részletfiztéssel vállalják-e. Odahívtak vizsgálatra, majd ingyen(!!!) megműtötték a cicát! Erre legmerészebb álmunkban sem számítottunk.

Amúgy pedig a kérdésre válaszolva, nem, soha nem döntenénk úgy, hogy elajándékozzuk a szeretett állatkáinkat, legyen az cica, kutya, hörcsög, stb. Ha velem valami történne (baleset, betegség miatt halál), akkor tudom, hogy a férjem és a gyerekem ugyanolyan szeretetben nevelgetné tovább a kis szőrös családtagjainkat.

mai 13:27-nek: a kisfiam 2 évesen kapott egy húsvéti nyuszit, oroszlánfejűt. Bent lakott a házban, szép nagy ketrecben, nyáron a kertben, jókora kifutóban játszott reggeltől alkonyatig, aztán bent aludt.

2,5 évesen kiderült a gyerkőcről, hogy asztmás, többek között az állatszőrökre is sok keresztes lett az eredmény. Az orvos szerint a nyulat (és a cicát, kutyát is, de ők kint laknak, így könnyebb dolgunk volt) azonnal ki kellett volna dobnunk, mi azonban úgy döntöttünk, hogy van más út is. A nyuszit betettük az egyik szobába, ahová nemigen járt a gyerek, naponta porszívózás, ölelgetés kizárva (mi azért, amikor a kicsi aludt, kényeztettük persze a nyuszit, de csak "beöltözve"), simogatni lehetett, ha jelen voltunk, utána alapos kézmosás. 5 évesen, tavaly nyáron halt meg a nyuszi daganatos betegségben (nem volt műthető). A cica is meghalt azóta, a kutya a mai napig velünk van. A gyerek megtanulta, hogy nem ölelgetheti, puszilgathatja az állatokat, ha megsimogatta, azonnal alaposan kezet kell mosni. Attól, hogy allergiás eredetű asztmája van, nem zárhatom üvegbúrába, azzal amúgy is csak rontanék az állapotán! Így az immunrendszere folyamatosan erősödik, "barátkozik" az allergénekkel és büszkén jelenthetem, hogy a tavalyi allergiateszten már sokkal jobb lett az eredményünk.

Nagyon szeretem a kutyámat. Féléves amstaff. Nem szövegel vissza mint minden ember, értelmnes, kedves.

Soha nem válnék meg tőle.

ja és szeret engem is

Én vagyok az első 'soha'. Egyetemre járok. Elvileg a szüleimmel lakom, gyakorlatilag egyedül mert csak délután jönnek haza egy kicsit. Simán felvettek volna akármelyik vidéki egyetemre, de én inkább güriztem ezerrel hogy az ELTE-re felvegyenek, mert mert Bp. mellett lakom. Az indok az volt hogy nem hagyom itthon a kutyáim.

A kutyáim csak az enyémek, senki nem nyúlhat hozzájuk csak úgy, nem etetgethei, parancsolgathat nekik. Halálosan irigy vagyok rájuk, akinek kell kutya az vegyen egy sajátot. Ez van. Ebből kifolyólag a család többi tagja nem kerül a kutyái közelébe (allergia) nem is nagyon érdeklik őket az állataim. Kinti kutyák, a házba nem jönnek, ha nem vagyok itthon akkor kennelben vannak. Így tehát az érintkezés közelít a nullához. A macskám be szokott jönni de csak a szobámba, nálunk minden csukja a saját szobáját meg hát ugye nem is nagyon lakik itthon senki rajtam kívül így én elég sokat takarítok is magamnak.

Egészséges család vagyunk, állatok között nőttünk fel, és sosem szoktunk betegek lenni. Tesvéremnek kisbabája van, és két macskája meg négy kutyája.

Gyerekemet nem terveztem az életembe, a párom szerencsére nem allergiás. Ha összeköltözünk rá is az lesz érévnyes a kutyáimmal kapcsolatban mint ami a családom tagjaival, ha ennek ellenére is allergiás lesz akkor sajnálom, d enem fogok megválni tőlük. Megoldjuk máshogy. Ha nem akarja, akkor sajnálom, ez van.

Egyszer azt mondtam a legjobb barátnőmnek, hogy ha valakit megharapnak a kutyáim akkor elviszi a sintér erre ő (szerinte viccből, szerintem nem) azt mondta hogy nem baj akkor legalább megvehetem álmaim kutyáját (egyik kedvenc fajtám abból van 3 most, és van egy másik amire nincs lehetőségem, ő erről beszélt-dobermann). Azóta valahogy egyszer sem láttam pedid érdekes módon egy állomásról megyünk iskolába... Szóval erről ennyit, azt hiszem tudom mi az a soha, és be is fogom tartani, sokkal tartozom a kutyáimnak! Aki meg eldobja őket az egy.... említésre sem érdemes (van egy-kettő akit megértek itt, de a gyerekeseket nem)