Megdőlt: Az ember nem falkavezére a kutyának Mi a véleményetek az alábbi videóról?

00:03 ez csak a dolgok kifacsarása. A nyomkövető kutya is azt csinálja, amit én mondok. Én parancsolom meg neki, hogy kövesse a nyomot és ha olyan kedvem van akkor le is parancsolhatom róla. A cselekedetet magát nem tudom helyette megcsinálni. De ilyen alapon a kutya akkor is átveszi az irányítást, ha egyszerűen annyit mondok neki, hogy "ül" hisz helyette nem tudok leülni.

Kérdező sosem értettem, hogy lehetnek az emberek ennyire túlérzékenyek. Vagy lehet, hogy csak én vagyok túl kemény de számomra a kegyetlenség ha valaki megver egy kutyát vagy különféle borzalmakat követ el vele. Nem az, hogy előtte megy be az ajtón vagy x időre levegőnek nézi...

Nem kifacsarása a dolgoknak. Mondok más példát. Ismerek kutyát, akit betettek falkába. Úgy értem beszocializáltak, egy alomba tették kölykök közé. 4 éves korában ki kellett venni, mert tetőtől talpig megőszült, és félő volt, hogy nem fogja tovább bírni a terhet az idegrendszere. A kutya nem tud falkatörvények között létezni. Egyszerűen nem is alkalmas rá.

Ezzel együtt persze, hogy szüksége van vezetőre, ezt nem kérdőjelezte meg senki. Vezető nélkül épp úgy összeomlik a kutya, mint falkatörvények között.

Itt csak arról beszélünk, hogy messze sokkal árnyaltabb a kép, mint ahogy azt korábban gondolták.

De tényleg nagyon ajánlom Csányi Bukfenc és Jeromosát (Csányinak amúgy bevallottan neveletlen kutyái voltak - ebből is látszik, hogy az etológia nem a nevelésről szól, hanem a viselkedés megértéséről).

ma 00:20

Na, aztán parancsolhatsz te akármennyit, hogy kövesse a nyomot, ha a kutya nem akar éppen nyomot követni. Nem azért követi a nyomot, mert te megparancsolod neki, hanem azért mert a nyom számára azt jelenti, ha célba ér, jutalomban részesül. A kutya igen "érdek" állat. Ha valami jó számára, meg is fogja tenni akár többször is, hogy ismét élvezhesse az eredményét.

A belinkelt kérdések közt is van hülyeség, és Fritz sem jól érvel - ettől függetlenül etológiai értelemben az állítás, hogy nem lehetünk a kutyánk falkavezérei - igaz.

Az hagyján, hogy a "gazda" fogalmát nem definiáltuk, de ha etológiáról van szó, nagyon meg kell válogatni, milyen szavakat használunk.

A falka rokon egyedekből áll. (ritkán más fiatal egyedekkel kiegészítve).

A kutyánknak mi távolról sem vagyunk rokonai...

(Ha van 3 kutyám, nem falkám van...)

Ez a "sztori" úgy néz ki dióhéjban, hogy volt a farkas és a kutya őse... valószínűleg történt egy kis mutáció, aminek következtében létre jött egy csoport, akik több oxitocint tudtak megkötni, így szociálisabbakká váltak.

Elképzelhető, hogy ez tette lehetővé, hogy a kutya őse az ember szerves hulladékait fogyasztva egyre közelebb és közelebb merészkedett az ellenséghez.

Az ember kezdetben csak megtűrte ezeket az állatokat - nem ő szelídítette meg a kutyát.

Eljött viszont az idő, amikor az ember is kezdte érezni a kutyaősök pozitív hatásait...

De érezhette a negatívakat is.

Igen valószínű, hogy voltak olyan egyedek, akik agresszívebbek voltak az emberrel szemben.

Ezeket valószínűleg megölték.

Az ember szép lassan akarva-akaratlanul átvette a vezető szerepét - a mai asszertív, dominanciára hajlamos egyedek is együttműködőbbek a megfelelő ember kezében, mint egy farkas...

A kutya iszonyú jól tud alkalmazkodni...

Fürkészi az arcunkat... születésétől fogva felismeri, ha mutatsz valamit a kezeddel...

és az állatvilágban egyedülálló módon ugyanúgy tanul, mint az embergyerek. (Még a csimpánzok és a bonobók is messze elmaradnak mögötte.)

Az ugatás is azért van, hogy velünk kommunikáljanak. Kutya a kutyának nagyon ritkán ugat, ha nincs a közelben ember.

(Egyébként egy embergyerek ösztönösen felismeri a kutyaugatás jelentését akkor is, ha még soha nem látott kutyát, és magnóról játsszák le neki a hangot, a szituációt nem is ismeri.)

Ahogy írta előttem valaki, a farkas falkában az alfa pár létezésének van minden alárendelve.

(Egyébként ha esznek, a kölyöktől sem veszik el a kajáját, az tabu.)

És a belsőségeket eszik meg először, az a legértékesebb része a zsákmánynak. De a gyomor savas tartalmát nem csoda, ha nem eszik meg.

De amit a kérdés-feleletes linkben írnak, hogy az alfa pár a példakép, és milyen idilli ez az egész, az nevetséges.

Az még nem látott farkas családot.

Az igaz, hogy a farkas szabadon sokkal kevésbé agresszív, mint a kutya. (Fogságban 3x több agressziót mutat, de ennek is megvannak az okai.)

A szabadban ugyanis a fiatal egyedek el tudnak menni, amikor ivaréretté válnak. Fogságban nyilván nem... Ezért én ezt állatkínzásnak tartom.

Sajnos szabadon nagyon nehéz megfigyelni a farkasokat, de fogságban meg általában h.lyeség.

Egyébként a farkasoknál lineáris hierarchia van, a kutyáknál viszont mozaikos. Tehát (akár csak a családban) vannak bizonyos helyzetek, amikor az egyik kutyáé a döntés, és vannak más helyzetek, amikor a másiké...

Hogy érthetőbb legyen:

Lehet, hogy Pisti jó matekos, és akkor matek dolgozat alatt mindenki Pistiről másol. De ha lemennek a térre, már a Gabi lesz a király, mert ő rúgja a legtöbb gólt, Pisti pedig a kispadon várja a jószerencséjét...

Ugyanígy a kutyák is váltogatják, mikor ki irányítson.

A kutya genetikailag kódoltan keresi a vezetőt. A jó vezetőt. Vezetője lehet az ember is, sőt, igazából fel kellene vállalnunk ezt az evolúciós terhet, ha már mi vagyunk az okozói...

De gondoljunk csak bele, milyen sok helyzet van, amikor ideiglenesen átadjuk a kutyának a döntés jogát.

De hobbi kutyásoknak ismerősebb lehet, hogy mennyi problémát okoz, amikor akaratunk ellenére veszi át a kutya az irányítást... (A kutya nem akar irányítani, de ha nincs senki más a környezetében, kénytelen magára vállalni ezt a nehéz szerepet.)

Innentől felesleges tovább boncolgatni a témát.

Falkavezér - lineáris hierarchia, rokon egyedek, bukásáig állandó döntéshozó van - az alfa pár.

Gazda - mozaikos hierarchia, nem rokon egyedek, helyzettől függő döntéshozás

Ha mi a kutyáink falkavezérei lennénk, az azt jelentené, hogy amint megbetegszünk, mondjuk sántikálva kelünk ki az ágyból, a kutyánk széttépne minket.

Én köszi, nem akarok falkavezér lenni.:)

(Egyébként az eset konkrétan megtörtént egy híres kutatóval, aki kiskorától nevelt egy farkast. Minden iszonyú jól ment, ha vendégek jöttek hozzájuk, a farkas kutyaként viselkedett, trükköket tanult,... amíg a kutató egy nap derékfájósan nem ébredt... 6 hónapnál tovább volt kórházban, csoda, hogy túlélte. A farkasa gondolkodás nélkül esett neki, azonnal, amint gyengének látta.)

Valamit még akartam írni, de nem jut eszembe... talán később beugrik...:)

ÉS még egy. Láttatok ti már kóborkutya falkát? Aki járt már a harmadik világban, az elég sokat megfigyelhetett. Azok nem falkában élnek. A falka egy szigorú zárt rendszer, akit a falkából elűznek, az oda vissza nem mehet, falkához külső magányos farkas csak nagyon kivételes esetekben csapódhat, egyáltalán nem jellemző. Mindenkit betolakodónak vélnek, elhajtanak.

Ehhez képest a kóbor kutyák: nincs feladatleosztás, nincs igazi vezető össze-össze állnak csapatok de szét is esnek, eleve beengedik ugya más család egyedeit is a csapatba, valójában az egy szervezetlen horda a farkas falkához képest.