Miért én vagyok a gonosz kutyatartó, ha néha az orrára koppintok, mikor sok ember még azt is hagyja, hogy a kutya kitúrja az ágyából, aztán csodálkozik, hogy nevelési gondok vannak?

Az agresszióval kapcsoloatban: azért nem harap belé a kutya, mert nagyon jól tudja, ki ad neki kaját, valószínűleg volt ideje alkalmazkodni a helyzetéhez.

Mások vagyunk, és nem hiszem, hogy tiszteletlenül beszéltünk volna egymással, csak mindkét fél elmondta, kifejtette a véleményét, az, hogy van aki felfuvalkodott módon úgy gondolja, hogy önmaga a tökéletesség, hát istenem, az ilyet senki nem szereti, bünteti őt eleget az élet, ahhoz, hogy itt név és arc nélkül kiélje magát. Egészségére.

Nem értem, miért hiszik sokan azt, hogy ez a "koppintás" komoly fizikai bántalmazás?

Felénk is az járja, hogy a neveletlen kutyát igenis büntetni kell, és ha jó volt, "gyere ide, nagyon okos vagy, te drága eb..stb". Nem hordja senki kutyaiskolába, mert nincs rá szükség. A kutyák kint laknak, és jó soruk van, nem esznek ilyen meg olyan puccos tápot, mégis sok évet megéltek.

Szerintem ne kanyarodjunk el a "puccos táp" és "kutyaiskola" irányba, mert teljesen fölösleges és nem is ide tartozik.

Viszont az olyanoknak, akik szerint az orrakoppintás megengedett és teljesen korrekt egy élőlénnyel szemben azt mondom, hogy szívem szerint, ha én megtehetném, akkor tanfolyamhoz és vizsgához kötném a kutyatartást, mint az autóvezetést. Autója sem lehet senkinek, aki nem tudja vezetni és nem ismeri a szabályokat, nem ismeri az autót... Így van ez a kutyákkal is. Meg kell ismerni a kutyát, az anatómiáját, el kell olvasni kutya-pszichológiai könyveket és meg kell tanulni odafigyelni az állatra és következetesen nevelni.

Ha a gyereked rosszat csinál, akkor büntetést kap, nem pedig a körmére, vagy az orrára koppintasz, hanem elmagyarázod neki, hogy rosszat csinál és ezért büntetés jár. A kutyáknak is éppúgy el lehet "magyarázni", csak más formában.. pl.: hanglejtés, tetsbeszéd, büntetés. Csak az a baj, hogy sajnos nagyon sokan azt hiszik, hogy a büntetés egyenlő a veréssel-erőszakkal-orrakoppintással-ráncigálással... pedig ezer más módja van annak, hogy megbüntesd a kutyát. Persze én ezt most nem fogom leírni, mert az egy kisregény lenne, de csak egy példa: a kutyának az a legnagyobb büntetés, ha egyedül van és magára hagyják, nem figyelnek oda rá. Elég lenne megnézni pár részt a Póráz két végén-ből és máris megvilágosodnál (kérdező), hogy mennyire egyszerűen meg lehet értetni magad a kutyával, anélkül, hogy az orrára koppintanál és hogy mennyi (számunkra) apróságot él meg úgy a kutya, mint a legeslegnagyobb büntetést.... Csak informálódni kellene, mielőtt magadhoz veszel egy kutyát és akkor nem lennének telis-tele a menhelyek olyan kutyákkal, akikből a gazdájuk az orrakoppintós módszerrel kihozták a teljes agresszivitást...

Először is: nem vagyok a helyedben Hál'Isten.

Másodszor: nem mondtam, hogy gonosz vagy. Azt mondtam, hogy kutya-nevelés szempontjából tudatlan vagy és nem is vagy nyitott másféle módszerekre. Amúgy itt nem fogok neked regényt írni, mert ennyi erővel elküdhetném postán is azokat a szakkönyveket, amikből én tanultam és sajátítottam el a kutya-nevelés csínnyát-bínnyát. De ha megadod az email címed és lesz rá fölösleges egy-két órám, akkor nagyon szívesen leírom rövidítve azt, amit én tudok és szívesen adok különféle tanácsokat is. Csak egyet jegyezz meg mindenféle képpen: akármilyen jól is csinálod a különböző nevelési-"térningeket", a kulcs a folytonosságban van. Mindent gyakorloni kell minden nap.

Amúgy pedig nem azt mondtam, hogy törvényszerűen minden kutya agresszív lesz az orrakoppintós módszer következtében, hanem, hogy a kutyák többségénél igenis inkább kártékony az orra-koppintós módszer, mint hasznos. Vagy csak átmenetileg abban a néhány percben hatásosnak tűnik, de hosszútávon (a kutyák többségénél) csak előcsalogatja az agressziót.

De pont azért is nem érdemes az olyanoknak segítő szándékkal "felvilágosítást adni", mint te, mert egy részt elzárkózol mindennemű tanácstól, ami eltér a te neveléssel kapcsolatos nézeteidtől, másfelől nem tudsz szöveget értelmezni és ez nagyban megnehezíti a kommunikációt. Szóval én itt most be is fejeztem.

Próbálom magam rávenni, hogy ne vitatkozzak a végtelenségig, de ha úgy vesszük, azért van ez az oldal, hogy segítsünk annak, aki az adott témában nem járatos, vagy csak egyszerűen tanácsra van szüksége.

És én sajnos képtelen vagyok megérteni, hogy ha ennyi szakkönyv áll a rendelkezésünkre és segítő tv műsorok azoknak, akik nem állnak úgy anyagilag, hogy megfizessék a könyveket, kutyaiskolákat, akkor hogy lehet, hogy a huszonegyedik században még mindíg akadnak olyanok, akik kényszeresen hisznek a testi fenyítésben. És annyi helyzetfelismerési képességük sincsen, hogy felfogják, hogy az orrakoppintás igenis bántalmazás és rossz az állatnak. Ha egy kicsit elvonatkoztatunk attól, hogy a későbbiekben agresszív lesz e emiatt a kutya vagy sem, akkor ott van még a kérdés, hogy akinek kutyája van, miért nem ismeri az állat anatómiáját és hogy lehet az, hogy fogalma sincs arról, hogy a kutyának az orra a legérzékenyebb testrésze, mert az orrában van a legtöbb idegvégződés és egy enyhe ütés is igen kellemetlen fájdalommal jár. És nem értem, hogy ha rendelkezésünkre állnak humánusabb és észszerűbb módszerek, akkor miért okozunk FÖLÖSLEGESEN fájdalmat a kutyának. Főleg ha szeretjük... De megértetem. Úgy gondolod, nálatok csak ez válik be. Neked nem okoz leki problémát, hogy az állatnak, akit szeretsz fájdalmat okozol. És azt is megértem, hogy lusta vagy ezen vitatkozni.