Jól vettem észre, hogy egy sikeres vállalkozáshoz pénz kell és pénzéhség, nem pedig tudás és társadalmi felelősségérzet?

#80:

"Nektek meg az a kezdő állításotok [...]"

1. Nem "nektek." Nekem továbbra sincs közöm a többi válaszoló írásához.

Mint azt kiemeltem, én 1-on-1 kommunikálok Veled, nem velük!

Csak ezért, aláírást is használok, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem engem megkülönböztetni a többi válaszadótól!

2. A válaszoló félnek nincs kezdő állítása egy vitában. A "kezdő állítás" nem felenként értendő.

De akkor használok helyette másik, egyértelműbb szinonímát számodra: "vitaindító állítás.

*****

Egy vita így néz ki:

1/a: kezdő "vitaindító" állítás.

A témakör/kérdés felvetőjének tételmondata. Ez állhat több premisszából.

1/b (több premissza esetén): premisszák logikai kapcsolatának igazolása.

P1, P2, P3,..., Pn premisszák közötti logikai kapcsolatok minőségének megnevezése és azok helyességének bizonyítása a vitaindító/kérdező/első állító által.

1/c: premisszák bizonyítása.

P1, P2 premisszák önálló bizonyítása, új premissza bevezetése nélkül, a vitaindító/kérdező/első állító által.

1/d: hipotézis (premisszák együttese) bizonyítása.

P1 és P2 premisszák 1/b és 1/c pontban megtett, különálló bizonyítások alapján egy összevont, konklúzió-SZERŰ bizonyítás a vitaindító/kérdező/első állító által.

---

Majd ezek UTÁN jöhet egyáltalán a kettes pont, ami a másik felek (válaszolók) REakciója lesz.

MIUTÁN az első lépés mind a 4 részegysége hiánytalanul és hibátlanul teljesítve lett, érvelési hibák (mint mazsolázgatás, hamis dilemma, szalmabáb, csúszós lejtő, közvélekedésre hivatkozás, bizonyítási kényszer áthárítása, "te is", stb) nélkül, a pragmatika-dialektika szabályait betartva (azaz külső források használatával, a szubjektív megfigyeléseket mellőzve, nem csak 1-2 elemes mintavételezést használva, stb)!

K.L.L.

Én voltam az, aki a főkérdésre azt írta, hogy nem elég a pénzéhség és a közembereknek eladni valami baromságot, mivel b2b kereskedelem a pénzcsere 70%-a.

Erre azt írtad, hogy de elég, mert a végtermék végülis a fogyasztóhoz kerül.

Nem minden esetben. De tételezzük fel, hogy elméletileg így van.

Minden termék a fogyasztóhoz kerül. Ebben az esetben sem elég önmagában a pénzéhség. Sőt, szinte semmire.

B2B ha vállalatnak szállítasz be, ez a nézőpont, hogy te sok pénzt akarsz keresni, egyáltalán nem fog sehová sem eljuttatni.

Alapvetően ahhoz, hogy valahol beszállító lehess, nagyon komoly előírásoknak kell megfelelni, illetve nagyon komoly piaci versenynek is nézel elébe.

Mondok egy példát. Tételezzük fel, hogy a kenyér a fogyasztóhoz kerül. A te céged pedig földműveléshez tartozó alkatrészeket gyárt, amit traktorgyártók vásárolnak.

A traktorgyárat hol fogja az érdekelni, amiket te az alap kérdés alatt felsoroltál?

Sehol, egyedül az érdekli, milyen a minőség, milyen az ár? Vagy gazdaságilag jobban megéri a fél világon átutaztatni és beszerezni kínából, mert ott 10% olcsóbban gyártanak?

Miközben lehet, te már 50 éve ezt gyártod, de lehet jövőre csődbe mész ha elveszíted a piacot és a kínaiak vagy bármelyik konkurencia kipöcköl, ha olcsóbban gyárt és gazdaságosabb gyártástechnológiát fejleszt?

Ráadásul nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni, komoly szabványoknak, nem úgy van, hogy "haszontalan dolgokért sok pénzt".

Egy b2b folyamatban igazából mint cégvezető, semmi közöd a fogyasztókhoz piacilag, ameddig a kenyeret megveszik a folyamat végén.

Neked csak másik 100 tényező miatt kell aggódnod, igazán kevés lesz hozzá a "pénzéhség a motivációhoz és a társadalmi felelősségérzet teljes hiánya".

Ha csak a pénz miatt csinálod, és nem ez a hobbid, szenvedélyed is, lehetetlen ma a legtöbb vállalkozást megcsinálni.

Mert a másiknak ez lesz a szenvedélye, és manapság minden piacon olyan szereplők vannak, akik megrögzöttek a munkájuk iránt, akik pedig nem ilyenek, azokat eltapossák, mint egy...

És olyan szinten taposnak el, hogy xyz milliárdos piacnak a 0.0001%-át sem tudod megszerezni, ha nézel különböző befektető műsorokat, rájössz, amikor ezzel pitchelnek, hogy ha csak 1%-át tudom megszerezni a piacnak...

Itt jön be a képbe, hogy nem, nem olyan egyszerű az, sőt, őrült nehéz.

#85/Kérdező:

— 1. "Ismerned kellene a véletlenszerű mintavétel fogalmát [...]"

Ismerem, tanultam, ma már oktatom. Viszont a statisztika egyik, ha nem a legfontosabb szabálya (függetlenül attól, hogy milyen reál/humán területen használjuk):

>>>Ha a mintavételezés elemszáma aránytalanul kicsi a teljes populációhoz képest, az eredmény nem szignifikáns, de legalábbis nem vonható le belőle általános következtetés a teljes populációra.<<<

Természetesen használhatunk véletlenszerű mintavételezést. NEM a véletlenszerűség a lényegi tényező, hanem a minta elemszámának és a teljes vizsgált populációnak az aránya.

Ha van egy P populációnk (vállalkozások), egy K mintánk (a közvetlenül megfigyelt/elemzett vállalkozások), majd ezekben keressük, hogy melyik akinek S_12 (pénz és pénzéhség) kellett az S siker eléréséhez, akkor ha a K:P arány túlságosan nagy, akkor az (S_12/K_S):K és P (vagy akár P_S) összevetése P-re nézve inszignifikáns lesz (a p-értéknek esélye sincs a p =< 0.01 elérésére).

*****

— 2. "[...] nem lehet egy társadalomtudományi tézist úgy bebizonyítani, ahogy egy matematikai sejtést."

Ismét szalmabábozol. Egyáltalán nem beszéltem semmiféle tézisről, vagy matematikai sejtésről. Sem társadalomtudományi, sem természettudományi, sem politikai, sem gazdasági, sem mérnöki, sem turisztikai tézisről.

Nem tudom, hogy mitől hitted tévesen ezt (talán a "tételmondat", vagy "hipotézis" szavak elnevezéséből), de akkor tisztázzuk:

Amit a #83 válaszban leírtam, az nem a(z akármilyen)tudományos tézisek, sejtések bizonyításának a folyamata (pontosabban, azoknak is ez az alapja, de sokkal több lépése van az 1. pontnak),

hanem a sima, érdemi vita értelmességének és komolyan vehetőségének alaplépései/feltételei MINDEN esetben;

akkor is ha az a vita a vállalkozások sikerességéhez szükséges tényezőkről, egy felnőttfilmes oldal bizonyos kategóriájának a létjogosultságáról, a rozsdafoltos macska aranyosságáról, vagy a paprikás krumpliban a kolbász szükségességéről szól!

K.L.L.

#89/Kérdező:

— 1. "Azaz soroljak fel legalább 10 ezer példát, máskülönben mazsolázgatás, amit csinálok."

Nem kell "10 ezer" példa. De 1-2 semmiképp nem elegendő. Hogy szignifikáns lehessen a megállapításod igazából csak ennyi kell:

15-20 cég, diverzifikáltan (tehát ne csak egy környezetből, hanem a világ minden tájáról), az utóbbi 10-15 évben alapítva, amik úgy lettek sikeresek, hogy a benne dolgozóknak nem volt tudása és/vagy társadalmi felelősségérzete, csak pénze és/vagy pénzéhsége.

— 2. "Neked meg persze semmit nem kell bizonyítanod, mert nem te vagy a vitaindító."

De, kell MAJD, MIUTÁN te már eleget tettél a saját kötelességeidnek a vita kapcsán. Akkor én is – HA veled ellentétes álláspontot veszek fel; nem is tudhatod, lehetséges hogy valójában veled fogok egyetérteni, ugyanis az álláspontomat majd csak akkor fogom felvenni, ha maga a vitakörnyezet rendbe lett téve, most egyelőre még csak ott tartunk, hogy a vitaindítás szabályszerűen történjen – kötelezve leszek ezekre a bizonyítási és érvelési szabályokra az állításaim kapcsán, amiket természetesen én magam is szigorúan be fogok tartani.

Amint túl vagyunk azon, hogy a #83-ban, #88-ban, #78-ban és #72-ben leírt/megemlített szabályoknak megfelelően és a hibákat elkerülve elindítasz egy érdemi/értelmes/egészséges vitát (ha mégis van benne hiba, vagy nincs valamelyik szabály betartva, akkor még javítjuk),

az rákövetkező első válaszom rögtön egy támogató vagy cáfoló írás lesz, szintén betartva ugyanazokat a szabályokat, hibák nélkül, biztosítva a bizonyítékokat.

Tehát én magam is be fogom tartani (még szigorúbban is, mint ami elvárható) a szabályokat, MAJD MIUTÁN a vitaindító részéről ugyanezek megtörténtek és az én köröm jön.

K.L.L.