Kimennél Angliába dolgozni?

Ha eleve rémült vagy és idegenekhez akarsz csatlakozni akkor nagyon megszívhatod, sokszor még a "haver majd segít" dolog se úgy alakul ahogy az ember gondolja nem hogy neten talált emberekkel.

Szerintem egyedül értelmetlen nekivágni, ha csak nincs sok erre szánt pénzed és nem beszéled nagyon jól az angolt, hogy ne csak mosogató melót találj kint.

Viszont a legtöbb ismerősömnek bejött az angliai élet, egyikük se akar hazaköltözni pedig nem sokuk vitte többre pincérkedésnél, de szorgosan dolgoznak és elég jól megfizetik őket. És ez nem csak kamu hanem láttam, hogy milyen jól élnek.

Őszinte leszek hozzád:

Kijövetelünk 10. évfordulóját ünnepeljük októberben párommal. Volt osztálytársamon keresztül jutottunk ki, mert hallottuk, hogy a közvetítőkben nem lehet megbízni. Realista ember vagyok, csak azt hiszem el, amit én magam látok, tapasztalok, megfogok. Nem lehet könnyen átvágni, habár, néha előfordul, hogy pofára esek. Tudtam, hogy nincs olyan, hogy majd haver segít és varázslatra minden összejön, vagy mert ő kapott munkát, akkor én mért ne...Eleve úgy indultunk neki és ő se ígért mást, hogy szállást segít intézni, megmutatja a várost, elmondja, amit tud, a többi pedig rajtunk áll. 3 évig terveztem az utat, online vettem buszjegyet, és mikor kiértem, az ismerősöm, aki már két éve odakinn élt, azt mondta, hogy jóformán többet tudok én, hogy mit hogy kell intézni, mint ő...szeretek mindennek aprólékosan utánanézni. Nem szeretem a zsákbamacskát. Szerencsénk volt, mert pár hét után kaptunk melót. Láttunk magunk mellett emberkéket jönni-menni. Haveri, sőt családi átverések tanui is voltunk. Kihívták az illetőt és kiderült, hogy csak arra kellett, hogy besegítsen az albi fizetésébe...de az ilyen emberek eleve buták. Valakit kihozol, hogy besegítsen az albi fizetésbe, de nem segítesz neki, akkor magad alatt vágod a fát. Lehet, hogy a végén neked kell megvenni a visszajegyét, csak hogy ne neked kelljen eltartanod....

Ha valaki segít is neked, ne hárítsd a felelősséget, ne bízd rá vakon magad senkire. Egyedül kijöhetsz, de csak ha van vér a pucádban, de első olvasatra az egyedüli kijövetel neked nem való.

A kijövetel gondolata és a valós kijövetel között javasolnék minimum fél év gondolkodást, szervezést, rákészülést. Nem csak információt kell gyűjtened, de rá kell hangolnod magad a dologra. Tudom, hogy azt gondolod, hogy tudod, hogy nem a szomszéd utcába költözöl, és hogy tudod, hogy más kultúra, de hidd el, kell egy kis gondolkodás. Játsz el azzal a lehetőséggel is, hogy otthonmaradsz, akkor hova lépnél?

A nyári kijövetel jó ötlet, sőt, már május elején kijöhettél volna.

Számolj azzal, hogy először alja munkát kell elvállalnod. A munkahelyen pedig, ugyanúgy mint otthon, itt is szeretik ha megmutatod a lelkesedésedet. Valóban igaz, hogy csak egyszer kérdezik meg, hogy akarsz e túlórázni, ha nemet mondasz rá, többet nem kérdezik.

Számolni kell körülbelül 1 hónap jövedelem nélküli kintléttel. Mázli, hogy Angliában a melók nagy többsége hetente fizet. Ha havi fizetésű melót kapsz ki, akkor 2 havi fizetés nélküli kintléttel kell számolnod. Ha ismerőshöz is jösz ki, számolnod kell azzal, hogy egyből be kell fizetned az extra pénzeket, mint például a kaukció. Ha valamilyen háztartási gépét használod, elképzelhető, hogy kéri, hogy szállj be némi pénzzel a használatába. Pl a többi lakóval közösen vettek egy mosógépet, lehet, hogy kéri, hogy fizesd ki a mosógép egy negyedét, vagy valami. Ezek a kezdeti kiadások, igencsak kiürítik az amúgysem túl kövér pénztárcádat. Ha kijösz ismerőshöz, kérdezd meg, hogy milyen anyagi kiadásokra kell számítanod. Nehogy akkor érjen meglepetésként.

Pár embernek én is segítettem az elején. Az utolsóval azt mondtam, befejeztem. Rizikós az egész. Nézned kell ugyanis a segítő oldaláról is a dolgokat. A befogadónak is rizikót kell vállalnia. Ha nem tudsz elindulni, lehet, hogy ottragatsz jó ideig. Még ha el is indulsz, pár hónapig kellemetlenséget okozol a befogadónak...valamilyen szinten alkalmazkodnia kell hozzád.

És ha minden összejön és kapsz melót és saját lábra tudsz állni, még akkor sem biztos, hogy összejön. Mert van egy tényező, amit nem tudsz befolyásolni. Ami csak akkor derül ki, hogy egyáltalán fenn áll e, ha már kinn vagy. Ez a honvágy. Nem sokan bírják. Az új életmód, az emberek, a környezet, az időjárás...ezeket mind el kell fogadnod, és valamilyen szinten megszeretned.

Én a magam részéről elég jól elfogadtam mindent, habár nem hisztiznék, ha az időjárás kicsit kevésbé lenne esős és szeles.

Még akkor is nehéz itt élni, ha nincs honvágyad. A tudatodba kell vésni, hogy elfogadj még egy tényt: Valószínű, ha felnőttként jösz ide ki, 100%-osan soha nem leszel része ennek az egésznek. De évekkel később még egy dolgot észreveszel. Már Magyarországon se vagy 100%-osan része a dolognak. Furcsa az egész, mert otthon vagy itt is, meg ott is, mégsem vagy otthon sehol sem. De ahozz, hogy átérezd ezeket a szavakat, minimum 5 év külföldi élet kell. De persze nem azt a részét kell megragadnod, hogy nem vagy 100%osan a része és hogy nem vagy otthon sehol sem, hanem azt, hogy vagy egy kicsit ennek is, meg annak is a része...aki csak egy országban élt, az sohasem tudja meg, milyen az, ha akárhova megy (a kettő ország közül), otthon van:D Mindig az élet apró örömeit kell megragadni, kicsi álmokat kergetni, amik megvalósíthatók.

De őszintén szólva amikor én kijöttem, naívabb voltam. Még jó, mert azt hiszem, ha mindazt tudom, hogy mennyire nehéz, lehet nem vágtam volna bele. Persze nem cserélném el semmire ezt a tapasztalatot és nem bántam meg. Nem mennék haza, már itthon vagyok.

Pont holnap lesz 2 eve, hogy kijottem angliaba EGYEDUL vegleg.

Erettsegi utan Au pair kent dolgoztam egy angol csaladnal fel evig, en inteztem mindent, neten talaltam rajuk. Megismerkedtem a parommal, osszekoltoztunk, szereztem rendes melot.

Tavaly szeptember ota ismet tanulok, jol megy, par ev melo van vele, de utana kenyelmes eletem lesz az IT szakmaban.

Hosszutavra nem ajanlanam senkinek, hogy mosogato/gyari melora tervezzen, ideiglenesen nagy segitseg, de az nem elet!

(Nem London, oda en sem koltoznek)

Hogy állsz most a kérdéshez? Még mindig szeretnél kijönni?

Az a helyzet, hogy én nyolc éve élek kint, és nem bántam meg, nagyon sokat köszönhetek neki. És nem csak az anyagiakra gondolok, hanem családot is itt alapítottam. Ezek ellenére kérlek, gondolkodj el azon, amiket a többiek említettek. Különösen azt a tényt, hogy ha egyedül jössz, mekkora kezdeti költségekkel kell számolnod. Két heti depozit és egy heti rent előre egy szobára. Én Londonban élek, nem tudom, hogy nálad számításba jöhet-e vagy inkább vidékre mennél. Ha itteni árakkal nézzük, akkor ezekre 300 fontot számolj, de min előttem írták, minimum egy hónapban gondolkodj, tehát az újabb 300, összesen 600. Kajára, utazásra durván 200 fontot egy hónapra, ha spórolsz, ennyiből meglehet. 300 ezer ft alatt el se indulj, mert csak csalódni fogsz, azt meg nem várhatod el a számodra ismeretlen főbérlőtől, hogy hitelezzen neked. Ezt talán a munkahelyeden érheted el, ha szerencsés vagy. Csökkentheted a kiadásokat, ha osztott szobába költözöl, de akkor nem csak a ház lakóival kell együtt élned, hanem ez még egy extra kötöttség, alkalmazkodni való. Továbbá ha heti fizud lesz, és hamar találsz munkát, akkor nem biztos, hogy fel kell élned az összes pénzt, amit kihozol, de inkább legyen több, mint hogy ne legyen elég végül.

Én is egyedül jöttem ki, az elején kishíján haza is jöttem. Láthatod fentebb, mit veszítettem volna. De számolj azzal is, hogy a honvágy vagy a szar munka, a privát szféra lekorlátozódása mind-mind hazafele akar majd terelni. Akkor márpedig csak annyit fogsz tudni elmondani, hogy rossz döntést hoztál, amikor kijöttél, és x százezer forintod bánta. Készülj fel, hogy kemény lesz a kezdet. Készülj fel a fenti dolgokra, és tedd fel a kérdést, hogy elég erős leszel-e tovább csinálni. Az azt jelenti, hogy 1-1,5 évig ne nagyon várj előrelépést, az ugyanis a megszokás folyamatának ideje. Esetleg utána fogod tudni lassan építeni magad felfele.

Hogy mit tanácsolnék még? Ez függ az otthoni viszonyaidtól is. Ha nekem lett volna egy tehermentes ingatlanom otthon frekventált helyen, akkor már nem érte volna meg, ugyanis otthon is kiadhatsz 1-2 szobát, ami fedezné a rezsidet vagy kicsit többet, és még mindig nem laksz tömegszálláson, ráadásul te döntöd el, kit veszel oda magadhoz. Így a fizetésed, ami ha csak 100 ezer ft körül mozog is, majdnem megmarad. Mert ugye spórolni kell, ez itt hatványozottan igaz. Akkor meg miért ne otthon csinálja az ember? Ha nincs más lehetőséged, vagy veszíteni valód, mint nekem anno, akkor bele kell vágni, és bízni kell a szerencsében, de ugyanakkor fel kell készülni a lelki megpróbáltatásokra is. Nekem a kritikus 1,5 év után beindult a szekér, és egészen mostanáig nem volt honvágyam. Most viszont amikor már család van, megnőttek az igének is kicsit - nem anyagi, hanem más szempontok alapján -, már erősen gondolkodunk a hazaköltözésen. Mert hidd el nekem, élni otthon jobb a magyarnak. Megélni nem, csak élni. Ahogy az előttem szólók írták, időjárás, kosz, mindenféle emberek a saját szokásaikkal, amelyeket el kell fogadnod. Tudnék mesélni. Félek ezzel csak elbizonytalanítottalak, de azt mondom, aki nem készült még fel erre rendesen, az ne vágjon bele. Majd érzed, ha eljön a pillanat, az akkor lesz, amikor nem ilyen kérdéseket fogsz feltenni.