Hogyan tartsam magamban a lelket munkanélküliként?

Ugyan én már lassan másfél éve nem vagyok munkanélküli, de átérzem a helyzeted. Amit tudok tanácsolni, hogy valóban ne add fel és próbáld lefoglalni magad. Bármivel, csak ne tudj agyalni. Leírom, hogy jártam én, min mentem keresztül és lehet ebből majd tudsz valamit hasznosítani az álláskereséshez.

2010 június közepén végeztem a sulival. Végeredményben egy érettségivel és egy szakmával a kezemben vágtam neki a nagybetűs életnek. Ugyan tisztában voltam vele, hogy nehéz lesz munkát találni főleg úgy, hogy alig volt tapasztalatom, ami volt az is iskolai gyakorlat keretein belül. Ennek ellenére amikor hazaértem úgy voltam vele itthon döglődök majd két hétig kb., aztán majd bemegyek a munkaügyi központba regisztrálni, addig azért adtam fel hirdetést, s küldtem is be munkára. De nem pánikoltam, mert úgy voltam vele max. július végén, augusztus közepére tuti lesz munkám.

Hát nem lett. Egy visszajelzés se volt, semmi. Egyre inkább kezdtem frusztrált lenni, hogy körülöttem mindenkinek van munkája csak nekem nincs. Ráadásul még egyedülálló is voltam. A napjaimat leginkább az tette ki, hogy ültem a gép előtt, s mindennap legalább húszszor felmentem az állláskereső portálokra. Emellett természetesen még társkeresőkön is lógtam, mert még párkapcsolatom se volt. "Gyönyörű" nyaram volt.

Első körben szépen a nappalt felváltotta az éjszaka. Aludtam délután 3-ig, 4-ig, hajnalig meg fent voltam. Amikor nagyon unatkoztam elmentem sétálni, bicajozni. Mindezt hajnalban. Mivel a családot nem akartam ilyenkor zargatni, így az esetek többségében nem ettem egész éjszaka, de az is előfordult, hogy nem ittam. Emellett bezárkóztam, s kezdtem depressziós lenni. Ezt pedig úgy próbáltam enyhíteni, hogy társkeresésbe menekültem. Ott viszont szinte minden megkeresésre igent mondtam, amik többnyire rosszul végződtek. Egyrészt mert alkalmi kapcsolatok voltak, másrészről gondolhatod milyen jó ötlet volt akkor 23 évesen összejönni mondjuk egy 46 évessel...

Azon a nyáron nem is nagyon volt értelmes munka. Ahonnan visszajeleztek az mind bújtatott ügynöki munka volt. Emellett elkezdődött az iskolai szezon, bennem meg kialakult egy olyan érzés, hogy lógok a suliból, mert soha nem voltam szeptemberben még itthon. Persze már veszettül próbálkoztam mindenhová. Aztán kezdett megtörni a jég, mert voltam állásinterjún benzínkúton, multinál, kisboltban is. Utóbbi összejött volna, csak a tulajdonos jelezte nem tudná támogatni az utazási költségemet. És ugye az első hónapban semmi pénz nélkül nem tudtam volna bejárni.

Aztán december hozott megváltást. Felvettek egy italkereskedésbe. Számomra maga volt a pokol. Minden percét utáltam. Papíron két hetet voltam ott, gyakorlatilag egy hónapot. Hét napból hat napot dolgoztam, s csak a vasárnap volt a pihenőnapom. Oda úgy kerültem be, hogy nyáron megvolt hirdetve az állás, s mikor megint megvolt gondolkoztam beadjam-e megint. Beadtam. Behívtak, felvettek. Igaz, egy hónap után nem engem tartottak meg. De nem is bántam. Utána már jobban ment a dolog. Rájöttem, hogy elég, ha pozitív oldaladat mutatod, mosolyogsz, s próbálsz minden kérdésre érdemben választ adni. Nem mondo, hogy a mostani álmaim állása, de azért valami.

Remélem segítettem kicsit. Kitartás!

Győri Audi gyárba adtál már be papírt? Ilyen gyárakba is néha el kell némely munkakörbe, új dolgozó

Miskolci vagyok, itt meg aztán végképp téboly az egész helyzet, akinek van melója azt nem háborgatják nem fenyegetik hogy lecserélik, akinek meg nincsen az sajnos vagy eltartott marad, vagy még rosszabb

Mivel nekem csak targonca vezetői és fémipari képzettségem van, itthon ez kevés, ha meg lenne valahol ezekben meló, az se Miskolcon

Nyelv tudás nélkül megvagyok szorítva én is, ezért nem jöhet szóba a környező határon kívüli munka

20/F

29-es! Kauciónak hívják, nem kaukciónak.

Amúgy én ilyen negatív tapasztalatokat még senkitől nem hallottam, SŐT! Pont az ellenkezőjét.

Nekem is rengeteg német/osztrák barátom van, és velük sem ezt tapasztalom...

Kérdező, kezet foghatunk, 9 hója keresek állást diplomával, 2 ffokú nyelvvizsgával és Bp-en. Ahogy egyik előző is írta, ha nincs protekciód, akkor mindegy hány diplomád van, hány nyelven beszélsz, mennyi a szakmai tapasztalatod: nem kellesz.

Hirdetem magam, h angolt-németet tanítok, a kutya se jelentkezik rá. És engem sajnos nem is tart el senki. Ha elfogy a tartalékom, mehetek a híd alá.

Akik diplomával írják hogy munkanélküliek, elmondanák hogy milyen sulit végeztek el? Mennyit dolgoztak a suli alatt? Hova mentek gyakornoknak esetleg egyetem mellett, hogy benyalják magukat?

Biztos bunkó lesz a hozzászólásom hogy nem vagyok együtt érző mint mindenki más, persze nem tudom elképzelni milyen lehet munkanélküliként, és nélkülözni, egyik napról a másikra élni, de 1-2 hsz-t olvasgatva, beleértve a kérdezőt is nem tudtam sajnálkozni.

A kérdező is írta hogy max olyan melója lenne amikor hívogatni kell embereket, vagy gyári munka. Na most ha annyira rossz a munkanélküliség, akkor BÁRMIT elvállalsz, szóval nehogy válogass. Kommunikáció szakos diploma? Ja hát nem vmi humbuk büfészakot kell elvégezni az egyetemen, hanem egy olyat ami minimálisan érdekel és tudod hogy lesz rá kereslet, a jég hátán is megélsz. Ha nincs ilyen, akkor NEM KELL főiskolára vagy egyetemre menni hogy elcseszd az éveidet egy láthatod mennyit érő diplomáért, hanem egy jó szakmát kell kitanulni.

Aki akar rendesen dolgozni, az keres, nem válogat. Aki tudatosan gondolkozik már egyetem alatt sem olyan melót keres amiből megvan a hétvégi buli, hanem próbálja benyalni magát gyakornoknak egy céghez ahol diploma után ott maradhat. Nyelvtudás meg nagyon lényeges, ha itt nincs semmi akkor is tudj másfele menni.

Bocs ha ez bunkó volt, de így gondolom. Biztos vannak kirívó esetek is, akinek nem inge ne vegye magára. Bocs ha vkit megbántottam.