Mit csináljak, hogy ne akarjam magamban tartani a problémáimat?

Mostanában nagyon sok rossz dolog összejött és sehol sem beszélek ezekről és csak magamban tartom őket, folyamatosan azon agyalok,hogy hogyan oldjam meg ezeket.

Van egy állandó problémám is ami ellen én nem sokat tehetek és ez végig kíséri az életem utóbbi 5 évét.

Azt gondolom,hogy senkit sem érdekelnek az én problémáim, az meg nem érdekel,hogy megsajnálnak majd öt perc múlva már el is felejti mindenki , de azt sem szeretném,hogy valaki úgy érezze,hogy mindig meg kell kérdeznie,hogy rendben jöttek e a dolgok.Mert ezt nem várhatom el senkitől sem, persze jól esik ha valaki érdeklődik.

Ez csak az én problémám,de ez kihat a környezetemre is, 3 hónapja váltottam munkahelyet és ott még nem is ismernek eléggé,és ott az jellemez engem,hogy csendben vagyok, nem keresem mások társaságát, viszont örülök ha valaki keresi az én társaságomat, erre nyitott is vagyok már amennyire csak tudok, több kevesebb sikerrel.Unalmas vagyok.

A másik súlyos probléma,hogy nagyon könnyen dühbe jövök mostanában mert most az állandó problémára rájöttek még pluszba súlyosabb dolgok, egyetlen nagy szerencsém van,hogy nagyon nagy az önuralmam.

De az új emberek között van 2 aki nem szimpatizál velem és ma is az egyikük csúnyán/flegmán nézett rám és annyira feldühített,hogy az egész testemet forróság öntötte el és legszívesebben úgy de úgy szájba vertem volna,hogy még az anyja sem ismert volna rá (így éreztem,hogy most ilyen nagyot tudnék belé verni)

De szerencsére az önuralom ott van, de ha egyszer elvesztem....én fogok a legrosszabbul járni.

Ettől viszont megőrülök, már az egyik lány is megjegyezte,hogy fél tőlem bár csak viccesen mondta, egy fültanú azt mondaná,hogy csak viccelt,de én átéreztem,hogy komolyság is van benne.

Olyan lehetek mint egy elmebeteg aki csak csendben ül és egyszer csak mindenkit megöl majd, pedig ilyen nem történne,de elképzelve magam nekem is ez jut eszembe magamról.

Mi lenne a megoldás arra,hogy legalább a környezetemre ne hassanak ki a dolgok?