Ti eltűrnétek, ha a főnökötöknek alacsonyabb végzettsége lenne mint nektek?

"A használható ismétlem a használható tudás a hatalom,nem a diflázás."

Bár a videók kétségkívül provokatívak, a kérdések jellegét mégsem nevezném "difla- jellegűnek".

Az hogy pl. a holdon tömegvonzás van, mégcsak tankönyvből sem kell kikeresni(elég ha eszedbe jut Neil Armstong- aki természetesen a holdra lépve kilőtte magát az űrbe:))

Az a lényeg, hogy ezek olyan alapismeretek, amelyek hozzátartoznak az alapvető műveltséghez, és nemhogy diplomás vagy érettségizett, de általános iskolás gyerek is kell hogy tudja rá a választ ( gyanítom, ha az utóbbi korosztályt kérdezték volna, nagyobb sikerrel jártak volna) .

Képzeld el, mi van ha áramszünet van és nincs gugli:) Megáll az élet?

Másrészt pedig nem szívesen alkalmaznék olyan szoftverfejlesztőt, akinek gugli kell ahhoz hogy megtudja a hálózati áram hány V feszültséggel működik?

Előző hülyeséget beszélsz!

Én hiába bizonygattam számtalan állásinterjún, hogy mennyire értek egy adott szakterülethez, sőt még volt olyan is, hogy könyörögtem, tegyenek fel tesztkérdéseket vagy ingyen, felügyelettel próbáljanak ki, mindig valami olyasmi volt a válasz, hogy "Fiatalember, elhisszük önnek, hogy a egyéni magánvállalkozói szférában ön már autodidakta úton képzett szakembernek, de jelenleg annyira telített a munkaerőpiac és olyan sok diplomás álláskereső van, hogy kénytelenek vagyunk egy állománybővítésnél a szelektálást szakképzettséghez kötni. Az ön javaslata remekül alkalmazható lehetne munkaerőhiány esetén, de jelen gazdasági helyzetben sajnos irreális elképzelés."

Ha ezek a mai magyar munkaerőpiac ÍRATLAN SZABÁLYAI, akkor ne csak rám, hanem mindenkire vonatkozzon! Az autodidakta tanulást és a tapasztalati tudást végleg felejtsük és csakis a bizonyítványok és az adott területen munkaviszonyban töltött évek száma jelentse az IGAZI SZAKTUDÁST!

Hajrá Magyarország, csak így tovább!!!

Kedves Előző Válaszoló!

Csak azért, ne kívánd másnak vesztét, mert neked sikertelen a boldogulásod!

Ez egy nagyon csúnya dolog!

Elolvastam az összes választ. Lenne hozzád egy kérdésem ma 05:59-es. Te helyesnek tartod azt, hogy az "Y generáció" még hírből sem ismeri az alázatot?

Én hivatásos katonatisztnek készülök és értem, hogy mire akar kilyukadni a Kérdező. Alázatra és tiszteletre szerintem óriási szükség lenne, mert az egészséges személyiségfejlődés elengedhetetlen része. Azaz ember akinek az életéből hiányzik ezek egészséges jelenléte vagy csak kényszerből gyakorolja, az egy idő után nem lesz tisztában a saját jelentőségével, lehetőségeivel és képességeivel. Ennek következménye, hogy bár magabiztossága és lendülete a kezdeti időkben sikeres és elismert vezetővé tehetik, de évek-évtizedek múltán egyre többször fog kudarcot vallani. (Lásd: a történelem nagy hódítói, politikusai, tudósai...)

Ezt amúgy nem én találtam ki, Dr. Sigmund Freud osztrák elmeorvostól származik.

Az alázatot és az értékek tiszteletét már gyerekkorban ki kellene alakítania a szülőknek, de kizárólag egészséges mértékben, túlzásban vinni tilos.

A Kérdezőnek az a gondja, hogy ez a fiú, nem a rendszer egy alkotóeleme akar lenne, ha egy rendszeren kívül működő tényező, ami azért mégis óriási befolyást tud gyakorolni a rendszerre. Ezt azért akárhogy is szépítjük, azért van benne egy kis adag megalománia is. (Bár ez manapság már szinte az összes fiatalra kezd jellemző lenni.)

Aki a rendszer egyik legjelentősebb részeként akar működni, annak ki kell próbálni milyen a rendszer legjelentéktelenebb részeként is létezni. Erre lett kitalálva az összetett ranglétra, ami az újkori civilizáció egyik legjobb találmánya, kár, hogy csak nagyon kevés helyen használják.

Zsenik, mindig is lesznek, de nekik is meg kell tanulniuk beilleszkedni a rendszerbe és ott már magas fokozatokat érhetnek el. Viszont, ha magányosan a rendszeren kívül, de azt mégis befolyásoló elemként akarnak működni, akkor a rendszer egy idő után egyszerűen kiveti magából és ennek következtében a képességeik elértéktelenednek.

A "rendszer" (amit más körülmények között a "közösség" szóval is helyettesíthetnénk) itt nem feltétlen a munkahelyet, hanem a munkahelyen dolgozó emberek összességét jelenti, a cselekedeteikkel, a hangulatukkal, véleményükkel és érzelmeikkel együtt. Ez a rendszer, amit Jung "kollektív tudatnak és tudatalattinak" hívott, csakis az a célja, hogy az önmaga által felállított szabályoknak megfeleljen, mindig visszatérjen az eredeti rendezettségébe. (Ez esetben oda, hogy a dolgozók értékítéletén ejtett csorbát valahogyan kiküszöbölje.) Ez a rendszer nem foglalkozik, az eredeti rendeltetésének a prioritás szintű teljesítésével (pl. azzal, hogyha kirúgatják a zseni-srácot, akkor mekkora anyagi veszteséget okoznak a cégnek), mint ahogy demokratikus szavazások alkalmával a középiskolás diák-közösségek is csak nagyon ritkán választják azt a lehetőséget, ami azt elsődleges feladat, a tanulás szempontjából a legjobb lenne a közösségnek.

Nagyjából ezért lényeges az összetett hierarchia.

B*zdmeg Te le sem tagadhatnád, hogy katonának készülsz!!!! :D:D:D:D

Én is ismerem Freud-ot, Jung-ot, Kant-ot és még sok már filozófus munkáját és részben egyet is értek azzal amit írtál.

De jobb lesz, ha felfogod, hogy a mai embereknek, és nemcsak a fiataloknak teljesen más az értékrendjük és ennek a megváltoztatására sem ők, sem a szüleik nem hajlandóak.

Manapság kizárólag és nyomatékosan megismétlem KIZÁRÓLAG az egyéni érdek számít!!! A közösségi vagy társadalmi érdek a mai embernek már teljesen semmitmondó, közömbös dolog és soha, semmi szín alatt nem helyezné azt az ő egyéni érdeke fölé!

Igaz, hogy így a filozófusok által megálmodott harmónikus életet soha nem érheti el, de ez hatalmas nagy ívből lesz*rja, amíg a saját kis fél-hedonista, tökéletlenségre vágyó, amerikai mozifilmekből kultúrálandó, szellemileg tudatosan hanyatló, nagyzolásra hajlamos életvitelét folytatni tudja.

És a mai tömegkultúra teszi is róla, hogy kb. két generáció múlva, ezt fogja el mindenki etalonnak vagy követendő példának.

Tudom, mert én is az "önzőség nemzedékéhez" tartozok, és bár tudom, hogy ez nem jó dolog, viszont egyszerűen képtelen lennék olyan döntéseket meghozni, ami nagyban befolyásolja (esetleg még hátrányosan is) az én életem menetét és mégsem önérdekből teszem.

Saját magamnak, én vagyok a legfontosabb a világon, az evolúció minden élőlényt így alakított ki és az utóbbi bő fél évszázadban kezdünk teljes mértékben visszatérni ehhez az elemi ösztönhöz.