Van itt olyan, aki önszántából otthagyta a munkahelyét, hogy egy alacsonyabb végzettséget igénylő, kevesebbet fizető (netán lenézett) állást válasszon?

Szerintem az anyagi helyzetedtől függ most a jelenlegi helyzetben.

De ha pl nem "ilyen" lenne MO. mint most akkor én biztos hogy inkább olyan helyen dolgoznék ahova szeretek is bejárni.

Hogy mennyire éri meg- ha egyáltalán megéri-azt nem tudom, de én éppen erre készülök. Egy kérdést is kiírtam ezzel kapcsolatban-ha esetleg érdekel vkit:

http://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__karrier-fi..

Én. Kereken 20 éves voltam amikor csupán egy érettségi végzettséggel, vezetői pozíciót ajánlottak fel egy 1600 alkalmazottal bíró belföldi áru kereskedelemmel és előállítással foglalkozó vállalatnál.

Az ok a következő volt: a ügyvezető igazgató egy többórás elbeszélgetés után elcsodálkozott a hozzáértésemen és felajánlotta az állást és az álomkeresetet.

A napi 12-18 óra munka volt hétvégén is, rengeteg rohanással és hatalmas felelősséggel. Már első héten elkezdtem a beosztottjaim kicseszni velem, mert zavarta őket, hogy fele annyi idős vagyok mint ők és még megfelelő végzettségem sincsen. Egy idő után a hajtás és a dolgok rosszindulata már elért egy olyan szintet, hogy munkafolyamatok omlottak össze, mivel szó szerint mindenben keresztbe tettek nekem.

8 hónap után este 10 után összeestem a telephelyen, szívinfarktus gyanújával vitt el mentő. Addigra már szinte az összes hajam kihullott, pocakot eresztettem pedig alig ettem valamit, az arcbőrömön hatalmas mély ráncok jelentek meg, gyomorfekélyem lett és állandóan minden porcikám rettenetesen fájt. Ezek után a vállalattól természetesen elbocsájtottak.

Azóta 3 év telt el, azóta sem jöttem rendbe teljesen és azóta sem volt munkahelyem, hazaköltöztem az albérletemből a szüleimhez és mivel nincs meg az egy év munkaviszonyom még munkanélküli segélyt sem kaphatok. Negyedévente kell visszajárom kivizsgálásokra, ahol az orvosok mindig megjegyzik, hogy örülhetek, hogy túléltem ezt a tortúrát. Borzalmas volt...