Mindenkinek ilyen nehéz munkát találnia?

Igen, nehéz. Protekció nélkül én már azt mondom, hogy lehetetlen. :(

Annak a fizetés nélküli gyakornoknak, hol lehet utána nézni? Hol lehet ilyenre jelentkezni?

Én anno jutalékos munkával kezdtem, ingatlanértékesítés. Havi 100 biztos megvolt belőle (mellette ugye a diplomát csináltam).

Magam is meglepődtem, de jól jártam, hogy benne volt az önéletrajzomban, amikor egy olyan munkát kaptam, amilyet szerettem volna.

De amikor olyan időszak volt, hogy tényleg a képesítés nélküli melókat kellett megcélozni, egyszerűen letagadtan a végzettségemet és a nyelvvizsgákat, valamint az egyetemet. Így már felvettek.

A szüléssel kapcsolatban ha rákérdeztek, akkor visszakérdeztem, hogy "Önök az én helyemben válaszolnának erre a kérdésre, ismerve a Munka Törvénykönyvének ide illő passzusait?" - rögtön eltértek a kérdéstől.

Ha a finomabb verzió volt, miszerint mik a terveim a következő X évre, vagy hogy látom magam 5 év múlva, akkor csakis szakmai jellegű dolgokat mondtam. Nem firtatták tovább.

Végül a mostani munkámat, ami szuper, úgy szereztem, hogy egy netes fórumon összehaverkodtam egy sráccal, aki, mint később kiderült, egy céget épít. Látott bennem fantáziát, felkért, hogy dolgozzak vele. Sikeres lett, nagyon jól keresek, sok érdekes része van a munkának, sok utazással is jár a világ minden részére.

Szóval akár szerencse alapján is lehet jó munkát kifogni, csak nyitott szemmel kell járni.

21-es Válaszoló!

Én mondtam a fizetés nélküli gyakornokoskodást.

Ezt szerintem szakmája válogatja, az enyémben kötelező a diploma után 3 év a szakvizsga előtt, ezt a három évet "szokás" fizetés nélkül csinálni.

Általában azt is csak protekcióval lehet, ismerősnél.

Hogy más szakmákban hogy van, azt sajnos nem tudom... :(

12es vagyok.

Én házaltam az önéletrajzommal. Felhívtam 1csomó céget, ahol szívesen dolgoztam volna, hogy vegyenek fel gyakornoknak. Kb a 15ik behívott, tetszett nekik hogy talpraesett vagyok, határozott, ambiciózus. Ők adták a témát a diplomamunkámhoz és a gyakorlatot is ott szereztem. Nekem sosem volt protekcióm, sem segítségem. Diploma után jutalékos munkában helyezkedtem el, ahol nem volt fix. Nem volt álommeló, de csináltam, mert én vállaltam, aztán feljebb léptem, aztán még egyet, végül meguntam és elküldtem egy szimpatikus cégnek az önéletrajzom (csak úgy, hátha) Még aznap felhívtak, hogy mehetek állásinterjúra. Rá 1hétre már ott dolgoztam és most onnan mentem szülni

Máig azt mondom, csak akarni kell. Tőlem sosem kérdezték mikor akarok gyereket, nem hagytam hogy abba az irányba menjen a beszélgetés. A cég ne a magánéletemre legyen kíváncsi, hanem a munkámra és a teljesítményemre.

"Én házaltam az önéletrajzommal."

Szerintem a hosszú ideje munkanélküli embereknek ez és a vállalkozás a járható út, pont a leírt okból, miszerint a munkáltatónak kell valami, ami miatt az adott dolgozót érdemes felvennie, ami ebben az esetben a talpraesettség. Nézzük a munkáltató szemszögéből: beérkezik 200 jelentkező önéletrajza, csupa homogén adattal, aminek a fele talán nem is igaz. A végzettség nem mond el sokat, a gyakorlat annál többet, de az is csak egy felszínes dolog, hiszen nem mutatja meg, hogy milyen volt az ott töltött idő alatt a munka minősége. Akkor mégis hogyan válasszon a munkáltató? Kiejti azokat, akik nem rendelkeznek elég igazolható gyakorlattal. Akik maradnak, azok kerülnek a kettes körbe, amikor már az emberi tényező(kommunikációkészség, szakmai felkészültség) a döntő.

Ez egy nagyon sablonos folyamat, és nem lenne kisebb esély a bekerülésre, ha egy kalapból húznák ki a nyertest. Mi a jó megoldás? Elébe kell menni a munkáltatónak. Meg kell mutatni, hogy a szakmai felkészültség(mert azért az kell) mellett egy talpraesett munkaerőről van szó, akinek nem kell utasítást adni mindenre, hanem képes önállóan is cselekedni. Ahány helyen dolgoztam, eddig mindenhol ez volt a főnök elvárása, és nagyon nehezményezték, amikor minden apróságra utasítást kellett adni, anélkül pedig csak lébecolt a munkaerő.

Az is hatalmasat lendít a dolgon, ha a munkakeresést személyesen intézed, nem e-mailben, ami ma nagyon elterjedt. Be kell menni a céghez telefonos egyeztetés után, és személyesen érdeklődni.

Szerintem az e-mailes jelentkezés a legszemélytelenebb, ezért a munkáltató gyorsan félre is rakja, hiszen nem lát benne fantáziát. Átfutja a semmitmondó adatokat, de mivel a jelentkező nincs ott, nem tud kérdezni, gépelni meg nem fog állandóan mindenkinek. Jó esetben behív, ha nagyon ígéretes az önéletrajz, de inkább azt sem, hiszen van még 20 másik, akik jobban képzettebbek, gyakorlottabbak.

Állást keresni is tudni kell, annak is megvannak a körei.

Most őszintén: Akinek lennének kapcsolatai, ami alapján bekerülhetnek egy jó munkahelyre, azok nem használnák azt ki? Mert sokan köpködnek itt a kapcsolatokra, de lefogadom, hogy néhányan közülük jutottak már álláshoz protekcióval.

Miért lenne baj az, ha valakit protekcióval vesznek fel? Egy munkahelyen a produktivitás a lényeg, akkor is, ha cég, akkor is, ha állami munkahely. Ha valaki nem jó munkaerő, akkor az nem tud termelni sem, így el is fogják küldeni.

Ha tehát valaki bekerül protekcióval, és beválik, akkor miért lenne az elítélendő? Mert a munkáltató el akarja kerülni a hosszas keresgélést olyan jelöltek között, akikről semmit sem tud?

Ezzel az erővel a papír is protekció, hiszen annak alapján döntik el, hogy ki alkalmas a posztra. De ha például az IT szakmát nézzük, ott olyan tehetségek fordulnak elő, akiknek semmiféle papírjuk nincsen, mégis leiskolázzak azokat, akiknek van.

Nem szabad elfelejteni, hogy a sok száz jelentkező mind csak statisztikai adat, és csak egy ember lesz, aki kiemelkedő valamiben. Na az a protekció.