Mindenkinek ilyen nehéz munkát találnia?

Nekem sosem volt nehéz munkát találnom. Kb 1hétig voltam mindig munka nélkül és bárhova felvettek.

Amikor csak szakmám volt és tapasztalatom nem, akkor elmentem gyakornoki munkákra (fizetés nulla) mellette dolgoztam, volt hogy a mekiben (6-14ig) és mellette csináltam az egyetemet levelezőn. Aztán mikor végeztem elvállaltam minden munkát,ami útba jött, maxon teljesítettem és ezzel kitűntem. Így lépegettem egyre feljebb azon a bizonyos ranglétrán. Aztán mentem másik helyre (tapasztalattal).

Szerintem nem nehéz munkát találni, akarni kell, dolgozni kell. Nekem is van már gyerekem.

akkor gondolj bele, ha vidéki város mondjuk alföld vagy d-ny M.o.-on laknál 15 kilométerre a várostól. Felénk is ez van. kapsz minimálbért aszt ennyi. vagy megszakadsz 12 órában kemény fizikai melóban heti 6 nap és akkor adnak 110 nettót...

Nekem 4 szakmám van. és nem éri el a fizim a 100at. És állami cégnél dolgozom.

Csomó helyre jelentkeztem ingyenes gyakorlatra meg önkéntesnek, ott is sokszor azt mondták, hogy NEM KELLEK!

Jelenleg protekcióval(!), nulla fizetésért dolgozom, hogy legalább felmutathassak majd valamilyen gyakorlatot, és teljen a szakmámban kötelező gyakorlati idő, ami a további vizsgák letételéhez szükséges.

Közben folyamatosan keresek, de semmi. Senkinek nem kellek. :(

26 éves lány vagyok, az első kérdés mindenhol, hogy mikor készülök szülni? (Persze szépen becsomagolva kérdezik meg, de ez a lényege.) Szülni? Hova...? Mikor még otthon élek, barátom nincs, és a szüleim tartanak el?

Legszívesebben állandóan zokognék. :(

(Diplomám van és két felsőfokú nyelvvizsgám, harmadik nyelv folyamatban, és a szakvizsgákra is készülök.)

Én több, mint két éve vagyok itthon.

Érettségi, okj-s ügyintézői, meg ilyen-olyan tanfolyam és még sorolhatnám.

A munkáltatóknak csak az jön le, hogy negyvenes nő, középfokúval. Innentől kezdve a szakmai hozzáértés, a személyiség nem is érdekli őket.

Sajnos a munkanélküliségért nagy mértékben a munkáltatók is felelősek.

Már maguk sem tudják mit akarnak.

Ha pályakezdő vagy az a baj pedig olyankor kéne megfogni a munkaerőt, akiket aztán a saját arculatukra nevelhetnének. Régebben mindig volt egy szaki vagy valaki, aki szárnyai alá vette az újoncot. Nem hiszem, hogy a legtöbb helyen olyan marha nagy meló folyna, amibe ne lehetne néhány hét alatt belejönni.

Ha nincs diplomád az a baj mert egy utolsó alja melóhoz is lassan az kell.

Ha gyerek van az a baj.

Ha elmúltál 35 az a baj, néhány év múlva már egy 30 éves is egy vén, rugalmatlan, tahónak lesz titulálva. Hét évvel ezelőtt szintén munkanélküli voltam. Akkor 40-45 év volt a lélektani határ. Egyre lejjebb megyünk.

Én recepciós, adminisztrátor voltam.

Ezekre a munkákra már szóba se jöhet egy negyvenes. A recepciót meg már inkább egyetemista diákoknak adják ki mellékesben.

Adatrögzítés, kisegítő irodai munkák, stb., amit azelőtt el lehetett vállalni egy időre az már mind diákmeló, sokszor azok is csak egyetemisták és főiskolásoknak van fenntartva pedig egy egysejtű is el tudná végezni. Az érettségi, okj-s tanfolyamok, a 30-40-esek olyan mértékben vannak ledegradálva, hogy az valami eszméletlen.

Takarítás? Fel se veszik az embert mert napi szinten kis millióan jelentkeznek be mert sokan azt hiszik ha nincs más átmenetileg elmennek takarítani. Hát az sem megy. Leépítések vannak, lenyirbálják az alvállalkozók pénzét, évente újrapályáztatják őket lehet pár hónapon belül már jön valaki más, aki alájuk ígér. Bejelentéssel nem is bajlódnak és, aki rendszeresen dokihoz jár, mint én az megszívja.

Árufeltöltés? Próbáltam. Raktári ismereteket, targonca vezetői jogosítványt???! meg mindenféle minőségirányítási meg mit tudom én milyen ismereteket kértek. Mert ez nem arról szól csak, hogy bemegyek a raktárba, felveszem az árut, kitolom, kiteszem, irány vissza ugyanezért. Ott bent is kell tevékenykedni egy csomó mindent.

Mindent egybevetve úgy látom ma egy igen szűk rétegnek van esélye normális munkát találni viszonylag rövidebb idő alatt. Legalábbis a protekciósokon kívül.

A harminc alatti, diplomás, több nyelven beszélő, csinos, néhány év tapasztalattal rendelkező, gyermektelen munkavállalónak.

Ja és fogadja el a fizetésnek titulált zsebpénzt, szó nélkül túlórázzon, és ne is akarjon gyereket a későbbiekben sem.

Már sajnálom azt a rengeteg pénzt, amit kidobtam az úgynevezett jövőm érdekében. Harmincon felül nem érdemes költeni rá hacsak nem vagy még a munkahelyeden és nem a szakmádba vág a tanfolyam amivel feljebb juthatsz. Harmincig meg kell találnod a helyed különben vége a dalnak. Utána már csak nehezebb lesz.

De ne adjuk fel a csüggedésünket:)

Én mindig azzal vigasztalom magamat, hogy csak nem leszek itthon nyugdíjas koromig évtizedekig. Majd lesz valami nem kell lekornyadni, menni kell utána és egyszer csak beugrik.

18-as!

Én pont olyan vagyok, amilyet leírtál, hogy szerinted nekik van munka (a csinosságot kivéve - lehet, ez a baj...), és én sem találok!

OKJ, diploma, két nyelvvizsga... Semmi nem érdekli őket.

30 alatti vagyok és gyerektelen. De, ugye akkor nyilván hamarosan el akarnék menni szülni...

Közel másfél év tapasztalatom van már, amit fizetés nélkül szereztem meg, azt hittem, hogy azért éri meg, mert így majd kellek valahova. Egy fenét.