Mit tegyek ah nem látom értelmét az életemnek és úgy látom, hogy mindenkinek a terhére vagyok csak?

Őszinte leszek.

Haszontalan vagy,és élősködő..Nem nyafogni kell,hanem fel kell állni és menni amíg munkát nem kapsz.Tanulni-tanulni ha már olyan szerencsés vagy,hogy helyetted kifizetik.Ha nem megy a tanulás,akkor ott kell hagyni az egyetemet,és el kell menni szakmát tanulni.

A nyafogással senkinek nem lesz jó..

Szerintem csak egy kicsit depis vagy. Ha ez csak átmeneti dolog, akkor semmi baj, mert elmúlik: keress magadnak olyan elfoglatságot, ami örömmel tölt el, és még sikerélményed is van benne. Próbáld meg látni, hogy az élet a legcsodálatosabb dolog a világon, és az, hogy élsz, egészségesen, olyanok között, akik szeretnek, az egy nagyon nagy dolog ám. Szüleid illetve a bártod kétlem, hogy úgy gondolják, hogy terhükre vagy, ez hülyeség. Szerintem szüleid mindent megtesznek azért, hogy el tudjanak indítani az "életben", ehhez hozzátartozik a tandíj is, biztos vagyok benne, hogy nem várják el, hogy ennek díját Te teremtsed elő. Ez egy befektetés a jövőre: diplomával többet fogsz majd keresni, mind nélküle, könnyebb lesz a boldogulásod az életben, majd meglátod. Ha összejön valami diákmunka jó, ha nem úgy is, szerintem ezt így kellene felfognod. Majd lesz időd honorálni nekik a dolgokat, ha majd Te is dolgozni fogsz... Egyébként lehet, hogy segítene, ha beszélnél szüleiddel erről, próbálnál velük nyitott, őszínte lenni, és akkor - ha tőlük hallanád - lekerülne ez az önmagad által generált teher a válladról. Így talán könnyebb lenne feléjük az érzelmeid kimutatása is.

Ha pedig már egy jó ideje ilyen depis vagy, én a helyedben biztos szakemberhez fordulnék. Szerintem ez nem gáz, az már sokkal sobban, ha hagyod így elmenni az életet magad mellett. Úgy gondolom, ez egy olyan dolog, hogy ha fáj a fogad, fogorvoshoz mész, ha fáj a lelked, pszichológushoz...

Ha nem tudod kifejezni az érzéseid a szüleid felé, akko készíts nekik valami apróságot. Pl rajzot, origamit... stb és írd rá, hogy köszönöm hogy vagytok nekem.

Én is nehezen fejezem ki az érzéseim, de minden héten küldök valami kis apróságot anyunak (ő nevelt fel egyedül). Pl legutóbb csináltam egy ilyen kis könyvecskét (kép)

[link]

És minden oldalára írtam egy idézetet a szeretetről, a küzdelemről, az életről, hogy tudja mellette vagyok.

És az is nagy segítség a szülőknek, ha rendet raksz magad után, főzöl, felmosol. Tehát besegítesz a takarításba.

Egyszerre sok tárgyat ne vegyél fel, mert könnyű belebukni. Inkább csináld meg a saját tempód szerint a dolgokat. Én 23 kreditnél többet nem szoktam felvenni soha. A kevésre fókuszálj úgy könnyebb lesz.

A munka olyan ,hogy ha kidobnak az ajtón menj vissza az ablakon. Személyesen be kell menni a diákszövetkezethez és ha kell minden nap ott verni az asztalt. Hidd el max. 1 hét és lesz munkád. A szakmai munka nehezebb. Ott garancia sincs a fizetésre. De megoldható.

Belőled az élet hiányzik. Valószínűleg a szüleid mindent megcsináltak helyetted. Így egy kicsit életképtelen vagy. De az életben az a törvény hogy teperni kell. Mindenért meg kell vívni a magad harcát. Ebbe bele kell edződni.

Sok sikert!

(22/ egyetemista lány)

14:52 Olyan nincs, hogy "mit kéne". Rengeteg dologba bele lehet fogni, ami gyökerestül átalakítja az ember életét. Egy új vállalkozás, egy új hobbi, valamilyen sport, lehet egyházi tevékenység, tanulhattok nyelvet, lehet bármi. Akár annyi is elég lehet, hogy valamiről tudatosan eldöntöd, hogy megváltoztatod, és tartod magad hozzá.

Azt hogy bizalmadba fogadsz, úgy értem, hogy ha írsz privátot, és váltunk pár szót, hogy nagyjából tudjam ki vagy, mik a céljaid, milyen az értékrended. Vadidegenként felelőtlen lenne bármilyen konkrét dolgot javasolni erre.