Mi lehet annak az oka, ha gyakran hívnak interjúra, de végeredményben kizárólag csak mismásolós, trükközős himi-humi cégek akarnak felvenni?

Igen. És mivel a szám előrébb jár, mint a gondolataim, gyakran el is szólom magam és olyasmi csúszik ki a számon, ami nem biztos, hogy jó fényt vet rám. Pl. legutóbb olyat mondtam, hogy a korábbi munkahelyeimen főleg a beosztások kapcsán akadtak részemről súrlódások.

Igaz, mindez egy olyan munkahelyen hangzott el, ahol számomra közel ideális lett volna a beosztás (12 órázni kellett volna egyetlen nappali műszakban, heti 3-4 napban), de simán leszűrhették ebből, hogy rugalmatlan/problémás vagyok.

Lényeg, ami lényeg, nem vettek fel, pár napja jött meg az elutasító e-mail. Igaz, a jelek szerint mást sem, mert azóta is fent van az oldalukon hirdetés. Legalább egy hónapja hirdetnek, elgondolkodtató, hogy az állítólagos "rengeteg jelentkező" közül valamiért senki nem volt számukra elég jó.

A 18-as válaszolónak szólt az "Igen." :'D

Egyébként, ha ők beszélnek, akkor értelemszerűen hallgatok és igyekszem figyelni. De tényleg nagyon sok múlik az interjúztatón is. Van, ahol tényleg azt látom, hogy igyekeznek alaposan, több oldalamról megismerni, esélyt adni nekem, míg máshol egyértelműen arra mennek rá, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból és megtalálják azt az egyetlen nyomós indokot, hogy miért NE vegyenek fel. Sajnos ez utóbbiból van több.

A leggyűlöltebb kérdésem, a "Miért mondott fel az előző munkahelyéről?" Ha másik üzletbe megyek, főleg, ahol szintén több műszak van, egyszerűen nem tudok erre olyan választ adni, amivel pozitívan tudok kijönni a dologból. A fizetést, megbecsülés iránti vágyat nem mondhatom, kollégákkal való konfrontációt pláne nem, a továbbtanulás iránti igényemet meg főleg nem. Kihívásból, fejlődési lehetőségből meg miért lenne több, ha egyszer ugyanaz a pozíció, csak az üzlet neve más. Úgyhogy még ez az opció sem játszik.

Mondjuk ez azért is szomorú, mert így nem a valóban dolgos, becsületes embereket veszik fel, hanem azokat, akik ügyesebben tudnak hazudni, szerepet játszani. Ha interjún mindenki 100%-ig őszinte lenne és önmagát adná, akkor alighanem senkit nem akarnának alkalmazni.

A munkavégzésemet ez hol befolyásolja?

Ha odaállítanak, teszem azt árut tölteni, kommissiózni, címkézni, vagy bejáratot építeni, akkor csinálom engedelmesen. Ha a kutya nem szól közben hozzám, akkor önszántamból meg sem szólalok, elvagyok a magam kis világában.

Ha meg szaküzletben vagyok, akkor ez akár pozitívum is lehet, ugyanis a vásárlók többsége kifejezetten élvezi, ha figyelnek rá és érdemben foglakoznak a problémájával. Nyilván, ha valaki nem kér segítséget, tanácsot, akkor nem fogok utána loholni és szóval tartani.

24-es: Budapesten lehet, ott ugyanis könnyebben dobbant az ember, mert nagyobb a választék. De vidéken hidd el, hogy a tescós munkáért is ölre mennek, annyira nincs munka, pláne nők számára. Vidéken jobbára csak férfi munkák vannak, karbantartókat, hegesztőket meg mérnököket keresnek mindenhová. De ha az embernek nincsnek műszaki ambíciói, mert nem ilyen beállítottságú, akkor mi a fenét csináljon? Haljon éhen?

Én is beadtam kertészetbe, takarítónak, gyártósorra, meg szó szerint mindenre, de amiben semmi tapasztalatom, ott konkrétan szóba sem álltak velem, hiába nem túl nívós maga a meló.

Mennék én, nincs senki és semmi, ami visszatartson, a szüleim szerint is ez az egyetlen járható út számomra momentán.

De nőként, épkézláb végzettség és kapcsolatok nélkül nem rizikós ez?

Mi van, ha a közvetítők eladnak (szex)rabszolgának vagy a szervkereskedőknek? Vagy szimplán “csak” lehúznak? Többek között ezért is kellene a munka, hogy félre tudjak tenni kaucióra és fel tudjak költözni Budapestre albérletbe. Ott meg kellene ismerkednem valakivel — akár barátilag, akár párkapcsolati szempontból—, akiben van annyi kalandvágy, hogy kiköltözzön velem, ha más nem, átmenetileg, amíg gyűjtenénk némi pénzt. Egyedül nem merek kimenni. Továbbra is azt vallom, hogy legalább egy szakmát kellene szereznem. A bölcsészettel befürödtem, a marketing FOSZK-kal szintén, az animációval ugyancsak. Több rossz döntést már nem akarok hozni, piacképes szaktudást kellene szereznem, minél előbb.

Sajnos hiába ingyenes az első két szakma, ha a képzések zöme vagy eleve nem indul, vagy, ha mégis, akkor nem találok olyan munkát, amivel össze lehetne egyeztetni a képzést. Sajnos hitelem is van, úgyhogy muszáj, hogy legyen legalább havi 100.000 Ft-nyi bevételem (nem ennyi a hitel, de nyilván valamit enni is kellene, a számlákról nem is beszélve). Részmunkaidős állásokat is néztem, de ha csak megemlítettem, hogy szeretnék majd továbbtanulni, akkor már húzták is ki a nevemet a jelentkezők közül. Újrafelvételiztem egyetemre, hogy be tudjam fejezni az abszolutóriumomat, ha felvesznek, talán diákmunkásként könnyebb lesz rugalmas állást találni.