Mi lehet annak az oka, ha gyakran hívnak interjúra, de végeredményben kizárólag csak mismásolós, trükközős himi-humi cégek akarnak felvenni?

Azért "mindegy", mert arról már letettem, hogy a szakmám egyben a hobbim is legyen. Bölcsész-művészeti beállítottságú vagyok, nyelvszakos abszolutóriumom van, de ez nem ér semmit a munkaerőpiacon. Továbbá egy csomó időt és energiát, illetve majd' egy millió forintot öltem bele művészeti képzésbe, valamint eszközparkba, de jön az AI és egyébként is telített a piac, úgyhogy ez is bukta, illetve megmarad hobbinak. Az átlagembernél jobban megy a rajzolás, a videóvágás és a képszerkesztés, de korántsem annyira jól, hogy abból meg is lehessen élni.

Többek között ezért is próbálkoznék eladói, raktáros, recepciós, illetve egyszerűbb irodai munkákkal, hátha rájönnék, hogy milyen piacképes irányba lenne érdemes elmozdulni továbbtanulás tekintetétben, ha már eddig csupa rossz döntést hoztam. Ráadásul neurodiverz is vagyok, ami igencsak behatárolja a lehetőségeimet. Jártam pszichológusnál és pszichiáternél is, ők maguk is javasolták az autizmus és az ADHD kivizsgáltatását. Nyilván nem örülök neki, hogy nem találom a helyem a munkaerőpiacon, meg úgy általában az életben.

Különben is, rabszolgamunkák iránt nem tudom miféle motivációt várnak az embertől, azon túl, hogy legyen miből kifizetni a számlákat...

Mindazonáltal próbáltam én bekamuzni, hogy szeretem/szeretném ezt csinálni, de nem vették be.

Félreértés ne essék, én az előző bolti "rabszolgamelóimat" is precízen, lelkiismeretesen végeztem, szorgalmas, dolgos alkalmazott voltam, nem melegedni jártam be. A főnökeim is jó értékeléseket adtak. Mindig én voltam az, aki felmondott, mert besokalltam: vagy a közegtől, vagy az igazságtalan bánásmódtól, vagy pedig a munkahelyi bántalmazás, zaklatás miatt.

Lényeg, ami lényeg: ha valahol próbafeladattal, próbanappal nyitnak interjú helyett/mellett, akkor ezt általában meg is tudom mutatni és érdekes módon egyből szimpatikusabb leszek. De az interjúkon rendre elvérzek, hiába néztem meg tucatnyi anyagot a témában, hiába olvastam kommunikációs anyagokat.

Ha az adott "hájeres" a fejébe vette, hogy nem akar engem felvenni, akkor úgyis addig meg, mígnem talál majd valami kivetnivalót a személyiségemben. Ha meg nagyon kell valahová az ember, akkor bele sem mennek ilyen felesleges körökbe, ilyenkor az interjú tényleg legfeljebb "pofavizit", nem kínvallatás. Nagy kár, hogy a jobb helyeken nem lehet kikerülni a "hájereseket".

Szinte mindenki azt javasolja, illetve javasolta nekem, hogy valami írással kapcsolatos szakmát keressek, mert állítólag jól megy nekem. Manapság ebből viszont aligha lehet megélni, pláne így, hogy az ChatGPT pár másodperc alatt legenerálja azt a szövegmennyiséget, ami felett én több órát vagy akár több napot ülnék.

A nyelvérzékem szintén nem rossz. Németből annak idején szereztem nyelvvizsgát, nagy kár, hogy azóta sem használtam a nyelvet, így ez már csak passzív tudás, ami nem ér semmit. A nyelviskola meg pénzbe kerül, az meg nekem munka híján most nincs.

Az angol jobban megy, napi szinten használnom, de erről semmilyen papírom nincs. Ráadásul itt is a beszédkészségem a leggyengébb. Ezt pedig leghatékonyabban olyan munkahelyen lehetne felhozni, ahol napi szinten használni kell. De ilyen helyekre már eleve elvárják a felsőfokú nyelvtudást.

Egyetemi éveim alatt japánul is tanultam, de ezt sem használtam már évek óta.

Mindazonáltal a nyelvtudást, még ha fel is hoznám mindhárom nyelvet munkaképes szintre, úgyszintén elértéktelenítette a mesterséges intelligencia. Eleinte egyébként fordító terveztem volna lenni, de ez a tervem is füstbe ment.

Jól tudok kutatni, prezentációt készíteni és előadni, esszéket írni, szóval ilyen tipikus bölcsész dolgokhoz értek csak, semmi máshoz. :(

Mindemellett hobbiból sütök, főzök, rajzolok, de ezekkel sem lehet nagy bizniszt befutni, pláne alkalmazottként.

Mint említettem, szívesen tanulnék valami piacképes szakmát, de ötletem sincs, hogy mi passzolna hozzám.

Vagy, hogy milyen munkahelyet találjak, ami mellett fogok tudni tanulmányokat folytatni Mert a jelenlegi kompetenciáimmal még boltba sem vesznek fel (legalábbis jogtisztán bejelentett helyre nem), hiába húztam le több, mint öt évet a kereskedelemben.

Summa-summárum: Jelenleg az motivál, hogy találjak olyan nyugis állást, ami mellett marad energiám és időm a továbbtanulásra, illetve a hobbijaimra. Szeretném helyrehozni az elcseszett életemet. Ehhez pedig pénz kell. Pénzt pedig munkával a legcélszerűbb szerezni. Pont.

Az nem baj, ha fizikailag megterhelő, én árut tölteni is kimondottan szerettem, a stresszt viszont nehezen viselem.

Természetesen ezt nem mondhatom interjúkon, mert akkor még a legutolsó kákávés maffiózónak sem kellenék, hanem kitalálok valami hihetőnek hangzó fedősztorit. Ami - a jelek szerint - sajnos nem eléggé meggyőző.

Természetesen próbálkozok multiknál is, a legelső munkahelyem is multi volt, de sokkal nehezebb a multis interjúkon érdemben érvényesülnöm.

A kkv-kat sem vetem el, de az a tapasztalatom, hogy nagy részük szürkén foglalkoztat.

Ami azzal jár, hogy nincs fizetett túlóra/szabadság, táppénz esetén legfeljebb a minimálbérre vonatkozó részt kapod, nincs semmilyen jogszabály, munkaköri leírás vagy éppen szabályzat, amire bárminemű probléma esetén hivatkozni tudnál. Gyakorlatilag teljesen ki vagy szolgáltatva a munkáltató kénye-kedvének.