Miben változtatta meg az életed a jó fizetés?

Átlag életem kb ugyanolyan mint előtte, én BPn kb 300 ezret költök albira, kajára, ruhára és előfizetésekre, nem mondanám hogy kifejezetten nagy lábon élnék ilyen téren. Még munkába is biciklivel megyek mert nincs kedvem fent tartani egy autót amit valszeg alig használnék és csak porosodna.

Ami talán különbség hogy költhetek olyan dolgokra amik ténylegesen örömet okoznak, mint síelés, túrázás, utazás plusz szeretem a különböző tech eszközöket szóval ami olyan azt megveszem.

Amúgy sokan azt hiszik hogy nettó 1 millió sok, de igazából ha nem figyelsz akkor nem olyan nehéz elverni. Rendelgetés, kávézás, kocsmázás, márkásabb ruhák, autó és egyebekről nem is beszélve. Az életstílus infláció gyorsan utol tudja érni az embert ha nem figyel.

Vettem egy lakást, hogy ne albira költsek.

Aztán kettő másikat kiadni.

Befizettem egy rendes térdműtétre, ugrálni és futni így sem tudok de legalább séta már nem okoz gondot.

Szerencsére az értékrendem ettől még nem változott meg. Úgymond "nem szálltam el agyilag" a magasabb fizetés miatt.

Mi változott?

- Néha veszek menüs kaját, amit addig sosem tettem.

- Minden évben legalább 1 hétre elutazunk valahova, hogy otthon ne kelljen mosogatnom. :D

- Rábólintottam a gyerekem 49 ezer forintos cipőjére. Ennyit soha nem adtam volna ki cipőre.

- 8 éve nem bírom rábeszélni magam, hogy az állami kórházba befeküdjek egy műtétre, mert nem vagyok benne biztos, hogy gyógyultan jönnék ki onnan. Eddig inkább szenvedtem. Most keresem a megfelelő dokit, mert az anyagi hátterem már megvan hozzá.

Nekünk az volt a célunk 20 évvel ezelőtt, hogy ne kelljen megnézni az árakat a boltban, hanem bármit megvehessunk.

Azóta ez sikerült, de mégsem veszünk olyan dolgot aminek az ára nem tükrözi az értékét.

A pénz egy eszköz, gazdalkodunk vele, nem úgy tekintünk rá, mint egy mindenáron elkoltendo, vagy épp mindenáron gyűjtendő dologra.

Háháhá... lebuktál... Nézitek az árakat:)

Mi sem nézzük, mármint nézzük, de sose az dönti el, hogy valamit megveszünk-e hogy van-e rá pénzünk, hanem az, hogy szükségünk van-e rá.