Aki 25-45 közötti, és Magyarországon dolgozik, miért van még itt?

Azért aki azt írja hogy nulla forintja,van nem is akar kimenni pedig pont Ausztriában pár ezer forintból ki lehet menni szezon melózni vendéglátásban.Általában szállás kaja ingyen van.

De egyébként a hazai utaktól és a mentalitástól én is rosszul vagyok.

1. 25 eves koromtól kulfoldre dolgozok be, a doktorim mellett szabaduszokent, azota sajat ceggel, igy jól élek belőle. 1 millio alatt nem volt az atlag netto havi bevetelem 2018 óta.

A barataim nagy resze IT vagy multinál vezető, igy ők is jól keresnek.

2. Itthon érzem magam otthon. 50+ orszagban jartam, 7 orszagban eltem Europa, Amerika es Azsia. De itthon a legjobb a vibe.

3. Baratok es csalad, termeszetesen. Igy ossze tudok jarni azokkal akik nekem fontosak, es ezt plusz penzert eldobni, eh.

4. A párom itthon egyetemista, es olyan szakmákat tanul, amiket inkább itthon lehet majd kamatoztatni.

Kb ezek.

Engem az marasztal itthon, hogy itt van a családom, a barátaim és itthonról dolgozok külföldre, nyugati fizetésért, Euróban. Bolond lennék kiköltözni. Hiába mennek fel az árak, idehaza még mindig olcsóbb az élet, mint Németországban, főleg a lakhatás, rezsi és szolgáltatások terén.

Ja, és nem Büdipesten élek. Ha arról van szó, előbb költöznék külföldre, mint Budapestre. Az egy zsúfolt, büdös, élhetetlen város.

Hozzáteszem, hogy vannak jó részei Budapestnek is. Nyilván nem a belvárosra gondolok, azt én sem szeretem. Én nyugodt külső kerületben lakok és elvagyok. Konkrétan Csepelen és könnyen bejutok. Párom ideköltözött Újpestről és "szerencsétlen" módon Újpesten kapott új munkát. Nem fogok elköltözni oda, úgyhogy így járt. Amúgy igazából szeretem a természetet és szeretek túrázni, de itt igazából pont kettő között vagyok.

A városban megvan minden, túrázni könnyen el tudok utazni. Más dolgok miatt kezdtem el orrolni a városra.

35/F

"Hiába mennek fel az árak, idehaza még mindig olcsóbb az élet, mint Németországban, főleg a lakhatás, rezsi és szolgáltatások terén."

Én pont ezért készülök jövő év elején kimenni, mert bár drágább az élet, az elérhető fizetések sokkal jobbak. Úgy számoltam, hogy már évi 20-25000 euró fedezi a nagyobb megélhetési költségeket, ez semmi az elérhető fizetéskülönbséghez képest. Itthon egyszerűen nem találtam 120-130000 dollárnál jobban fizető lehetőséget és azt is csak úgy, hogy contractor lennék fizetett szabadnapok nélkül.

1. Rendezett életet élünk itthon, jó állásunk van, aranyos gyerekorvosunk, tök jó bölcsink, ovink, jó kis közösségben élünk. Van saját ingatlanunk, autónk, stb. és mindehhez minimális hitelünk. Ilyen formán jelenleg nem vonz minket a "még több" lehetősége.

2. Itt élnek a barátaink és a családunk. Szeretem, hogy bár 180 km választ el a nagyszülőktől, ez egy max 2 óra alatt leküzdhető táv, a gyerekeimnek vannak valós és gyakori élményei a nagyszüleikkel, az egyetlen dédijükkel és a tágabb rokonsággal, nem csak egy évben kétszer találkozunk a családtagjainkkal. Szeretem, hogy összejárunk azokkal a barátainkkal is közösen bandázni, akikkel anno még együtt nyüstöltük az iskolapadot (vagy a férjem esetében, akivel konkrétan ovis társak voltak), csak már egyre szélesebb körben, gyerekekkel találkozunk. Ha egy évben csak néhány hetet lennénk itthon, ezen kapcsolatok jó része elkopna, nem tudnánk ápolni őket. Még így is komoly logisztika néha, de nekem elképesztő jó érzés egy-egy hirtelen ötlettől vezérelt találka.

Ott tudunk lenni egymás esküvőjén, mehetünk babalátogatóba, keresztelőre, vagy egyáltalán csak ott tudunk lenni egymásnak, bármi is történjék.

3. Szeretem az anyanyelvemet, szeretek a saját nyelvemen ügyet intézni és társalogni a mindennapokban. Hiába beszélek jól angolul, nem olyan kifejező nyelv, mint a miénk, így mindig marad bennem hiányérzet.

4. Erre nem vagyok büszke, de sajnos így tartom márcsak élhetőnek az életet. Olyanokkal vesszük körül magunkat, akik nem tolják állandóan az arcunkba milyen sz*r az élet Magyarországon. Lehet beszélni politikáról, negatív hatásokról, de az állandó rinyálás (de nem lépés) lehoz az életről. Mivel mi így élünk és ilyen emberekkel is vesszük körül magunkat, alapvetően pozitív szemléletben létezünk és jól érezzük magunkat itthon. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy zsákban élünk és mindennel egyetértünk (sőt), de az állandó elégedetlenkedéssel szerintem nem lehet együtt élni.

Nagyjából ennyi, ami itthon tart. Azért az sajnos ad egy mély nyugalmat, hogy rendelkezünk annyi megtakarítással, hogy bármikor lépni tudunk családostól, ha lépni kell.

Elég komoly logisztikája van egy költözésnek és nem akarok akkora munkát felvállalni.

Már 20 éve nem érek a végére még az otthoni selejtezésnek se, most képzeld el, 4 háztartást átvinni mondjuk Ausztriába...?

Amit nyersz a réven, elveszted a vámon.

Az ingatlan befektetés is, van rá esély, hogy amelyik most 40 M-ért kelne el, az 4 év múlva 95 M lesz.