Aki 25-45 közötti, és Magyarországon dolgozik, miért van még itt?
Nem provokálni szeretnék, mások véleményét szeretném olvasni szakmától függetlenül, a rezsit ugyan úgy fizetnie kell egy állatgondozónak, mint egy radiológusnak.
Az utóbbi pár hónapban olyan élmények értek, amik megváltoztatták a véleményem a költözésről. Eddig nem terveztem külföldön munkát vállalni, viszonylag jól elvagyok itthon, de már nem tudom.
26 vagyok, van 3 erős diplomám, és magyar mellett folyékonyan beszélek 2 másik nyelven, a jelenlegi munkahelyem pedig át tudna helyezni egy külföldi irodájába.
Elegem van, hogy Budapesten annyiért tudok kifőzdébe vagy étterembe menni, mint Németországban, vagy közel annyiért, mint Hollandiában, vagy azért, hogy készen 3000 alatt Budapesten már csak moslékot kapok.
Bánt, hogy Ausztriában ugyan annyira jön ki a bevásárlás, mint itthon. Az utak járhatatlanok (Budapest, agglomeráció, tudom, ebben "vidéken" talán jobb a helyzet). Az egészségügy katasztrofális, mindent magánban kell intézni, és ugyan még nincsenek gyerekeim, de valószínű ez ugyan így igaz lesz az ő iskoláztatásukra, hiszen lövésem sincs ki fogja őket tanítani, de nem az a pedagógusgárda, aminek az átlagéletkora 50+ év, tehát addigra nyugdíjba megy, és bocsánat, de már az én időmben is erősen kontraszelektált volt.
Ijesztőnek tartom az ország demográfiájának változást, és azt is, hogy 2030-tól konkrétan több roma fog születni, ráadásul leszakadt, szegény országrészekben, és SEMMI kormányzati programot nem látok, hogy segítsék ezeket embereket és az érintett járásokat mondjuk extra iskolákkal, ösztöndíjprogramokkal, ne adj isten munkahelyek teremtésével.
Eddig hatalmas előny volt Budapesttel szemben, hogy jóval biztonságosabb a legtöbb Ny. Európai nagyvároshoz képest, de az utóbbi időben több olyan trauma is ért minket a feleségemmel, hogy tömegközlekedés helyett mindenhova kocsival, taxival megyünk -ami szintén alig olcsóbb Ny. Európánál.
Sokszor temették már ezt a szerencsétlen kis országot, de tényleg baj van.
Titeket mi marasztal itthon?
válasza:Még nem jött egy madár aki megvette volna a 100+ nm-es lakásomat kápmegyeren ~ 60 milláért...
Különben már pattannék meglehet még Európa környékéről is..
válasza:Az milyen már, hogy a Varga Mihály e/3 személyben élőben lenyilatkozza, hogy
"Megcsináljuk az utat Karcagig, mert a pénzügyminiszter ott lakik"...
Magyarország előre megy nem hátra!
Hálásan köszönöm, hogy időt szántatok a válaszadásra, a gyakori-hoz képest meglepően érdekes és tartalmas komment szál jött létre.
Még egy kérdés, hátha valaki olvassa:
Mekkora háztartási vagyonnal (ingatlan, megtakarítás, esetleg várható szinte biztos örökség) mondjátok, mondanátok azt, hogy nekünk van annyink, hogy itthon maradunk?
válasza:#43
Nekem nem ez a befolyásoló, hanem amiket a #24-ben leírtam (7 számjegyű havi bevétel, család, barátok, párom kötöttségei), bár jól le lettem pontozva a pozitív megnyilatkozásért.
Nekem jelenleg 35 évesen kb. 80 milliós ingatlan és befektetett vagyonom van. Öröklésre inkább nem gondolok még, de mondjuk hogy egy fél ingatlan, remélem majd csak nagyon soká. De az ingatlan el/kiadható, a befektetések pedig külföldön is ketyegnek (bár megjegyzem, X befektetési hozam vásárlóértéke jóval kevesebb lehet külföldön).
Én azt mondom, hogy ha valaki fiatal (30 alatti) és nincsenek kapcsolati kötöttségei, vagy épp a párja is nyitott ilyenre, akkor érdemes 2-4 évre kimenni szerencsét próbálni, és ha kompetens, akkor egy ingatlan árával hazajönni, és arra alapozni. Ezt, ha nem találtam volna meg az utam a szakmámban, én is megcsináltam volna, de örökre kiköltözni semmiképp.
válasza:Szerintem nem a vagyon mértéke a fontos, mert az értelemszerűen függhet attól hogy hol élsz és az neked megfelel-e. Ugyanaz a ház, ami Budapest környékén 100 millió, vidéken lehet csak 50, vagy még kevesebb, de a tulajdonosa elégedett az életével helyben, így nincs jelentősége.
Számomra a "taktika" a lényeg és a megélhetés. Tudatos életút építés. Nem mondok összegeket, csak pontokat. Cél volt, hogy legyen saját lakásunk, majd családi házunk, mert sem bérleti díjra, sem hitelre nem adok ki szívesen havi szinten 100+ ezer forintot, ellenben a családunk házban érzi jól magát. Ez gyakorlatilag megvan, még minimális hitellel. Olyan környezetben, ahol bőven akad munkalehetőség.
Az autó nekünk nem fontos, kell kettő az életvitelünk miatt, de legyen négy kereke és guruljon, ne legyen egy vagyon a karbantartása, kb. ennyi az elvárás, nem prioritás egyelőre.
Reális jövőképünk két kisebb lakás vásárlása Budapesten 15 éven belül. Az egyikkel a gyerekeinket szeretnénk majd támogatni, a másik pedig gyakorlatilag a "nyugdíj célú megtakarításunk" lenne. Jelenleg ezért pedálozunk...
Ha ez mind összejön és mellette a jövedelmünk lehetővé teszi, hogy fenntartsuk, karbantartsuk az életünket, javainkat, jusson nyaralásra, szórakozásra, kényelemre, akkor részemről nincs miért elmenni.
válasza: válasza:#43
Én dolgoztam fiatalkoromban több évet az UK-ban, és nem az anyagi megbecsültség számított, nettóban azért jóval többet kerestem, mint itthon természetesen.
Egyszerűen ha külföldön vagy, akkor te vagy a migri, te vagy az, aki nincsen otthon, te vagy az, akit lenéznek és elsőként építenek le a melóhelyről, ha van valami, hiába dolgozod ki a beledet is.
A bennszülöttekkel nem tudsz rendes kapcsolatot kialakítani, mert felnőttkorban általában már soha nem tudsz anyanyelvi szinten, akcentus nélkül megtanulni egy nyelvet, hiába értesz mindent, és hiába tudod választékosan kifejezni magad.
Én egyszerűen azért jöttem HAZA Magyarországra, mert itt vagyok otthon - akármilyen nyálasan hangzik ez. Szerintem igazán csak külföldön tudod megtanulni mi az a HAZA és a hazaszeretet. Nem véletlen a nagybetű.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!