Aki 25-45 közötti, és Magyarországon dolgozik, miért van még itt?

Amiket leírtál, én csak részben tapasztalom. Pl. az egészségügy azért annyira nem rossz itthon, mint ahogyan el van hordva. Látom hogy mi vele a gond, sőt, óriási vele a probléma (meg még mekkora lesz, ha áthúzzák a háziorvosi ellátás egy részét a gyógyszerészeti szakmába, terítéken van). De egyrészt én személyesen még nem találkoztam trehány ellátással, sem bunkó orvosokkal, sem nővérekkel, mondjuk az elmúlt 10 évben 1 kezemen meg tudom számolni, hányszor volt szükségem az eü. rendszer igénybevételére. Bizonyos okokból magán ellátáshoz is volt szerencsém, ott a lekezelés és a várakozás felülmúlta az állami intézményeket. Persze ez nem reprezentatív példa. A budapesti utakkal egyetértek, az óriási probléma. Tömegközlekedésen szerencsére nem ért még abúzus, én inkább az idő miatt használok autót. Kifőzdében sosem eszem, vagy megcsinálom magamnak vagy elmegyek 2 eft-al többért étterembe ahol normális ételt kapok a pénzemért. Az a hulladék amit a kifőzdékben adnak 2500-3500ft között, szóra sem érdemes. De ez már 10 éve is így volt, és akkor sem kaptál minőséget a pénzedért. Gyermeket én nem vállalok, de abban hogy már 15-20 éve is problémás volt az oktatás, egyetértek. A demmográfiai változást én is problémásnak látom, de nem a cigányok miatt. Ha már felmerültek a cigányok, rengetegen próbálkoztak már az integrálásukkal, mindenki falba ütközött. Nem csak Magyarországon, a környező országokban is. Persze ez nem mentség arra, hogy most konkrétan semmi törekvés. A radikális demográfiai átalakulás egész Európát érinti, azt hogy a többi társadalom erre hogyan fog reagálni, még nem tudjuk. Félek attól, hogy nem tudják kezelni, legalábbis semmi ráutaló jel nincs arra, hogy jelenleg kontrol alatt van a helyzet.

Elgondolkoztam már többször, főleg az utóbbi 2 évben, hogy menni kellene, de hova? Angliáról van referenciám, exem szülei ott laknak. Azt kizártam egyből. Németországgal a nyelvvel van problémám, egyszerűen nem bírom, továbbá bármikor voltam ott (1 hetekre) munkavégzés céljából, mindig lekezeltek. Nem barátságosak. Ausztria talán, de ott is a német az anyanyelv, anyagilag meg nem sokkal lennék előbb. Svájc nagyon drága. Franciaország nagyon messzi van. A legszimpatikusabb ország Szlovénia és Portugália volt számomra, előbbivel nem lennék beljebb, utóbbi szintén messzi van. A skandináv kultúra tetszik, de onnan nincs személyes tapasztalatom és nem is fizetnek olyan jól a szakmámban, hogy úgymond nekilóduljak. Keleten maximum Moszkva, de az egy anyagi csőd dolgozó emberként, pedig a kultúra és a nyelv az tetszik. Horvátországon gondolkoztam még, révén hogy ott is euró van, és nincs olyan messze. Viszont ott baromi meleg van :D és nem csak 2-3 hónapig, mint itt, hanem inkább 5 hónapig.

Messzebb meg nem szeretnék menni.

Én ezért vagyok még itthon, hogy a jövőben billen-e valamerre a mérleg, nem tudom.

Mert szeretek Budapesten élni és itt van a családom.

Jó állásom van, a későbbiekben szeretnék innen külföldre dolgozni. Arányaiban Ausztriában nem keresnék sokkal többet. Németország, Anglia, Amerika, Svájc érné meg, ebből Németországba biztos nem mennék, nagyon nem szeretem a nyelvet.

"készen 3000 alatt Budapesten már csak moslékot kapok."

Ez azért nem teljesen igaz, rengeteg jobb helyen van ebéd menü 2000-2500 körül.

Nálam ott kezdődött, hogy a középiskola elrontotta a szakképesítés és az érettségi sorrendjét. 2+2+2 osztály volt, középen lett szakvizsga, majd vissza elemi tantárgyakra, és az agyunk teljesen kiesett mindenből már 18-20 éves kor között. Elromlott a matekom és a nyelvtudásom is. Pedig átlagon felüli IQ-val rendelkezek, de hiába. Majd anyum úgy gondolta saját idejéből, hogy a béna lejárt rész-szakképesítésemmel elmehetek dolgozni. Tehát nem finanszírozott tovább, pedig lett volna jó ötletem. Persze alapból hátrányos helyzetűek voltunk, de ezzel még rontott is a helyzeten. Nem akarom bántani azóta, de ez tényszerűen így történt. Már együtt sem voltak apámmal, mégis támogathatott engem apám és meg is romlott a viszony. Majd 2013-ban egy öröklés hatására mentem el másik szakmát tanulni, apám adott belőle pénzt. Főiskolára nem tudtam menni, mert csak közepes lett az érettségim. Lassanként elkezdtem dolgozni és 2018-ban még jobb szakmát letettem. De akkoriban 2009-2015 között annyiból volt rossz helyzet az országban, hogy nagyon kivételezők voltak a munkáltatók és k.b. sehová nem akartak felvenni senkit. Alacsony munkára szakképzetten nem kellettem, magasabb munkára kevés voltam. Most szociális szférában dolgozok és a jövőben párommal együtt tanulnék még egy szakmát. A nyelvtudás kimaradt és sajnos ahhoz már nem érzek kellő energiát. Pedig az elmúlt 6 évből egyre jobban zavar az ország helyzete és most már újra rossz az anyagi helyzet is. Volt másfél milliós megtakarításom és most megint csak tengődünk. Bár erről nem konkrétan az országos helyzet tehet, volt egy súlyos esemény párommal és elúszott miatta. De már nem tudjuk visszaszerezni ketten együtt sem, pedig az alacsony fizetésemből gyűjtöttem. Ebből is látszódik, hogy mennyire rossz lett minden. Mindemellett anyum rokkant és már mamám is lerobbant. Tehát én rohadtul ide vagyok kötve.

35/F

Mert biztos mérnökájti szenyor informatikusok 7 szamjegyert, így felesleges menniük.

Majd jönnek mindjárt, várjál.

15-ös akkor mégsem 30% körül adózol? Az előbb még azt írtad.

Az ugye több, mint amit 30% rulinggal alkalmazottként adóznál Hollandiában.

[link]