Mennyi a megtakarításotok öneröböl 27-30évesek?

"Egyáltalán minek az óvoda?"

Tudod, van az a dolog, amit "szocializáció"-nak hívnak.

Számomra mindig felvet egy kérdést a szülői támogatás és őszintén szólva sokáig nem jutott ez nekem sem eszembe. Most nyilván átlag emberekről beszélek, nem kimagaslóan gazdagokról, akinek 15-20 millió aprópénz. Egy előadáson hallottam, hogyha egy mai átlag dolgozó szülőként döntened kell arról, hogy a gyermekedet indítod útnak egy saját lakással, vagy elteszed azt a pénzt a nyugdíjas éveidre, akkor melyiket választanád? A válaszolók jelentős része azt mondta, hogy a gyermekét támogatná. Viszont jó döntés ez? Ha nem lesz (elég) nyugdíja a megélhetésére, ápolásra szorul, idősotthonba kerül, stb. Akkor jól jönne az a pénz? Nyilván. A gyerekek elő fogják tudni rántani zsebből? Kénytelenek lesznek, de átlag dolgozóként nem biztos, hogy nem érzik majd tehernek.

Az a gyerek meg fogja oldani a saját sorsát. Pozitívabb, ha a szülő is rendezi a sajátját.

Én éppen ezért egyáltalán nem neheztelek a szüleimre azért, mert egy bőrönddel engedtek az utamra. Mert a bőröndöm viszont tele volt olyan értékekkel, ami garantálta, hogy megállok a lábamon és megteremtem magamnak az életemhez szükséges feltételeket. Az alapokat megépítették a számomra. Szerencsés az, akinek a falakat is felhúzzák a szülei, de biztosan nem teszik ezt a saját és a gyerekeik rovására?

Én a csillagokat is lehoznám az égből a szüleim számára, ha egyszer gondoskodásra szorulnak. Nem derogálna adni abból, amim van, akár erőmön felül, ellenben még is megnyugtató, jó lelkiállapottal tölt el, hogy tudom, ők anyagilag mindig rendben lesznek, mert gondoskodnak magukról már most. Én rendben vagyok anélkül is, hogy meglökték volna a saját lakásvásárlásomat.

Nagyjából fentiek miatt nem értem miért kell egymásnak esni. Ki így látja, ki úgy, ki tudja és akarja támogatni a gyerekeit, ki nem. Kinek ez a támogatás, kinek az. Kit ez nyugtat meg, kit az. Teljesen felesleges vitákba bocsátkozni. Az életnek annyi területe van, amiben rosszabb, vagy jobb lehet valaki sorsa, mint az enyém. Egyáltalán mit nevezünk jobbnak..., vagy rosszabbnak?

72-es

Igaza van az utolsónak!

Én semmilyen pénzt és ingatlant nem kaptam a szüleimtől!

Egy utolsó proli jobb támogatást kapott szüleitől mint én, az egész fiatal éveim arról szólnak hogy egy nyomorult lyukra összekaparjam a pénzt!

Rohadtul nem érzem magam szerencsésnek, és semmit sem ér hogy jobban tudom becsülni a pénzt meg beosztani!

A nemesek bárók gyerekei pedig már egyetem után magukra gyüjthetik és befektethetik az összes pénzt mert apu anya megdobta őket 20-50 millió forint értékü ingatlannal, ez bezhozhatlan hátrány!

Nekem mindig szar mocskos életem lesz mint szegény ember, ha lesz is valamim addigra már félig halott vénember leszek.

Mindegy

73-as! Nem igazán értem a támadásod lényegét, én nem hitegetem magam semmivel és meggyőzni sem akarlak. A hozzászólásomban árnyalni próbáltam a képet, mert teljesen felesleges azon vitázni kinek könnyebb, vagy nehezebb. Úgy látom nem ment át, talán hülyén fogalmaztam.

Szülői segítség nélkül is mindenünk megvan, a többi pedig csak a pénz egyik zsebből a másikba pakolása.

1. verzió:

Kaptál 10 milliót, gyűjtöttél 50-et, örököltél 15-öt. Van 75 milliód.

2. verzió:

Nem kaptál pénzt, gyűjtöttél 50 milliót, örököltél 25 milliót. Van 75 milliód.

Nagyjából ennyit akartam elmondani finomítva azzal a helyzettel, hogy nyilván egyszerűbb a szülőknek a saját megtakarításaikat felélni, ha szükséges, mint havi támogatásra szorulni a gyerekeitől, akiknek a saját életükre kellene összpontosítani.

Én miért neheztelnék rád, amiért segítettek neked? És miért érezném rosszabbul magam amiért nekem anyagilag nem, ha így is teljesen rendben vagyunk? Ez csak gondolkozásmód kérdése, amiben nem feltétlenül szemléljük egyformán a világot. Nincs ezzel baj.

Szerintem mindenki a saját sorsa kovácsa. A nulláról is felküzdheti magát az ember és magasról is lezuhanhat. Én nem gondolom, hogy nulláról indultam, mert pénzt ugyan nem kaptam, de jó alapokat igen. És nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te bem kaphattál jó alapokat...

Még mindig az első vagyok.

Hányszor írjam le a szüleink egyszerű középosztálybeli polgárok?! Egy nyugdíjas tanár hogy lehet gazdag?! A különbség, hogy a jövedelmet nem adják le az első kocsmában. 3 család dobta össze a lakás felét...

Mi pedig nem utaztunk minden nyáron Balira meg a Kanári szigetekre. Nem eszünk minden héten a Gundelben. Évekig 20+ éves autóval jártunk. Most egy 13 éves van.

Az óvoda nem fontos? Az állami is elég? Hűha. A körzetes államiban a szó szoros értelmében nem csinálnak semmit csak az udvaron vannak. Ezzel hogy fog javulni a koncentrációja? Hogy fog javulni a logikája? Ezzel hogy fog javulni a kézügyessége? És a szocializáció? A gyerek most ovis, most kell megalapozni a jövőjét. Később is ráérünk az egyébként panelből elköltözni.

Igen sokat keresek. Ezért becsülettel végigtoltam az egyetemet. A végén annyi ösztöndíjat kaptam, mint majdnem az akkori minimálbér. Amikor végeztem, akkor volt 1 millióm. Sőt az egyetem óta folyamatosan tanulok és képzem magam. Évi 2-3 tréningre minimum eljárok.

Fejenkénti havi 250k-ből a felét havonta simán el lehet tenni. Az évi 3 millió. Ha meg otthon laknak akkor még többet. Az ovit nem számolva nekünk havi 320k körül van a költésünk. Ezt még bőven lejjebb lehetne tolni az esetünkben is.

Első vagyok a 72-esnek.

Nagyon örülök hogy a szüleim támogattak végig. Ezzel megteremtették a lehetőséget, hogy a következő generációt támogathassam úgy hogy nekünk is mindenünk megvan. Sőt folyamatosan tudunk megtakarítani nyugdíjra/gyerekre/szülőre.

A hitel és az albi csak kidobott pénz. Nyilván ha nincs más akkor marad ez. Mi is majd szeretnénk a mostani panelből elköltözni úgy hogy ez megmard. A hitelt biztosan nem ússzuk majd meg.

76:

Tudod, én is becsülettel végigtoltam az egyetemet, és magasabb volt az ösztöndíjam 2010ben, mint a mostani minimálbér (köztársasági ösztöndíj, városi ösztöndíj stb, szóval tényleg nem a lábamat lógattam). Csak mivel engem nem tudtak támogatni a szüleim semmivel (értsd úgy, hogy egy szalámis szendvicset nem tudtak adni, amikor hazamentem kéthavonta egyszer, mert ilyen gyakran tudtam összeszedni a pénzt a vonatjegyre). Emellett a vizsgaidőszakokat és a nyarakat végigdolgoztam (szorgalmi időszakban lehetetlen volt). Csak hát a pénzem nagy része elment az albérletre plusz kajára, nyáron is, amikor nem volt ösztöndíjam. Az egyetem 200 kmre a szülővárosomtól, de amúgy se szívesen költöztem volna haza, hogy az alkoholista apám megint verjen.

Szóval az egyetem után annyi pénzem volt, amennyit egy tanulmányi versenyen nyertem, kb 300 ezer forint, ezzel költöztem fel Pestre. Kaució, albérleti díj, első havi megélhetés, kb el is ment, megint kezdhettem nulláról.

Szerencsés vagy, hogy a szüleid támogattak, de nem itt tartanál, ha lenne mögötted 10-12 évnyi albérletfizetés. Mert az is támogatás a szülőktől, nem csak a 16 millió, amit kaptatok. Szóval nem, ezt nem önerőből érted el.

Amúgy én írtam, hogy van egy 40 milliós házunk meg egy rakás hitelünk. De ezt legalább önerőből értük el.

Hitel nincs. Önerőből: 2kocsi, 1uj és 1 használt, állataink, tele kamra.

Kulföldön is dolgoztunk, már pár éve ithon.

Ház az lesz, felvesszuk a babavárót , jön a babóka hamarosan . Házat elvileg majd a szulők ajándékoznak nekunk de ez jövő kérdése