10. 000. -ft-om van hó végéig.5. -én lesz fizetés. Hogy jöjjek ki ennyiből? Csak élelmiszerre kellene, a tisztálkodó-és egyéb szereket már beszereztem.

jobinfo.hu: Pécs, 109 állás

kozigallas.hu: nem város, térség szerint

jobpilot.hu: dél-dunántúl, 197 állás

Ez csak az első 3 oldal.

Szóval azért, mert nincs munka tőled 2 utcányira, az nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs. Ha pedig a szakterületed nem keresett, érdemes tanulni egy újat.

elég nagy szánalom vagy ember. hatalmas az arcod, ez nem tetszik sokaknak, jogosan. (nah mielőtt leszólsz, hogy irigy vagyok, lehet, hogy többet keresek mint te)

megnézném, hogy hogyan teszel te félre fűnyírásból 3millát.

Azért tanultam, hogy NE kelljen fűnyírásól élnem. De te sem fogod fel, amit írok. Miért nem sikerült MOSTANÁIG spórolni? Miért csak akkor megy, amikor már nincs munka?

Aki szerint pedig egy munkahely örökké tart, és nem spórol, az meg is érdemli, hogy még a teszkós tejről is le kell mondania.

nem mindenki engedheti meg magának, hogy spóroljon felfogod? Nem mindenki engedheti meg magának, hogy sokat tanuljon. És nagyon sokan sokkal képzettebbek és okosabbak mint te, mégis szarabbul élnek, pl mert a közigazgatásban dolgoznak az emberekért, tanárok, orvosok, tűzoltók ,rendőrök, köztisztviselők, stb.. ők is lúzerek mi?

ismerősöm havonta kb 230-250-et keres, így tudott félretenni kb 4-5 év alatt 3millát, de azt úgy, hogy szülőkkel él egy házban, és kaját közösen vesznek, számlát fizetnek ,stb.

áruld el, mennyit kerestek, cska kíváncsiságból. és azt nem mondtad, hogy a párod mit dolgozik. kíváncsi vagyok.

"akinek az egyetem lehetetlenné teszi a munkád"

Miért tenné? Majdnem az összes csoporttársamnak volt munkahelye, még ha egy teszkó is.

Felfogom, hogy mások a keresetek, de állandóan látom, hogy ahol a legnagyobb a sopánkodás, ott megy el x összeg olyan dolgokra, amit nélkülözni is lehetne. Azt kötve hiszem, hogy olyan gyakori lenne egy akkora összegű rendkívüli kiadás, ami elvisz egy emberesen összespórolt összeget. Ennyire lehetetlen lenne néhány évig szerényen élni? Ketten éltünk 80-ból, a többit elraktuk. Ez havi tiszta 130.000 félrerakva, nem ajándékba kaptuk a milliókat. Csak annyit tettünk, hogy nem vertünk a seggére mindennek, amink volt.

Most melyik jobb:

Szórni a pénzt, nem gondolni a jövőre, vagy szűkösen élni egy pár évig, de összeszedve egy biztonsági alapot?

Vagy az a jó, hogy van 2 ember, keresnek 200.000-et, költekeznek, jön a gyerek, aztán munkavesztés. Paff. 200.000 helyett marad 80.000, szegénység, nyomor. De akkor miért nem raktak félre addig, pláne a gyerek érdekében? Még akkor is lehetett volna, ha mindkettő minimálbéres. Anyáméknak is sikerült, ha keveset is, de biztosan. Vagy itt mindenki ki tudja jelenteni tiszta lelkiismerettel, hogy mindent megtett a spórolásért, akár a gyerek érdekében?

"jobinfo.hu: Pécs, 109 állás

kozigallas.hu: nem város, térség szerint

jobpilot.hu: dél-dunántúl, 197 állás "

ezeket az oldalakat szerinted én nem néztem már végig? Ahova tudtam, jelentkeztem, mégsem volt annyi sem, hogy visszahívjanak. A Dél-dunántúl meg lehet, hogy neked egy kalap alá vehető, nekem azért nem mindegy, hogy Pécs vagy Kaposvár (Pécs nem csak három utcából áll, ezt jobb ha tudod). Ebben a 197 találatban érdekes módon mégis van olyan, ami budapesti munka pl., nem tudom, hogy kerül oda.

De oké, nézem a többit. Nem vagyok nehézgépkezelő, nem vagyok rendszergazda, nem vagyok tanár, nem vagyok cad konstruktőr (azt sem tudom mi az), és még sorolhatnám.

Ja, hogy kéne olyan, amivel el tudok helyezkedni? Képzeld, azon vagyok, nem hiába tanulok. De lehet, hogy addig is élni kell valamiből, nem?

Szállj már le arról a baromi magas lóról, mert te is még bőven kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy hiába voltál előrelátó és takarékos, akkor is az aprót fogod számolni hónap végén, hogy jusson kenyérre. Én ezt annyi idős koromra, mint te, már bőven beláttam, bár korábban én is azt mondtam, hogy az ilyen helyzetek elkerülhetőek ha az ember ésszel él. De bármilyen hihetetlen, a dolgok nagyon ritkán haladnak terv szerint, előbb utóbb mindig jön egy-egy buktató.

Nézd, nekem volt munkahelyem, még szerettem is, bár nem fizettek valami jól. Volt élettársam, aki viszont nem keresett keveset. Nekem a minimálbéremből nem volt megtakarításom, de az élettársamnak volt. Elvileg erre alapoztunk, amikor gyereket vállaltunk. Más kérdés, hogy GYED alatt megszűnt a munkahelyem, az egykori élettársam pedig abból a bizonyos megtakarított pénzből dobbantott külföldre, itthagyva engem 7 hónapos terhesen. Megnézném, hogy ebből kiindulva mit tudnál csinálni. Én azt az egyet tehettem, hogy elkezdtem tanulni, mert valóban nem volt végzettségem, és a munkám mellett nem is lett volna módom tanulni. Ha minden igaz, 3 év múlva meglesz ahhoz a végzettségem, hogy úgy el tudjak helyezkedni, hogy legyen miből spórolni, de addig is élni kell valahogy.

És csak úgy hozzáteszem, hogy egy kisgyerek anyja, nem vállalhatok el csak úgy vaktában bármilyen munkát, ahol pl. 3 műszakozni kell (igen, tudom, most épül nálunk az új Tesco, de nem tudok éjjel dolgozni), mert egy két évest nem hagyhatok egyedül éjszakára.

Nem akartam ennyire belemenni a részletekbe, mert a világon semmi közöd hozzá, de úgy látom, másképp nem érted meg, hogy az életben nem minden úgy történik, ahogyan az ember eltervezi.