Csak nekem fura, szokatlan hogy Jézus születését, azaz a karácsonyt sokan nem családi ünnepként kezelik, hanem ilyen friendsmass meg hasonlókról posztolnak?

19

Egy dolog, hogy rühellem őket, mert kísértés

Másik, hogy szeretnem kell embertársaim, nem? Akkor nem fordulhatok feléjük utálattal, negatívan, békétlenséggel- Ez az ellentmondás.

És nem, nem látszik, mert forrófejű vagyok, és a pillanat hevében könnyen fel lehet húzni kicsit. De általánosságban olyan békém van, mint eddig soha.

#17

Mindig az ilyen emberek a leginkább passzív-agresszívak.

Aki telve van indulatokkal, haragszik, és sérelmez, nem Krisztust követi.

Aki hiú, és lényegtelen megszólítást kér számon másokon, szintén nem.

#7.

Hú... Sajog a szívem világi történészként azokat olvasva, amiket írsz... De vegyük csak sorra.

"Teljesen mindegy, miket csinálnak ilyen téren, mivel a Karácsony egy hatalmas pogány ünnep."

A karácsony (így, mint karácsony) soha nem volt pogány ünnep, hisz eredetileg Jézus földi születését ünnepli. Az nem tesz pogánnyá egy ünnepet vagy napot sem, hogy voltak körülötte pogány ünnepek is, ahogy az sem tesz pogánnyá egy ünnepet sem, hogy a számtalan, köztük nem pogány vallásokban (lásd: zsidó hanuka vagy hindu divali) is fellelhető fényszimbolikát használja. Ennyi erővel mutogathatnának még a pogány vallások is egymásra, hogy kinél volt előbb. Az, hogy növekszik a fény nem egy valláshoz kötődő dolog, azonban számtalan teológiában fel lehet használni, ahogy tette ezt a kereszténység is a karácsony kapcsán, a zsidó vallás is a hanuka kapcsán, a mithraizmus is a Sol Invictus kapcsán, a zoroasztrianizmus a yalda kapcsán stb. stb. A karácsony és Jézus kapcsán ez eléggé legitim, hisz Jézus mondta magára, hogy "Én vagyok a világok világossága", Keresztelő János pedig azt mondta, hogy Jézusnak növekednie, neki pedig csökkennie kell. Arról nem is beszélve, hogy a karácsony dátuma nem pusztán a szaknyelvben kozmikus szimbolizmusként emlegetett fogalom miatt került erre a dátumra, hanem más történelmi folyamatok is közrejátszottak, ezt csak amiatt emeltem ki, mert a kijelentésed alapján gondolom, erre gondoltál.

"Egy ősi okkult gyökerekkel rendelkező rítus"

Tegyük tisztába: az okkultizmus eredetileg egy misztikus, ezoterikus rejtett tudást jelöl, bár ma tágabban mindenféle természetfeletti vonatkozású dologra ezt mondjuk. Az okkultizmus eredetileg szerves része volt a történelem folyamán számos vallásnak, különösen a legősibb vallásoknak (hinduizmus, zsidó vallás, zoroasztrianizmus stb.), beleértve többek között az ókori izraelita/héber vallást is. Az ókori izraelita vallásban például az istenekkel való beszéd, prófétálás egy bevett gyakorlat volt, ahogy az álomfejtés, az ördögűzés, a jóslás, a mágikus precizitással végrehajtott szertartások, a természetfeletti erővel felruházott tárgyak stb. Sőt, a révülés, meg a marihuána tömjénnel és füstölőkkel kevert égetése is. A "csodatétel" annyiban különbözött a mágiától, hogy előbbi előbbi Izrael Istene, utóbbi meg egy szintén létezőnek tartott pogány isten segítségével történik. Arról se feledkezzünk meg, hogy a korai izraelita vallás nem volt szigorúan monoteista, hanem legkorábban henoteista volt (a nemzeti isten volt a leghatalmasabb, de a többit is lehetett tisztelni, kisebb kultuszuk is lehet), majd később monolatrista (egy Isten imádata, de több istenben való hit) és csak a babiloni fogság körül jelent meg a monoteizmus. De a kereszténység is egy misztikus vallás, hiszen számtalan misztérium van benne, amely emberi ésszel megfoghatatlan, rejtett. Szóval voltaképp minden vallás valamiféle ezoterikus múlttal rendelkezik, akár nagyon messze, akár közelebb. Egy általános tendencia minden vallásnál, hogy a régiből az új felé vezető átmenetnél a rituálé, a szertartás helyett a hit és az erkölcs kerül előtérbe. Ez így volt a zsidó vallás kacifántos történelmében is a henoteizmustól a monoteizmusig. Az ősi héber vallások szimpla törzsi vallások voltak, amelyekben a családi/törzsi istent, "atyáink istenét/isteneit" imádták. Az első templomi izraelita vallásban nem az egyéni hit volt középpontban, hanem a nemzeti isten kultusza. Nem volt még meg az összes mózesi törvény, feltehetőleg csak a Tízparancsolat volt, ami leginkább a nomád erkölcsiséget példázza. Jahvizmustól/ősi héber vallásoktól/ókori izraelita vallástól rabbinikus zsidó vallásig/judaizmusig. Érdekes sztori... A hinduizmus sem volt mindig ilyen meditálós, valamikor ott is elsőbbséget élvezett a véráldozat, meg a tűzszertartás. De a kereszténység és az iszlám is misztikus, csak nem ennyire.

Szóval akárhogy is nézem (ahogy elnézem ábrahámi hitrendszereken alapszik a hited) a te hited történetében is keményen ott van az ezotéria és az okkultizmus.

"még Babilonban"

El kell hogy keserítselek: a babiloniak nem ünnepeltek semmiféle karácsonyt. Kezdjük ott, hogy a babiloniak luniszoláris naptárt használtak, a zsidók is onnan vették át a hónapneveket. Szóval pontban dec. 25-én eleve nem ünnepelhettek. Másrészt semmi történelmi bizonyíték nincs arra, hogy a mai karácsonynak bármilyen hagyománya létezett volna akár az Ó-, akár az Újbabiloni Birodalomban. Alapvetően azt a koncepciót, hogy a katolicizmus, az ortodoxia és a klasszikus protestáns irányzatok az ókori közel-keleti vallásokból, azok közül is a Bibliában legnegatívabb fényben feltűntetett vallásokból (pl.: ókori kánaánita-föníciai vallás, abból is Baál, Astarte, meg Moloch imádata, filiszteus vallás, babiloni vallás, egyiptomi politeizmus stb.) származnak, egy Alexander Hislop nevű skót neoprotestáns lelkész kezdte el híresztelni mindenféle történelmi alap nélkül. Elmélete tele van anakronizmusokkal, időbeli és térbeli linearitás hiányával stb. Ő állította például azt is, hogy a karácsony kánaánita és babiloni eredetű bálványimádó, okkult vallásokból származik. Más kérdés, hogy a kánaániták már a vaskor elején kihaltak, meg beleolvadtak az izraelitákba és a környező népekbe, bő 1500 évvel azelőtt, hogy a karácsony kérdése egyáltalán felmerült volna. A föníciaiak bár szinte azonosak voltak (magukat "kanaanim"-nak nevezték), de a vallásukat az ember- és gyermekáldozatok miatt nem tűrték meg a római és makedón-hellén vezetők, így nem volt jelentős erő, nem lett volna érdekük rájuk hatással lenni. Az meg már csak hab a tortán, hogy nincs is hasonló kánaánita szokás, max. olyan kánaánita, szemita, meg fogság előtti izraelita szokás, amibe Hislopék belemagyarázták, hogy hasonló (lásd: Jeremiás). A babiloni vallás éppen létezett még, de cseppet sem volt jelentős erő a perzsa, majd görög, majd pártus, majd újperzsa hódítás után, valamint egy másik birodalomban a Pártus Birodalomban, majd később a Szászánida, vagy Újperzsa Birodalomban éltek, ahol bár voltak keresztények is, de azok nem éppen Róma alá tartoztak.

"és ez gyűrűzött át a későbbi kultúrákba, úgy a kereszténységbe is."

Semmi bizonyíték nincs arra, hogy a karácsony gyűrűzött volna bárhova is. A ma ismert karácsony a kereszténységen belül formálódott ki.

"Az emberek zömének fogalma sincsen, mit ünnepel ilyenkor, mibe vonja be a családját, gyerekeit, unokáit. "

Ok, de láthatóan neked sem.

"A karácsonyfa fallikus szimbólum"

Rég mosolyogtam ekkorát. :-D A karácsonyfa a virágzó középkorban formálódott ki. Bár örökzöldeket már az őskor óta a világ minden táján használtak a téli időszakban díszítésre, ezek még cseppet sem voltak karácsonyfák, de még ezeknek sem volt túl sok köze a fallikus szimbólumokhoz. A mai karácsonyfák eredete a középkori, keresztény hagyományokban és gyakorlatokban keresendő. Lukács László történész, néprajzkutató, valamint Tátrai Zsuzsanna történész, néprajzkutató elég sok nemzetközi szinten elismert írást írtak a témában, köztük neves külföldi egyetemeken is hivatkozottakat. Szerintem a téma legjobb kutatói világszinten is. A középkorban (csakúgy mint az ókorban és a korai újkorban) az írni-olvasni tudás meglehetősen csekély volt, emiatt a színjátszás virágzott. A középkorban ennek egy jeles műfaja a misztériumjáték volt. Ez az egyházi dráma egyik kulcsfontosságú műfaja volt, amiben bibliai történeteket adtak elő (lásd: betlehemes, passió, piéta, meg persze a paradicsomjáték is). A paradicsomjátékot, magyarul a bűnbeesést minden évben Ádám-Éva napján, szenteste adták elő. Ekkoriban egyik kultúra központja a német-francia területek voltak, így ez is ott virágzott. Ott persze nem voltak gyümölcsfák télen, így a német-észak-francia területeken gyakran előforduló fenyőket díszítették sokáig elálló gyümölcsökkel, elsősorban almával. A kígyót a lánc/füzér szimbolizálta. Másnap, karácsonykor ostyát is akasztottak rá, szimbolizálva a megváltás eljövetelét. Strasbourgban állították az egyik első ilyet. Aztán ez a szokás átterjedt a világi életbe, a céhekhez és a lakóházakba is. A szokás később elhalt, majd a lutheránusok elevenítették fel. Nagyon népszerű lett a köreikben és továbbfejlesztették, megalkották a ma ismert karácsonyfát. Új díszeket aggattak rá, köztük olyanokat is amelyek korábban a karácsonyi piramis álványain voltak (pl.: házikó, bibliai alakok, angyalok), meg olyanokat, amelyek a karácsonyi történethez jobban kapcsolódtak. Azonban világszinten elterjedtté csak Viktória királynő tette. Összegezve: kuki helyett tudás fája, ősi helyett középkori gyökerű, jórészt újkori, pogány helyett keresztény gyökerekkel rendelkező, mára már sok helyen világi szokássá vált hagyomány. De amúgy a többi állítás jó. :-D

"bálványozás a díszítése, az állítása"

Tudtommal a bálványozás nem díszítést, hanem imádatot jelent.

"maga az ünnep pedig főleg az antik Rómában volt fellelhető, ahol is Mithrász istenségnek áldoztak."

Már közelebb jársz, de még mindig hideg. Valójában egy elterjedt elmélet, hogy Mithrász és Sol Invictus azonosak, de erre perdöntő bizonyítékunk nincs. Sol Invictusnak volt ünnepe dec. 25-én. Ha a kettőt valóban szinkretizálták (ami szerintem egyébként valósszerű), csak akkor állja meg az állításod a helyét. Ugyanakkor ebbe nem állnék bele, mivel én is úgy gondolom, hogy valószínűleg a szinkretizmus a kettő misztériumvallás istene között elég nagyon erős volt. A mithraizmus/Sol Invictus-kultusz vetélytársa volt a kereszténységnek a római vallás leváltásában, ezért valósszerű, hogy befolyásolta Nagy Konstantin császárt, hogy végül a számtalan dátum közül dec. 25-ét fogadta el. Ugyanakkor ahogy korábban már utaltam rá, nem ekkor keletkezett maga a dátum. Bár hivatalosan, illetve egyetemesen a dec. 25-ét csak Konstantin császár alatt ismerték és fogadták el, az egyes ókeresztény közösségek már jóval korábban is ünnepeltek karácsonyokat, illetve figyeltek meg bizonyos hasonló napokat, ünnepeket más-más dátumokon (legelőször a vízkereszt: jan. 6. és jan. 10., majd jött még hozzá rövidesen a márc. 25., ápr. 6., máj. 10., máj. 12., szukkóttal együtt mozgó ünnepként, nov. 25., persze a dec. 25. stb. stb.). Kezdetben a húsvétot és a pünkösdöt követően a harmadik megjelent ünnepen, a vízkereszten ünnepelték Jézus születését is. Ez egy hatalmas összetett ünnep volt: Jézus születése Betlehemben, megkeresztelkedése a Jordánban, a kánai mennyegzőn tett első csodája és a napkeleti bölcsek látogatása. Először gnosztikusok ünnepelték valószínűleg két okból: elég erőteljes hagyomány volt, hogy a próféták egy napon fogannak/születnek és halnak meg. Azonban a zsidó naptár szerinti niszán hónap 14., a görög naptárban artemesios 14., amire a kopt naptár szerint rászámolva 9 hónapot tübi hónap 11-ét kapunk, ami a Julián-naptárban/Gergely-naptárban január 6. A másik érv, hogy az evangéliumokat a korai keresztény és gnosztikus írásokban részekre bontva olvasták és Jézus megkeresztelkedéséhez január 6-án vagy január 10-én értek. Később jelent meg az igény egy külön csak a születést ünneplő napra. Ekkor voltak, akik maradtak az eredeti napnál (pl. az örmények a mai napig), mások meg tovább számoltak és a fenti dátumokra jutottak. Régóta létező hagyomány volt, hogy a világot akkor teremtették, amikor a nappal és az éjjel egyenlő hosszú volt és sok patrisztikus szerző azt hitte, hogy "a második teremtés", Jézus születése is ekkor történt. Másrészt tovább erősítette őket (lásd: Lyoni Szent Iréneusz, Szent Hippolütosz, Sextus Julius Africanus, Karthágói Tertullianus) egy - amúgy többek között téves - számítás, miszerint Jézus halálának évében niszán hónap 14. márc. 25-re esett. Mások úgy vélték, hogy Zakariás jom kippurkor mutatott be áldozatot, így akkor fogand Keresztelő János, tehát ő nyáron született, Jézus meg félévre rá a Biblia szerint. Emellett meg még hozzájárult a válaszom legelején leírt kozmikus szimbolika is. Fun fact, hogy ilyen patrisztikus írások már Aurelianus császár előtt is voltak, aki Sol Invictus ünnepét az addig amúgy üres dátumra helyezte. Ennek hatására még több keresztény ünnepelt ekkor, hisz így ki is tudtak bújni az állami ünnep alól, hisz ünnepeltek, csak mást. Végül Konstantin vallásszabadságot hozott a keresztényeknek és a korábban preferált misztériumvallás, Mithrász/Sol Invictus kultuszának ünnepével egy napon lévő dátumot fogadta el és egyetemesítette a több dátum közül, ezzel könnyebbé téve az áttérést is, amellett, hogy ez egy korábban is megbecsült időszaka volt az évnek, amikor rengeteg ünnep volt amúgy is (bár pontosan dec. 25-én a karácsonyon kívül egyedül a Sol Invictus volt, egyébként valószínűleg az is szerepet játszott abban, hogy mindkettő újonnan jött keleti misztériumvallás ünnepe ekkorra került, hogy itt nem igazán volt ünnep a korábbi naptárban, hisz a római szaturnália már véget ért, a legközelebbi ünnep pedig januárban volt).

"Ezek olyan napon voltak, ahol tivornyáztak, féktelenül paráználkodtak, züllöttek, áldoztak; a törvénykezést, büntetést egyszerűen eltörölték és szabad kezet adtak. "

Amiről te beszélsz az a szaturnália, aminek a terjedelme változott a köztársaságkori Róma és a császárok korai között, de legkiterjedtebben is dec. 17-23. között volt, tehát pár nappal karácsony előtt volt, nem sok köze volt hozzá közvetlenül. Nem ismerek olyan antik szerzőt, aki dec. 25-re helyezné a szaturnáliát. Még a bachanália és a görög dionüszia is szóba jöhet, de ezek január-február-március alatt voltak, jóval később. Fun fact, hogy a kereszténység felvételét követően világi ünnep lett belőle és több naptárban a karácsony és a szaturnália is szerepel. Egyes keresztény szerzők ellenezték az ünneplését, részben emiatt is vették be a böjti adventet. Azonban a hagyományok nem haltak ki, hanem karácsonyra tolódtak pl. a Tudor-kori Angliában. Majd a protestánsok ezen hagyományokat szinte teljesen kiirtották. De a szaturnália a mai napig él, csak nem a karácsonyban, hanem leginkább a farsangban és a szilveszterben.

"Az egész egy óriási istentelen szeánsz. "

Neked lehet, hogy az. A kor emberének meg nem volt az. Ahogy az okkultizmus sem volt az. Sőt, először, a pogány korban szent, majd a kereszténység felvétele után ártatlan mulatozás volt a néprétegek körében.

"Krisztus, az emberiség igaz Megváltója nem egy fagyos téli napon született, hanem vagy tavasszal vagy nyáron. "

XD Szerinted igaz Megváltó. Egy zsidó szerint meg nem. 1-1.

Vicc, hogy a korai számítások közül egyik sem esett nyárra. A modern ésszel való következtetés szerint is talán a legvalószínűbb az ősz vagy esetleg a tavasz. Egyes bibliakutatók szerint szukkótkor született vagy esetleg egy korai, novemberi hanukakor. De összegezve fogalmunk sincs arról, hogy mikor született.

A többi már történelmi szempontból tárgytalan, hisz az hit kérdésre.

19-es kommentelő: Békesség neked!

Aki rühhel még, ezt a szót használja, így érez, abban nagyon sok a testi indulat, harag, ami nagyon könnyen vezethet gyűlölködéshez, aminek hála elsötétül a szív és megkeményedik egyre inkább. Nagyon sok ember ilyen, haragos, gyűlölködő, sőt: kegyetlen, gonosz szívű. Tapasztalat.

Igen, szeretned, de nem kell! A kell egy erőteljes, vádoló kifejezés. Szeretni nem lehet erővel, indulattal, kell-el. És mi az, hogy szeretni igaz, lelki módon? Az igaz szeretet nem a világ humánussága, elfogadása, rózsaszín ködfelhője. Az a test szeretete, ami képmutatás, önzés. Krisztus azt mondja, hogy szeressük a felebarátainkat. Azt is mondja, hogy csak azt szereti az Atya és ő is, aki cselekszi az Atya akaratát. Az ember nem tud önerőből szeretni, még a szülő sem teljes mértékben a gyerekét, mert az önzésen, birtokláson áll, hiszen nem akarja elveszíteni, ragaszkodik hozzá, de az nem tiszta lelki szeretet. Isten képes csak igaz módon szeretni, mert az szeret igazán, aki elenged és aki nem személyválogató, nem csak azért szeret, mert kap érte valamit cserébe, nem csak azt szereti, akit akar és akkor, amikor. Mi, emberek így szeretünk, de ez nem igaz lelki szeretet, ez képmutatás, önzés. Úgy szükséges szeretni az embertársaidat, hogy a kijelentések, amiket Istentől személyesen! megkapsz, azokat továbbadod nekik, még akkor is, ha abba ők megbotránkoznak és veled összevesznek, ha meggyűlöl a világ is érte, csinálod. Ez az igaz szeretet, mert ez ön-feláldozó és nem személyválogató.

Aki forrófejű, és sokan azok, az ilyen ember még manipulálható könnyen, és ugrik a világ ingereire. Aki ilyen, abban sok az indulat, és az indulatban nem lehet békesség. Aki ilyen, hiába, hogy ezt mondod ki a száddal, írod le a kezeiddel, nem lehetséges, hogy neked békességed van. Lehetetlen. Inkább frusztráltság, békétlenség van benned még, de mint te sem, úgy sokan mások sem élik ezt meg.

Az emberiség Igaz Istenének a Lelke adjon neked is békességet, megnyugvást!

Köszönöm neki a kenyér megtörését, tanulságos volt ismételten.

Üdv.

22-es kommentelő: Békesség neked!

Belegondolsz te is sokszor abba, bocsásd meg, miket írsz, mondasz, állítasz? Végigéled ezt a szíveddel? Hogy mekkora mennyiségű és minőségű balgaságot, hazugságot hordunk össze naponta? Mondjuk, mert népszerű, mert állítólagos "szakember" mondta, akkor az igaz.

Miként lehet valami passzív és agresszív? Nincsen kétfelé sántikálás, nincsen ide is egy kicsi meg oda. Fekete van és fehér valójában, nem pedig az a rengeteg szürke árnyalat, amiben az ember képmutatásban "él". Vagy passzív valaki vagy agresszív, de nem egyszerre. Azért, mert ez a pszichológiában használják, akkor az szerinted már cáfolhatatlan igazság? Ez egy butaság. De használjuk hogy okosnak tűnjünk tőle. Hogy higgyük, mondtunk valami bölcset. Vagy a fehér vagy a fekete, de egyszerre nincsen fekete-fehér sem. Nincsen valójában fekete-fehér képernyő sem, mert az egyik szín dominánsabb a másiknál, így az lesz a meghatározó. Ez a világ hazugsága, ez az aranyközépút, hogy ilyen is meg olyan is egyszerre. Nem, ilyen nem létezik. Krisztus mondja, hogy vagy az Isten vagy a Mammon. Egy úr egyszerre, nem kettő. Válassz kérlek te is térfelet, és ne sántikálgass kétfelé.

A másik, hogy tudod, mit jelent az a kifejezés, amit rám használtál? Vagy csak használod, mert jól mutat? Miért vagyok olyan, mert mást merek mondani, amit te és mások hallani akartok? Mert szembesítő? Mert tükör? Mert meg mertem jegyezni, hogy nem egy szám vagyok, hanem egy ember? Hogy adjunk egymásnak több lelki egyenességet? Ettől ilyen vagyok? Azt éled, hogy te is milyen vagy valójában? Ismered a szívedet? Tudod, mi a passzív-agresszív valójában? Képmutatás. És a legtöbben ilyenek, mert nem tudják, mi honol a szívükben. Másra farkast kiáltanak, de hiteltelenek, mert nem látják meg, hol is ordít az ordas szüntelen.

Amiket felsoroltál rólam, felém címezted, azokat biztosan nekem szántad, nekem mondtad? Mert az esetek többségében,amikor sértésből ír ilyet valaki, támadásból, azért, mert fáj neki az Igazság, akkor az az ember mindig magából mondja saját magának!

Az emberiség Igaz Istenének a Lelke adjon neked is békességet, örömet!

Üdv.

#25

"Az ember nem tud önerőből szeretni, még a szülő sem teljes mértékben a gyerekét, mert az önzésen, birtokláson áll, hiszen nem akarja elveszíteni, ragaszkodik hozzá, de az nem tiszta lelki szeretet."

Láthatóan nem vagy szülő. Egy szülő nem "birtokolni" akarja a szeretetével gyerekét, a ragaszkodása abból fakad, hogy félti, és biztonságban akarja tudni őt. Hogy amennyiben nincs a közelében, nem látja, aggódik az épségéért.

Egy párkapcsolat valóban bizonyos fokú önzésen alapul. A szeretetemet a másik fél szeretete táplálja. De a gyermekem felé. Ha teljesen elfordulna tőlem, akkor sem szűnne meg a féltésem és a szeretetem felé.

Nem véletlenül ezzel a kapcsolattal szokták magyarázni a Teremtőnk viszonyát hozzánk.

Emellett mint a #22-es kommentemben rámutattam, úgy beszélsz szeretetről, és ítélsz el haragot, hogy te magad telve vagy indulatokkal.

23-as kommentelő: Békesség neked!

Amint egy kicsit félreteszed az önzésedet, felemelkedettségedet és leereszkedsz kissé, akkor majd belegondolsz abba, nekem mennyire sajog a szívem a te kommented láttán is.

Nálad őrlődtem a legtöbbet, hogy legyen-e reagálva, mert illetni sem szabadna, akiben ilyen mértékű a kegyetlenség, mint benned is. Gyerekes hangulatjel-halmozás, burkolt sértés, cinizmus, megalázásra való hajlam, jellemtelen eljárás, a felelősség fel nem vállalása, hárítás, kötelességtudat elvetése, stb. Mind ott vannak a soraidban, azaz a szívedben! Ez vagy te. Írhatod, hogy de te nem is vagy ilyen az életben, meg nem ismerlek, stb. Dehogynem ismerlek, annyira igen, hogy ezeket le lehessen valakiről szűrni. Ha itt, online így beszélsz valakivel, akkor milyen lehetsz te is, ha a "való világban" valaki megbánt téged?

Csak annyit olvastam el abból, amit írtál, hogy ki vagy te: világi történész, és elég is volt. Nem lélekben gyermek vagy, hanem a világ tört-én-észe. Benne van a szóban: tört-én-ész! Ennek vagy te az értője. Ennyi karakter a semmiről, a hazugságról, és még csak nem is tudod, mit éltetsz, mit adsz át másoknak, ne haragudj meg a keményebb szavakért. Ha majd megéled te is azt Isten kegyelméből, hogy az egész világunk hazugság, benne a tört-én-elemmel is, akkor már arra lehet majd építkezni a későbbiekben. De ez így szellős, kacsalábon inogó alapzat. Ha majd megéled azt te is, hogy mit takar az, hogy kielemzünk, manipulatívan, nem összességében szemlélünk, hanem rágódunk a részeken, akkor az már egy hatalmas előrelépés lesz. Hogy megéled, hogy nem az a fő, hogy az enyém legyen az utolsó komment csak azért is, dacos, infantilis alapon, úgy, hogy sértek!, hanem el tudok a szívemben engedni, az már gyönyörű lépés. Mert nem embernek van igaza, hanem Istennek. Ha megéled, hogy a hangulatjelektől nem leszünk többek, mint ahogyan a napig szárnyaló vágyainkról, beképzeltségünktől sem. Ha megéled, hogy valójában mindaz, amit tudsz hazugság, akkor már arra valóban építhetsz majd. Nem a kemény, feddő szavak azok, amik nélkülözik a szelídséget, ne feledd el te sem. Ha fenti kommentelő azt írta rólam, hogy passzív-agresszív vagyok, akkor pontosan az ilyen lelkületű embereket takarja igazán. Mert egyenes nem vagy, hanem burkoltan sértesz, kinevetsz, megalázol, ami kegyetlenség.

De írjál te is nyugodtan, reagálj, nevess, elemezz ki, alázz meg. Csináld! Had legyen nyílt a szívnek gyümölcse.

Az emberiség Igaz Istenének a Lelke adjon neked is mértékletes szájat, bölcs nyelvet, jellemes lelkületet!

Üdv.

Hihetetlen, amikor valaki abba köt bele, hogy egy másik ember történész... A tudás halála.

"Ennyi karakter a semmiről"

Tökéletesen jellemezted a saját hozzászólásaidat.