Reál beállítottságú vagyok, jövőre szeretnék fizika szakra tovább menni, de ha ezen elgondolkodok, mindig meginog a hitrendszerem, ti mit gondoltok?

"Na ez az amit én nem hiszek el... "

Ezzel viszont nem nagyon lehet mit kezdeni. Akkor te a fizika eredményeit, a fizika helyességét tagadod, így a fizika keretein belül nem is lehet választ adni neked.

"Annak a trícium atomnak nem azért nem tudjuk megmondani az elbomlását, mert egy véletlen időpontban fog bekóvetkezni, han mert nem ismerjük minden egyes részét annak az atomnak így nem is tudjuk kiszámítani, mikor fog elbomlani"

Tévedsz. Attól, hogy te zsigerileg így gondolod, és van benned egy olyan, a makroszkopikus világ megfigyeléséből származó ösztön, hogy márpedig ennek is determináltnak kell lennie, a valóság nem fog így viselkedni. A valóság néha nagyon máshogy viselkedik, mint ahogy gondolnánk, sejtenénk, vagy ösztönösen éreznénk. Mivel te az ösztönös érzeteiden nem tudsz, és nem is szeretnél átlépni, megismételném: nem neked való a fizika szak.

Egyébként miért mentél volna fizika szakra, mi vonzott benne?

(Hozzátenné, nem változott a véleményem, hogy kamu volt a kérdés, és nem az vagy, akinek kiadod magad, de tegyük fel, hogy tévedek. Ez esetben tényleg érdekelne, hogy ilyen beállítódottsággal miért választanád a fizika szakot.)

"Na ez az amit én nem hiszek el..."

Pedig minden kísérlet, kutatás eredménye ezt támasztja alá. Mégsem hiszed el? És mégis reál beállítottságúnak tartod magad? :)

"Annak a trícium atomnak nem azért nem tudjuk megmondani az elbomlását, mert egy véletlen időpontban fog bekóvetkezni, han mert nem ismerjük minden egyes részét annak az atomnak így nem is tudjuk kiszámítani, mikor fog elbomlani... Számunkra túl sok az ismeretlen..."

Természetesen ez is egy lehetséges, sőt, cáfolatlan lehetőség. Itt a lehetőség, lehet tanulni ez irányba, majd kutatni a dolgot. Ha esetleg találnál valamit később, ami alapján következtetni lehet arra, hogy egyetlen radioaktív izotóp mennyi idő múlva fog elbomlani, az tuti hogy Nobel-díjat fog érni. Még az sem biztos, hogy csak egyet.

Viszont, ezzel önmagadnak mondasz ellent. Hiszen a saját rendszered (a tested, agyad) működését sem ismered teljes mértékben, akárcsak a tríciumét. Mivel nem ismerjük, véletlennek tekintjük az elbomlási idejét - akárcsak azt, hogy te belerúgsz az ágy sarkába akaratodon kívül. Ez alapján az ágybarúgást pontosan ugyanolyan joggal nevezheted véletlennek, mint a trícium elbomlását - vagy az ágybarúgást is pontosan ugyanolyan joggal nevezheted előre determináltnak, mint a trícium elbomlását, csak éppen nem ismerjük az adott rendszert eléggé ahhoz, hogy meghatározhassuk a pontos kritériumait.

Mellesleg, a trícium nem atom, hanem izotóp. (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert nagyon bántotta a szemem, ahogy olvastam soraidat. Sorry :))

"Egyébként, ahogy én látom, a fizikusok rendszeresen döntik romba egymás elméleteit, szóval a legnagyobb oktalánság ilyen görcsösen elutasítani egy gyerek véleményét :) "

Ezt honnan látod így? Tudnál erre legalább egy példát hozni a fizika területéről, amikor egy már elfogadott és alkalmazott elméletet hirtelen valaki romba döntött? Biztosan tudsz, legalább egyet, ha ezt olyan rendszeresen csinálják... Szóval ki vele :)

"Egyébként, ahogy én látom, a fizikusok rendszeresen döntik romba egymás elméleteit, szóval a legnagyobb oktalánság ilyen görcsösen elutasítani egy gyerek véleményét :) "

Pont tegnap írtam egy másik kérdés alá, hoyg mennyire érdekes megfigyelni, hogy a tudomány ellen ágáló laikusok döntő többsége azt hiszi, hogy a fizika újabb eredményei megdöntik az előzőeket. Valójában nagyjából egyetlen esetről sem tudni, amikor a fizika újabb eredményei megdöntötték volna a régieket. Az új eredmények mindig tartalmazzák a régieket, mint egyes körülményekre vonatkozó határesetet.

Ez az egész a fizika módszertanából egyenesen következik. A fizika megfigyeli a jelenségeket, a közöttük lévő összefüggéseket, majd ezeket a matematika nyelvén leírja. Természetesen a fizikai jelenségek nem fognak megváltozni, ahogy fejlődik a tudomány, így a régi matematika összefüggések pontosan olyan jól le fogják írni a viselkedésüket, mint az újak. Viszont mivel egyre több és részleteseb kísérletet tudunk végezni, egyre több körülmény között, ki tudjuk egészíteni az elméleteinket olyan módon, hogy leírják az új körülmények között tapasztalható viselkedést is. Ismételten: a régi körülmények között tapasztalható viselkedés ettől nem változik. Azt leírja a régi elmélet is, ugyanakkor vissza kell adnia az újnak is, mint olyan körülmények közötti határesetnek.

Úgy látom, nem igazán érted a fizika módszertanát, működését.

És tévedés ne essék, azt bebizonyítani, hogy léteznek kvantumos szinten bizonytalanságok, nem a mi dolgunk. Vagy tanulsz, és rájössz, vagy pedig nem - tökéletesen és boldogan le lehet élni egy életet úgy, hogy az ember ezeket nem ismeri fel/tagadja. És sajnos ez nem az a szint, aminek a megértéséhez elég, ha egy fórumon valaki beír két mondatot, szóval nekünk nem igazán van még módunk sem (azon kívül, hogy indíttatás sem) itt téged megtanítani a fizika ezen ágára.