Reál beállítottságú vagyok, jövőre szeretnék fizika szakra tovább menni, de ha ezen elgondolkodok, mindig meginog a hitrendszerem, ti mit gondoltok?

A világ csupán egy bizonyos szinten kiszámítható. Heisenberg-féle határozatlanság?

Káoszelmélet?

Szóba hoztad az entrópiát. A rendezettség is egy energiaállapot.

Az ősrobbanást követő tökéletes rend hiánya épp a bizonyíték arra, hogy a világunknak igenis egyik legstabilabb alapköve a véletlenszerűség.

"Na de ez az anyag ami "él" ez már a saját döntései alapján mozog, létre hozza a véletlent egy szigorúan kiszámítható világban... Ez nem áll össze a fejemben..."

Ha valóban az élet, az ember lenne a véletlen, az univerzum rendjével szembeforduló akarat kiindulópontja, az valóban az isteni bizonyíték lenne.

De nem az. Ugyanúgy a mi építőelemünk is a véletlen, nem mi generáljuk.

Mondjam azt, a világ rendjének része a véletlen?

"az, hogy az ősrobbanás után néhány millió/milliárd év múlva néhány anyag úgy rendeződik egymás mellé, hogy az "életre kel" na az a kezdetektől "eldöntött dolog"... "

Valami ilyesmi a kreacionisták és ID-sek filozófiája, de ez tévedésre alapul.

Tegyél különböző méretű, formájú köveket egy dobozba, tedd rázógépre egy hónapra. A kövek be fognak állni abba a helyzetbe, eloszlásba, ami közelíti az ideális térkitöltés. Számítógépes modellezéssel megkockáztatom, hogy ezt az elrendezést hasonlóan hosszú ideig tartana megtervezni.

A természet törvényei önmagukban rendező elvek, melyek külső akarat nélkül is mutatnak egy bizonyos irányba. Ennek eredményét nem nehéz tervezettnek HINNI.

Egy dolgot nem lehet hipotetikusan sem elvenni egy esetleges teremtőtől: maguknak az univerzum alaptörvényeinek a megteremtését (de persze nem is szükségeltetik hozzá teremtő, csak nem zárható ki). És ahogy remek matektanárom mondta mindig, amikor az adott feladat megoldóképlete, az egyenlet már a táblán volt: uraim, innentől már csak kézimunka.

Eléggé kamu kérdésnek tűnik...

Azért, a jóindulat jegyében tegyük fel, hogy komoly a kérdésed, és valóban az vagy, akinek mondod magad. Ez esetben első körben, szakválasztásról annyit mondanék, hogy ne válaszd a fizikát. Nem igazán illene a beállítódottságodhoz, nem kapnád azt tőle, amit vársz. A beállítódottságodat sem épp reálnak mondanám, legalábbis ennyi alapján, amennyit látok belőled, egyáltalán nem vagy reál beállítódottságú - bár lehet jobban szeretsz filozofálgatni a természet dolgain, mint az osztálytársaid, de ez még nem reál beállítódottság.

Inkább filozófia szakot ajánlanék neked. De ha szakot választasz elsősorban az legyen a szemed előtt, hogy mit is akarsz azzal kezdeni az egyetem elvégzése előtt. Szép dolog, hogy úgy gondolod, hogy érdekel, hogyan működik a világ, elvégzel egy ezirányú egyetemet... de hogyan tovább? Szóval erre a hogyan továbbra koncentrálj, és aszerint döntsd el, hova mész továbbtanulni.

A kérdés lényegi részére térve:

Az ősrobbanáskor nem bitang nagy entrópia lett, hanem bitang kicsi entrópia. Az egyensúlyra törekvés pedig pontosan a bitang nagy entrópiára való törekvés. A világegyetem összentrópiája ennek megfelelően folyamatosan nő és nő.

A determinisztikusságról: való igaz, olybá tűnhet, hogy ha végtelen pontossággal tudunk minden kezdeti feltételt, akkor minden kiszámítható a világon. Ilyen értelemben igen, eldöntött volt minden, az anyag létrejötte is. És ilyen értelemben az élő anyag nem azt csinál, amit akar, hanem nagyon is engedelmeskedik a fizika törvényeinek, és determinisztikusan viselkedik. Valójában ezt is látszanak megerősíteni a kutatások. Te készpénznek veszed a szabad akarat létét - ne vedd annak.

Egyébként nagyon kicsi léptékben a determinisztikusság elveszik. Nagy léptékben ez elsimul, ám azért azt fontos látnunk, hogy ez egy statisztikus determinisztikusság, aminek a mélyén determinálatlan véletlenszerűségek vannak, amikhez maximum valószínűségek rendelhetőek.

Az, hogy az élő anyag össze-vissza mozog, annak nem tudom, mi köze van az egyensúlyra törekvéshez. Mindenesetre míg az élő anyag össze-vissza mozog, növekszik az entrópia, szóval megvalósul közben is az egyensúlyra törekvés.

Hajh, még egyszer. A te tetteid hajszálpontosan annyira előre determináltak, amennyire a világegyetem anyagi viselkedése determinált. Az a felfogás, miszerint minden hajszálpontosan kiszámítható, bizonyos körülmények között egész biztosan nem igaz - ismételten, egészen kis léptékben NEM tudsz megjósolni teljes bizonyossággal eseményeket, még elméletileg sem. Nem azért, mert nem tudunk eleget, hanem azért, mert nem úgy viselkedik az anyag, ahogy józan paraszti ésszel válnánk. Lsd a Wadmalac által említett határozatlansági elv. De ha van, mittudomén, ezer darab trícium atommagod, és kiválasztasz közülük egyet, akkor arról sem fogod tudni megmondani, hogy mikor fog elbomlani. Még elméletileg sem. Valószínűségeket tudsz csak hozzárendelni.

A mélyen rejlő, kvantumfizikai véletlenség makroszkópikus mértékben _általában_ kisimulnak.

"Ha én belerúgok az ágy sarkába, na az véletlen"

Na, itt tévedsz. Még egyszer: a te teljes szervezeted ugyanabból az anyagból van, mint a világegyetem többi része, ugyanabban a világegyetemben van, és igen, tök ugyanúgy is viselkedik, mert ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik. Te csak annyira véletlenül rúgtál bele az ágyba, amennyi a véletlenek a téged leíró törvények. Az agyad működését is a fizika döntései írják le, így minden cselekedetedet.

Olvasnivaló:

[link]

"Te csak annyira véletlenül rúgtál bele az ágyba, amennyi a véletlenek a téged leíró törvények"

Ez a mondat nem sikerült valami értelmesre... szóval amennyi véletlent a téged leíró fizikai törvények megengednek.

Szubatomi szinten sok "véletlen" és "kvázi-véletlen" van, az, hogy te hiányos ismeretek alapján gondolod itt feltalálni a spanyolviaszt jogosan tántorít el attól, hogy természettudomániy képzésre jelentkezz, nem vagy elég körültekintő.

Az első hozta a kézenfekvő példákat, ráadásul szerintem a véletlen szót is úgy kezeled, mintha mindennek egyetlen egy kiszámítható iránya lenne és "véletlen " ha épp nem úgy lesz, de mivan az 50-50%-os eseményekkel, ahol valószínűség szerint változnak és csak a statisztika igazol de az egy adott alkalomra "véletlenszerű".

Ha te belerúgsz az ágysarkába az legfeljebb figyelmetlen, de nem véletlen, te mérted el a távolságot tudatalatt és sétáltál bele egy tárgyba.

Ezenfelül valamiért zavar téged az entrópia, de a fizikai törvények adnak lehetőséget egy anomáliákkal teli vilgyegyetemre, ideig-óráig fennmaradó anyag gócokkal. Ettől függetelenül az összenergia változatalan, mert zárt rendszerről beszélünk. Nem értem miért hagyod figyelmen kívül a kvantumfluktuációt pl?