Őseink, a Hunok milyen magas emberek voltak?

Ha kapcsolatok akarunk keresni akkor nem kell várni a magyarok Európába érkezéséig, ugyanis a hun törzsszövetség területe keleten nagyjából a kaszpi-tenger vidékéig terjedt. Attila halála után sem tűntek el nyomtalanul, pusztán más népcsoportokba keveredve más identitást vettek fel ( a népek nem szoktak eltűnni). A példa amit hozol kifejezetten rossz, az indonéz-magyar feltételezése nem említhető egy lapon azzal amiről beszélünk. Ugyanis itt térben időben lehetséges opcióról van szó, ami mellé kulturális párhuzamok is társulnak. Ezeket szerintem felesleges tagadni, inkább azt kéne vizsgálni hogy elsődleges, vagy másodlagos közvetítő kapcsolatokból származnak (például bolgárok). A környezetben amiről beszélünk egyes kultúrák közötti kölcsönhatás igen erős volt, és gyorsan terjedt. Lásd a szasszánida fémművesség hatását a régióban, vagy a hunok megjelenésével a koponya-deformáció szokásának átvételét. Különböző tudományos munkák sem zárják ki hogy a hun törzsszövetségnek részei voltak egyes finn-ugor eredetű törzsek is.

A hunok mint "tipikus közép-ázsiai"... Most mire gondolsz? Eléggé anakronisztikus jellegű lenne a mai közép-ázsiaiakra gondolnod, mert 1500-2000 éve teljesen más volt közép-ázsia embertani arculata. Jellemzően az europid típus dominált, a mai mongoloid(és euro-mongoloid) dominancia a nagy részén későbbi évszázadok eredménye.

Igazából ebből az egy Jordanes-féle leírásból ami mellesleg Attila halála után száz évvel készült, nem lehet meghatározó következtetéseket levonni. Ha jól tudom szintén ez a leírás szürkés-szeműnek(kék) írja Attilát. A hunoknak pedig általában ritkás szakálla volt, mivel az újszülöttek arcát felhevített penge általi vágásokkal jelölték meg. Emiatt felnőttkorukban a hegek helyén nem nőtt szakálluk, erről szintén a római források számolnak be. A maradék információ pedig elég sokféle embertani típusra utalhat, a turanidtól egyes cromagnoid típusokig. Nem hiszem hogy törpéket kéne feltételeznünk a hunok esetében, ugyanis a bolgár vagy avar csontvázak is arról tanúskodnak hogy az átlagmagasságuk megütötte az európai mércét.

Aztán szintén érthetetlen az hogy egészen más mint a honfoglalás-kori emberek. Megkérdezném hogy szerinted általában egy nép egy vagy több embertani típusból tevődik össze?

A válasz az hogy több típusból, ahogy a honfoglaló sírokban talált csontvázak is erről tanúskodnak. A hunok között is legkülönbözőbb embertani jellegzetességeket találhatjuk.

"Attila halála után sem tűntek el nyomtalanul, pusztán más népcsoportokba keveredve más identitást vettek fel"

Tudományos szempontból ez még mindig parttalan, értelmezhetetlen dolog. A románok között nagyszámú olyan román van, akinek a nagyszülei még magyarul beszéltek, a te logikád szerint akkor a magyarok és a románok között rokonság van, a két nép valójában egy. Ezt te állítod.

Először meg kéne határozni, hogy mit nevezünk rokonságnak két nép között, de ami szerinted rokonság, az egy parttalan, megfoghatatlan, körülhatárolhatatlan valami, csak erőlködés. A kulturális dologgal sem értek egyet, mert ma egy indonéz gyerek is megnézi a Star Wars VII-et, csipszet zabál, Coca-Colát iszik, de ettől függetlenül még nem a rokonunk.

Értem. Annyit megkérdeznék tőled hogy direkt fordítod ki a szavaimat és állsz elő -bocsánat hogy ezt mondom de- idióta példákkal, vagy ez csak abból fogod hogy nem tudod/akarod értelmezni amit írok és nem értesz/úgy csinálsz mintha nem értenél a témához?

Először én csak tényként megemlítettem hogy a hunok beolvadtak később más népcsoportokba, és egy szóval nem írtam arról hogy én ezzel valamiféle rokonságot akarok bizonygatni. Én ilyet nem állítottam, ezt te állítod.

Bár ehhez a gondolathoz annyit hozzátennék, hogy a beolvadt népelemek általában attól függően mennyire voltak jelentősek szintén hozzátesznek valamennyit egy nép kulturális, embertani és genetikai képéhez. Lásd például délszlávoknál, vagy legjelentősebben anatóliai törököknél.

Én rokonságokról (még) el sem kezdtem beszélni, pusztán kapcsolatokról mivel az alap tézised az volt "semmi közünk" az említett néphez. Ugye az hogy semmi közünk már kizár bármiféle kapcsolatot. Én pedig arról beszéltem hogy kapcsolatok márpedig voltak. És lehet hogy te ezt úgy látod hogy lóg a levegőben, de igazából nincs kevesebb alapja mint annak hogy volt kapcsolatunk az alánokkal, vagy a kazárokkal. Én kulturális kapcsolatok hoztam fel példának, ami történelmi vizsgálódások során egy nem elhanyagolható tényező. Te igazából erre válaszul felhoztál egy teljesen irreleváns példát hogy megcáfold. Egyrészt mert anakronisztikus, tehát a modern globalista korszak okozta általános életvitelbeli hasonlóságokat hozol fel amik a vizsgált korszakban nem léteztek, és nem is létezhettek. Másrészt ha megvizsgálod a magyar és az indonéz tényleg kulturális elemeit (népviselet, népzene, hagyományok és egyebek) nem sok párhuzamot fogsz találni.

Történelmi vizsgálódások során, úgynevezett régészeti kultúrák azok amik segítenek meghatározni egyes népcsoportok vándorlásait illetve tartózkodási helyeit, illetve különböző népcsoportok közötti kapcsolatot.

Esetünkben a két nép között találhatunk párhuzamokat az ornamentikában, temetkezésekben,szokásokban (újszülöttek arcán ejtett seb például ilyen).

Ami a genetikát illeti a Tat-c polimorfizmus amit a honfoglaló leletekben felfedeztek, az egyin-goli hun mintákból is kimutatható.

Az állítás hogy semmi közünk a hunokhoz túlzó. A párhuzamok azt valószínűsítik hogy egy közös nagyobb kulturális-etnikai csoporthoz tartozunk (andronovó?) és/vagy későbbi közvetlen vagy közvetett(bolgárok) kapcsolatban álltunk a hun törzsszövetséggel.

Amúgy tényleg hülyék a példáim, de ezeket direkt írom (mármint távol lévő példákat), aminek az az oka, hogy érzékeltetni akarom, hogy parttalan, amit írsz, csak amolyan hipotézis. Ilyen erővel bármelyik néppel rokonok vagyunk, mert az emberiség bölcsője Afrika...

De igazából a parttalanságát annak, amit írsz, még az is adja, hogy először definiálni kéne, hogy mi az a "nép", mi az, hogy "kapcsolat" népek között és mi az, hogy "rokonság" népek között. Már bocsi, de csak össze-vissza írunk mindenfélét, amíg ezek nincsenek tisztázva. Ennek meg semmi értelme nincsen. Egyébként azért nincsen értelme, mert te azt írod, hogy mivel felolvadtak a hunok a környezetükben, ezért a leszármazottjaikon keresztül van kapcsolat velük. Csakhogy ez evidens dolog, ettől még a magyarságnak nem lesz köze a hun néphez, mert ennyi erővel azt lehetne írni, hogy a magyarságnak minden nomád néphez köze van (mint ahogy kulturális értelemben tényleg van is köze).

Ha lenne valamilyen konkrétum, pl. nyelvészetileg lehetne igazolni egy hun néptöredék nyelvi kontinuitását pl. a 8. századig, majd pedig lennének arra is írásos források, hogy ez beolvadt az arra járó magyar törzsszövetségbe, akkor azt mondanám, hogy van kontinuitás a két nép között. De mivel ilyenek nincsenek, se nyelvészeti, se régészeti, se írásbeli forrásaink nem támasztanak alá ezzel kapcsolatban semmit, ezért hiába beszélsz mindenfélét, és állítasz fel hipotéziseket, ezek nem számítanak. Konkrétum hiányában ki lehet jelenteni, hogy nincs kapcsolat a két nép között, mint ahogy ma minden történész ezt ki is jelenti.

Kicsit olyan ez, mint a jogban, amikor gyilkol az ember. Tárgyi bizonyítékok hiányában nem lehet elítélni, vagyis jog szerint ártatlan az illető, amíg nincsenek bizonyítékok, amik alátámasztják a bűnösséget. A tudományban is így van. Ha nincs bizonyíték, nem lehet ilyet kijelenteni, hogy "kapcsolat van a két nép között", mert nem tudod konkrétummal alátámasztani. Az pedig, hogy a nomád népek kulturális értelemben nagyon hasonlítanak, nem bizonyíték.

Amúgy én eredetileg a kérdésre válaszoltam, és nem veled vitázok, a kérdező úgy tette fel a kérdést, hogy "őseink, a hunok". Hát nem, nem az őseink, én amikor azt mondom, hogy semmi közünk nincs hozzájuk, akkor erre mondom ezt. Mert semmivel nem lehet ezt alátámasztani (főleg azt, hogy az "őseink"). Nem véletlen, hogy egy történészt sem fogsz találni az országban, aki komolyan azt mondaná, hogy "őseink".

Lehet lepontozni, nem érdekel, már megszoktam, hogy mindenből érzelmi kérdést csinálnak itt, ha annyira hinni akarjátok, hogy az őseink vagy a rokonaink a hunok, akkor higgyétek. A románok is hiszik ezerrel, hogy ők rómaiak meg dákok, ti megy higgyétek, hogy hunok vagytok. Felőlem.

Eredetileg nem akartam hozzászólni, mivel az alapkérdésre (milyen magasak voltak a hunok) nem tudok válaszolni (szerintem senki nem is végzett még ilyen vizsgálatot reprezentatív hun mintákból). Az egyes csontvázak (amennyiben valóban hun csontvázak) magassága ugyan mérhető, de ez a populációra nézve nem reprezentatív (egyébként a honfoglaló magyarokról sem rendelkezünk sem reprezentatív antropológiai, sem pedig reprezentatív genetikai mintával).

De muszáj pár dolgot helyre tenni. Jelenleg azt sem jelenthetjük ki 100%-os bizonyossággal, hogy a hunok az őseink, de az, hogy „semmi közünk hozzájuk”, tudományosan nem állja meg a helyét (egyesek talán így mondanák: egy elég parttalan hipotézis).

1. A kulturális rokonság nyilvánvaló, ezt soha senki nem is szokta vitatni.

2. Ha a nyelvészet legújabb eredményeit figyelembe vesszük, akkor pl. nem mehetünk el Ucsiraltu (mongol nyelvész) kutatásai mellett, aki 600 hun szót gyűjtött össze kínai forrásokból (és így ma már nem mondhatjuk azt sem, hogy a hun nyelv teljesen ismeretlen volna), és ez alapján a mongol nyelvekkel tudja rokonítani. Mivel statisztikai érvek is alátámasztják az eurázsiai nyelvcslád koncepciójának helyességét, ez alapján a magyar nyelv (és a többi finnugornak tarott nyelv is) szintén rokonítható az altaji nyelvekkel, így a mongollal is. Ez amúgy közvetlenül is igazolható a magyar és a mongol nyelv alapszókincse között kimutatható szabályos hangmegelelésekkel is, a 600 hun szót tudtommal egyelőre senki nem hasonlította össze szisztematikusan a magyar megfelelőikkel, de gyanítom, hogy érdemes lenne. De minden jel arra mutat, hogy a hun, illetve a magyar nyelv is az eurázsiai nyelvcsaládba tartozik. És ebből azt is láthatjuk, hogy az ugor-török háborúban mégsem az ugor oldalnak (akik a finnugor kizárólagosság mellett érveltek), hanem a török oldalnak (akik végig a kettős (finnugor és altaji) rokonság mellett érveltek) volt igaza. A 19. század előtt senki által sem vitatott hun-magyar rokonságot amúgy pont azért kezdték el kétségbe vonni, mert mi ugyebár „finnugorok vagyunk”, a „hunok pedig türkök voltak” (mindezt az akkor ismert 3, talán hun szó alapján), így „nyilvánvalóan semmi közünk nem lehet hozzájuk”. Csakhogy a modern tudományos érvek mást mutatnak.

3. A krónikákat lehet ugyan kritikával kezelni, de nem vall túl objektív gondolkodásra, hogy bár számos magyar és külföldi (egymástól valószínűleg független) forrás nem tesz különbséget szkíták/hunok/türkök/magyarok között, ezt mégsem veszsük komolyan (persze mindent el lehet bagatelizálni). Míg más (ennél sokkal kevesebb (és egymástól sokkal kevésbé független) forrással alátámasztható információt „történelmi ténynek” tekintünk (pl. augsburgi csata, Nagy Károly életrajza, stb.). A tudomány ott ér véget, amikor látszólag a tudomány nevében, de valójában minden objektivitást nélkülözve alkalmazzuk a forráskritikát. És innentől a hitünkre hagyatkozunk, miközben azt állítjuk, hogy tudományos módszerekkel dolgoztunk.

4. A hunok Attila halála után keleten kikerülnek a krónikások látóteréből (de semmilyen konkrét forrás nem támasztja alá, hogy szétszóródtak vagy kihaltak volna). A magyarok 300 év múlva ugyanonnan kerülnek elő. A két nép nyelve és kultúrája is hasonló lehetett, ráadásul a tér- és időbeli távolság is kicsi köztük. Genetikailag (talán nyelvileg és kulturálisan is) a hunok, illetve a magyarok is kevert nép lehettek (de ezek a nyelvek és kultúrák attól még egymás rokonai voltak). A források a hunokat és a magyarokat is gyakran szkítáknak, illetve türköknek nevezik. A fentiekre nem az a logikus magyarázat, hogy ez mind véletlen, a krónikások meg nem tudták, miket hordanak össze, a magyarok meg az egész hagyományt a középkorban vették át külföldi forrásokból (miközben nem voltak tisztában a saját múltjukkal, hiszen „nem volt írásbeliségük”, a székely rovásírást meg szintén később vettük át, ki tuja honnan....). Ha van egy olyan elmélet, amely a fenti ellentmondásokat maradéktalanul feloldja, akkor tudományos szemszögből, objektíven nézve azt kell a legvalószínűbbnek tartanunk.

5. A genetikai és antropológiai aspektusokról most nem szólnék, mivel ezek a kutatások jelenleg esetleges (nem reprezentatív) minták alapján történtek, így jelentőségük csekély.

Példát lehetne venni a 27-es, 31-es és 33-as hozzászólóról, mert ő legalább objektíven látja a kérdést.

A 35-ös hozzászólásban viszont van pár dolog, ami elég zavaros:

„...mivel felolvadtak a hunok a környezetükben, ezért a leszármazottjaikon keresztül van kapcsolat velük. Csakhogy ez evidens dolog, ettől még a magyarságnak nem lesz köze a hun néphez...”

Itt érzek némi ellentmondást.

„Ilyen erővel bármelyik néppel rokonok vagyunk, mert az emberiség bölcsője Afrika...”

Valóban, csak nem mindegy, hogy ez a rokonság milyen fokú.

„Ha lenne valamilyen konkrétum, pl. nyelvészetileg lehetne igazolni egy hun néptöredék nyelvi kontinuitását pl. a 8. századig...”

Azt sem lehet visszavezetni, hogy a finnugorokkal hogy lettünk nyelvrokonok, de az valamiért általában mégsem jelent problémát az olyanok számára, akiknek az altaji vagy a hun nyelvrokonság kapcsán folyton aggályaik merülnek fel.

„Konkrétum hiányában ki lehet jelenteni, hogy nincs kapcsolat a két nép között...”

Akkor lehetne kijelenteni, ha nem lenne számos konkrét érv amellett (ld. fenn), hogy a 2 nép között kapcsolatnak kell lennie.

„A tudományban is így van. Ha nincs bizonyíték, nem lehet ilyet kijelenteni, hogy "kapcsolat van a két nép között", mert nem tudod konkrétummal alátámasztani.”

Mint ahogy azt sem lehet kijelenteni, hogy nincs kapcsoalta, mert nem tudod konkrétummal alátámasztani. Amúgy azt talán te is érzed, hogy a között a 2 gondolat között, hogy „semmi közünk hozzájuk”, illetve, hogy „(szerinted) nem tudjuk konkrétumokkal alátámasztani, hogy közünk van hozzájuk, bár kulturális értelemben tényleg van is közünk” van egy kis különbség.

„...mint ahogy ma minden történész ezt ki is jelenti...”

„Nem véletlen, hogy egy történészt sem fogsz találni az országban, aki komolyan azt mondaná, hogy "őseink".

De lehet találni, pl. Dr. Obrusánszky Borbála, aki történész, PhD-val rendelkezik, ráadásul ez a kutatási területe.

[link]

Hogy „semmi közünk a hunokhoz”, azt általában azok a történészek jelentik ki, akik nem túl tájékozottak a kérdésben, és főleg nem ez a kutatási területük.

„Lehet lepontozni, nem érdekel, már megszoktam, hogy mindenből érzelmi kérdést csinálnak itt, ha annyira hinni akarjátok, hogy az őseink vagy a rokonaink a hunok, akkor higgyétek.”

Aki itt a hun rokonság meleltt érvelt, meg is tudta indokolni, hogy miért teszi. Te viszont valóban azért nem fogadod el ezeket az (amúgy tudományos szempontból is teljesen helytálló) érveket, mert te vagy az, aki érzelmi alapon gondolkodik, és azt szeretné hinni, hogy a „hunokoz semmi közünk nincs”. De ez távol áll a tudományos gondolkodásmódtól.

Ez egyébként nem biztos, hogy a te hibád, gondolom, ezt tanították neked. Számos, ma „tudományos tény”-nek tartott álláspont terjedt el pusztán hit alapján. A szkíta pl. definíció szerint lovas nomád népet jelentett, így a hunok/türkök/magyarok + egyes óiráni népek gyűjtőneve. Ahhoz képest ma elterjedt (mivel egyesek elterjesztették) az a téves álláspont, hogy a szkíták egy konkrét óiráni nép voltak. Egyébként a finnugor nyelvcsaládot a 18. században eredetileg szkíta nyelvcsaládnak nevezték (Fischer), csak egyeseknek az nem tetszett. Helyette inkább nevezzük el a nyelvcsaládot 3 olyan népről, amelyek még együtt sem érik el a magyarok lélekszámát. Persze megtehetjük, csak nem logikus. De ugye szkítának nem nevezhetjük, mert azt a fogalmat már kisajátítottuk az indo-európai népek számára....

Ugyanígy, a nomádokhoz köthető ismeretek feltalálását (pl. ló háziasítása) szintén úgy kötik az indo-európai népekhez, hogy valójában nem tudják, hogy az adott leletek milyen nyelvű népekhez köthetők. Aztán utána „tudományos tény”-ként hivatkoznak arra, hogy a szkíták (jobban mondva az „igazi” szkíták) biztosan, de talán a hunok is indo-európai, óiráni eredetű népek voltak. A ló háziasítása szintén indo-európai népekhez köthető (persze nyilván ezt a következtetést véletlenül sem indo-európai nyelvű „tudósok” vonták le. A finnugor és türk népeknek meg semmi közük nincs hozzájuk. És ezeket a „tudósokat” ilyenkor sosem zavarja, hogy semmivel sem tudják alátámasztani a nézeteiket.

Jordanes hiteles, amennyire csak egy egy korabeli történetíró az tud lenni. Arra akartam felhívni a figyelmet hogy semmiféle nagyobb következtetést a leírtak alapján nem lehet levonni. Annyi egészen biztos hogy embertanilag nem voltak egy homogén csoport, ahogy ezt különböző (ázsiai) hun sírokban talált leletek is cáfolják. Példaként felhoztam az avar és bolgár leleteket, mivel ezek a népek is feltehetőleg belső-ázsia területéről érkeztek. Utóbbi mellesleg valószínűleg a hunokkal azonos népvándorlási hullámmal került Európába, és köreikben találjuk a legtöbb párhuzamot a hunokkal.

Remélhetőleg a jövőben sikerül ilyen jellegű méréseket is végezni a hun sírokban talált csontvázakon.

35-ösnek meg már javarészt válaszoltak helyettem is, és azokban a pontokban nem ismételném ugyanazt. Amit írsz ahhoz még annyit hozzátennék hogy te vagy az aki itt "őseinkről" meg kontinuitásról beszélsz."Egyébként azért nincsen értelme, mert te azt írod, hogy mivel felolvadtak a hunok a környezetükben, ezért a leszármazottjaikon keresztül van kapcsolat velük. "

Mutasd meg hol írtam ilyet.

Konkrétumokról felesleges beszélni, inkább bizonyos tényezőkről van szó amik valószínűsítenek valamit. Nincsenek konkrétumok arra sem hogy tartós és jelentős kapcsolatunk volt a kazárokkal, vagy az alánokkal, gyanítom mégis tényként kezeled.

Az általam felsorolt kulturális párhuzamok, régészetileg és történelmileg igazolható érintkezésekből eredhetnek. A szargatkai régészeti kultúra ami az Urál délkeleti lejtőinek vidékén helyezkedett el, a régészeti kutatások alapján a korai magyarokhoz köthető. Ennek a kultúrának a tagjai költöztek át a VI. század(?) környékén Baskíria területére. A hunok a 2-3. század vidékén, mielőtt átlépték Európa földrajzi vidékét ezen a vidéken tartózkodtak, a Kaszpi-tenger és az Urál között. Ez időben megjelenő újszerű vonásokat mutató hunokhoz kapcsolható leletek, a kölcsönhatást jelzik a két népcsoport között. A hunok a 3. században elvándoroltak, és szintén ezen időszak után köszönt be a szargatkai kultúra késői fázisa(3-5.sz.), ami a leletek mennyiségének folyamatos csökkenésével jár együtt. A tudósok feltételezik hogy a kultúra népességének egy jelentős része nyugatra vonult a hun hullámmal. Nem tudom szerinted ez mennyire "konkrét", de elárulom az őstörténetünknek azon részét amit te elfogadsz ugyanilyen módon rekonstruálták.

"Konkrétum hiányában ki lehet jelenteni, hogy nincs kapcsolat a két nép között, mint ahogy ma minden történész ezt ki is jelenti."

Definiáld mi az a minden történész. Azok akik nem ezt állítják gondolom nem férnek bele :D

„Kedves előző hozzászóló, megtennéd, hogy feltünteted a forrásokat (az összeset), amikre előző állításaidat alapozod?”

Dr. Obrusánszky Borbála, hunokkal foglalkozó történész főbb művei: [link]

Könyvei a nagyobb könyvtárakban megtalálhatók, ill. innen beszerezhetők pl.:

[link]

Neten elérhető előadásai:

rövid összefoglaló: https://www.youtube.com/watch?v=ca-xe6RuPOY

teljes előadások:

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=h8kCNPKIb7g

https://www.youtube.com/watch?v=PRrKQ9_f9Ao

https://www.youtube.com/watch?v=nhlyBalPjDk

Néhány rövid riport, ahol röviden kifejti (a könyvekben részletesen is leírt) véleményét:

[link]

Érdy Miklós: A hun kapcsolat

[link]

Ucsiraltu magyar nyelven megjelent könyve (melyben sajnos csak 30 konkrét szót közöl az általa talált 600-ból):

[link]

A 30 szó alapján azért szintén valószínűsíthető, hogy a hun is az eurázsiai nyelvek közé tartozott.

Az előző könyvről a neten fellelhető rövidebb ismertető, összefoglaló:

[link]

A hun nyelvet a korábban ismert 3-4 szó alapján is be merték sorolni az altaji nyelvek közé:

[link]

Eurázsiai nyelvcsalád (amely alapján az uráli és az altaji nyelvek rokoníthatók egymással):

összefoglaló: [link]

Greenberg eredeti könyvei:

Greenberg, Joseph H. 2000. Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. Volume 1, Grammar. Stanford: Stanford University Press.

Greenberg, Joseph H. 2002. Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. Volume 2, Lexicon. Stanford: Stanford University Press.

Statisztikai érvek a nosztratikus, illetve eurázsiai nyelvcsalád koncepciójáank helyessége mellett:

[link]

[link]

Foglalkozni kell a finnugor rokonság kizárólagosságának dogmájával is, mivel a hun-magyar rokonság kétségbe vonásának az volt a lényegi kiindulópontja.

„A nyelvtudomány fejlődésével, a finnugor nyelvrokonság felfedezésével és dokumentálásával, valamint a történetírás forráskritikai módszereinek megjelenésével és megerősödésével a 19. század második felétől elkezdődött a hun–magyar rokonság elméletének kritikai felülvizsgálata, főleg Hunfalvy Pál munkássága révén.” [link] )

A finnugor nyelvrokonságot kezdetben szkíta eredetre vezették vissza (konkrétabb források a linkelt szövegekben):

[link]

Az ugor-török háborúban még mindig tarotta magát az uráli és altaji népek rokonságának nézete, amelyet végül kiszorított a finnugor rokonság kizárólagosságának dogmája, de a vita nem tudományos érvek alapján, hanem érzelmi alapon és hit alapján dőlt el. Arra is mutat forrásokat, hogy az altaji rökonság támogatói nem tagadták a finnugor rokonságot, a finnugor elmélet hívei viszont csak a finnugor kizárólagosságát voltak hajlandóak (és máig is ezt teszik) elfogadni (konkrétabb források a linkelt szövegekben):

[link]

Mégis, az eurázsiai nyelvcsalád koncepció ismeretében úgy tűnik, hogy hiba volt nyelvészeti alapon kétségbe vonni a hun-magyar rokonságot (főleg úgy, hogy a hun nyelv akár finnugor nyelv is lehetett volna, mivel 3-4 szó alapján nem kellett volna türknek besorolni).

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a hun-magyar rokonságot, illetve az urál-altaji elméletet azért támadták a finnugor nyelvészet alapító atyái, mert hitükkel nem fért össze (egyébként ez a gondolatmenet ma is fellelhető). A forráskritika pedig csak eszköz volt, amely jól kihasználja azt a gumiszabályt, hogy szubjektíven döntünk arról (szintén nem tudományos, hanem hit alapon), hogy mely forrásokat fogadjuk el hitelesnek (hogy ez mennyire nem objektív, azt fent leírtam már). Olyan ez, mint amikor az alapszókincset úgy definiálják, hogy a finnugorral rokonítható szavak tartoznak oda, utána pedig „bizonyítják”, hogy az alapszókincsünk legmagyobb része „finnugor eredetű”. És a legtöbb embernek nem tűnik fel a körérvelés.

A finnugor rokonság kizárólagosságának dogmája ellen szót emelő, valamint a módszertani problémákra rávilágító nyelvészek írásai:

[link]

mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/mokus.doc

[link]

Neten elérhető etimológiai szótár, ahol ellenőrizhetők az egyes eurázsiai (illetve más) nyelvek közötti szópárhuzamok, illetve szabályos hangmegfelelések:

[link]

Akár felül a „view all records”-ra kattintva, akár alul az „in any field”-be a szavak angol jelentését beírva (ekkor érdemes bepipálni, hogy „whole words”).

A fenti szótárban ellenőrizhető konkrét példák szabályos hangmegfelelésekre magyar és altaji (köztük pl. mongol) nyelvek között (ezek nagy része az uráli nyelvekkel is közös, mutava, hogy valóban közös eredetről van szó, az átvétel ilyen nagy számban nem valószínű az alapszókincsen belül):

példák h/k/g szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

hol (207 szavas Swadesh-lista 13. szava): quayda (török nyelvek)

három (Sw. 24): qurban, gurban (mongol nyelvek)

hal (Sw. 45): xalim (bálna, mongol), ollo, xolto (tunguz-mandzsu), kárei (rája, japán)

húr, hurok (Sw. 61): quriq (török), urga (mongol)

hús (Sw. 63): xesi, xeseg, xisig (mongol)

háj (Sw. 66): nyelvekben koju, qoji, xoju (török nyelvek)

haj (Sw. 71): kil, qil, xil, gil (török nyelvek); kil, qil, xil (mongol)

hát (Sw. 88): kot, ket, köt, göt (török nyelvek)

hány (Sw. 97): kekir, kegir, gejir, gegir (török nyelvek)

hasít (Sw. 114-115): kas, kis, kes (török nyelvek); xas, gasu (mongol nyelvek)

hever (Sw. 123): xebte, kepte (mongol nyelvek)

hull (Sw. 127): kolau, kula (török nyelvek)

homok (Sw. 157): qum, xum (török nyelvek); qumaki, xumxi (mongol nyelvek)

hó (Sw. 164): kar, qar, xar, gar (török nyelvek)

hamu (Sw. 168): kul, kül, kil, köl (török nyelvek)

hideg (Sw. 181): xüjten (mongol nyelvek)

harcol: köräš-, güreš- (török nyelvek), xerelde- (mongol nyelvek)

csihol (tüzet): čak- (török), čaq- (mongol), čiu (tunguz-mandzsu)

holló: qarɣa (török), kerē (mongol), ōlī (tunguz-mandzsu)

példák f/p/b szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

fiú (Sw. 39): pikte, putte (tunguz-mandzsu nyelvek)

apa (Sw. 43): aba (török), aba, abu (mongol), api (koreai)

féreg (Sw 50.): piru, parau (tunguz-mandzsu nyelvek)

fa (Sw. 51): szintén van p-s megfelelője számos altaji nyelvben is

fű (Sw 60.): piru, parau (tunguz-mandzsu nyelvek), phiri, phuri, phur (koreai nyelvek)

fej, fő (Sw. 72): peje (tunguz-mandzsu nyelvek)

fog (Sw. 77): pali (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint fél valamitől, Sw. 106): pelin, belin (török nyelvek), belin (tunguz-mandzsu)

fekszik (Sw. 123): pulu (tunguz-mandzsu)

forog, fordul, pörög, borul (Sw. 126): szabályos hangmegfelelés még a magyar nyelven belül is, emellett: pori, foro (tunguz-mandzsu)

facsar (Sw. 130): piči, bičkṇ (mongol nyelvek)

fagy (Sw. 145): puluɣ, buluq (török nyelvek), belu (tunguz-mandzsu nyelvek)

por, pur (Sw. 158): pɨrɨn, buruo (török), puʒ́irā, burgi- (mongol)

felleg, felhő (Sw. 160): pilit, pulut, bulut (török nyelvek)

fehér (Sw. 175): pùhɨ́i- (koreai nyelvek), bagda-ma (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint valaminek a fele): peltir, beldir (török), belšer, belčir (mongol), pālã (tunguz-mandzsu)

fűz: potoqto, pučekte (tunguz-mandzsu)

árpa: arba (török), arbaj (mongol)

fény: pana (koreai)

példák m/b szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

én (Sw. 1): minä, mon (finnguor nyelvek), men , ben (török nyelvek), bi, mi- (mongol)

mi (Sw. 4): mi, me (finnugor nyelvek), miz, biz (török nyelvek), man, bid (mongol nyelvek)

más(ik) (Sw. 21): baška (török nyelvek), bus, busa (mongol nyelvek)

madár (Sw. 46): bildir, buldur (török nyelvek), bildu'ur (mongol)

máj (Sw. 91): baɣɨr, bawɨr (török nyelvek)

Források listái, mely a krónikákban található, egyes népekre vonatkozó változatos elnevezéskre hoznak példákat (konkrétabb források a linkelt szövegekben):

[link]

[link]

Szerintem meg kár ezen rugózni. Egy kutató attól lesz ismert (és elismert), ha sokat publikál. Kijön tehát egy tényekkel alátámasztható elmélettel, figyelmen kívül hagyja a neki ellentmondó adatokat, és kész.

Néhány éve egyik regényemhez kerestem adatokat. Akkor belebotlottam ugyanúgy a besenyő, a kimek, úz, ujgur, vagy akár kun ősök mellett voksoló elméletekbe.