A világ teljesen megismerhető?

#10 - Amint leírtam: a szubjektum az, amit a tudomány képtelen kézzelfoghatóvá tenni. Az ember tapasztalása a világról, az egyéni érzékelés, a lét kérdése, az élet értelme (lásd - 42, Galaxis útikalauz). Ez sosem lesz leírható a tudomány nyelvén, mert ez nem megfogható objektív oldalról. A tudomány magyarázatot ad bizonyos dolgokra, ez oké, de nem tudja megmagyarázni azt, hogy az ember miért tesz dolgokat, miért nem tesz dolgokat, miért él és miért hal. Miért vonzódik valakihez, miért szolidáris a gyengébbel. Igaz, ezek leírhatók kémiai folyamatokkal, amik az agyban zajlanak a gondolatok keletkezésekor, de maga a történés valósága már nem írható le így. Ezzel pedig csak a filozófia foglalkozik.

A megismerhetőség pedig vizsgálható egyéni és kollektív részről. Egyéni részről nem kérdés, hogy a világ teljes egészében nem ismerhető meg, az agyunk kapacitása nem engedi, de ha engedné is, akkor se állna rendelkezésre kellő idő a teljes megismeréshez (értsd: minden élőlény és élettelen tárgy minden aspektusának, motivációjának, okának és okozatának megismerése). Kollektív tudatról beszélhetünk, ha a tudomány által felhalmozott tudásanyagról van szó, de a kollektív tudás az egyéni tudások összessége, valamennyi szinergiával fűszerezve, de akkor is, azért egyéni tudások összessége, mert az egyén képtelen felfogni aggyal ekkora információmennyiséget.

12.:

"az egyén képtelen felfogni aggyal ekkora információmennyiséget."

Rosszul közelíted meg a dolgot. Mondok egy példát. A páros számok mennyisége végtelen, ám ettől még az agyunk nagyon könnyen képes felfogni a létező összes páros számot. Ugyanígy a ha a világunkat alkotó/irányító törvények száma véges (ami egyáltalán nem biztos), akkor képesek vagyunk felfogni és megérteni azt annak ellenére, hogy magát a világot a végtelensége miatt soha nem leszünk képesek megismerni.

A minden tudásba fel sem tudjuk sorolni teljességgel, hogy mi tartozik bele. Ti itt fizikai, kémiai ... dolgokra gondoltok. Mindenképpen beletartozik a matematika szellemi világa. Ez (megcáfolhatatlanul) matematikailag bizonyított hogy teljességébe megismerhetetlen. Gödel-tételelei, Hilbert eldönthetõségi problémája ... ezek örökre eldönthetetlen kérdések.

Tegyük fel hogy van olyan fizikai, kémiai folyamat melyek valamilyen eldönthetetlen matematikai problémára visszavezethető akkor az a fizikai, kémiai folyamat sem ismerhető meg teljesen.

Nem is beszélve arról ami számunkra eqvivalnes azzol hogy nincs, de ez nem jelenti azt hogy valóban nem létezik.

Steven Hawking is írt ilyenről, nem észlehető,nem mérhető, semmilyen kölcsönhatása nincs (a mi világunkra) ... ott van mögötted a tűzokádó sárkány , de az előbb leírtak szerint nem észlehető, legalábbis ő ezt a példát hozta fel, lehet bármi is sose tudhatjuk meg, nyilván ha meg már olyan fejletségi szinten lennénk hogy észlelnénk a sárkányt, akkor az nem az a sárkány lenne amiről beszélek, mert annak az a tulajdonsága hogy bármilyen technikával is érzékelhetetlen/bizonyíthatatlan. Persze itt a tűzokádó sárkányt csak képletesen kell érteni.

Ilyen Isten létezése/ nem létezése is, nem konkrét világvallás / szekta Istenére gondolok, hanem olyan deista szemléletmódba, olyan fajta Istenre melyben Einstein is hitt. Az egy meddő vita hogy van Isten vagy nincs.

Egy nagy koponya (nem jut eszembe a neve) azt mondta egy dolgot tudok biztosan azt hogy semmit sem tudok.

" A tudomány magyarázatot ad bizonyos dolgokra, ez oké, de nem tudja megmagyarázni azt, hogy az ember miért tesz dolgokat, miért nem tesz dolgokat, miért él és miért hal."

Ez csak akkor lenne igaz, hogy ha feltételeznénk azt, hogy az ember viselkedését nem a fizika, kémia, információ elmélet és hasonló materiális dolgok összessége határozza meg. Ha viszont elfogadjuk azt, hogy az ember egy közönséges élőlény, amit nem isten teremtett (Legalábbis nem a hagyományos értelemben) és a gondolatait nem befolyásolják külsőleg, angyalkák, ördögöcskék és démonok, akkor bizony az ember gondolkodása, viselkedése, élete és halála a tudományos módszerekkel: megismerhető.

"Ez (megcáfolhatatlanul) matematikailag bizonyított hogy teljességébe megismerhetetlen. Gödel-tételelei, Hilbert eldönthetõségi problémája ... ezek örökre eldönthetetlen kérdések. "

Az eldönthetetlenség és a megismerhetetlenség két nagyon különböző dolog. Attól, hogy valamiről tudjuk, hogy eldönthetetlen, attól még megismerhető, hiszen az is információ, hogy TUDJUK: eldönthetetlen. Kézenfekvő példa erre a Heisenberg-féle határozatlanság: pontosan tudjuk, mennyit tudhatunk az adott részecskéről, és ezt halálpontos fizikai törvény írja le.

"Ez csak akkor lenne igaz, hogy ha feltételeznénk azt, hogy az ember viselkedését nem a fizika, kémia, információ elmélet és hasonló materiális dolgok összessége határozza meg."

A tudomány nem tudja megragadni a tudat lényegét. Feltételezi, hogy az agy állítja elő biokémiai úton, de erre nincs bizonyítéka. Ennek ellenkezőjére azonban számtalan utalás van, így eléggé megkérdőjelezhető ez az elmélet.

A végtelen számos példa pontosan mutatja, hogy az ember agya mennyire korlátozott kapacitású! Az ember a tudomány minden területén heurisztikák egész sorát alkalmazza azért, hogy egyszerűsítsen a saját agya számára. Ha nem alkalmaznánk ilyen heurisztikákat a magyarázatok során, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne...

Az ember agyának heurisztikus működése az alapja pl. az előítéleteknek, a korlátozottan racionális döntéseknek (lásd. Herbert Simon), a matematikai modellezésnek meg egyáltalán a tudomány minden területén tapasztalható kényszeres modellgyártásnak (lásd standard modell, kvantum-elmélet, világkeletkezés-modellek, stb.).

A heurisztikus megoldáskeresés sosem fogja teljes egészében leírni a világot, ez most borítékolható! A tudomány túlzott pragmatizálása - értsd: gyakorlatiasítása - sem fog elvezetni az egyetemes igazsághoz soha, mert pusztán a tapasztalhatóból nem vezethető le a teljes világmindenség (lásd. neutrino, aminek a kölcsönhatása a világgal minimális, mennyi olyan hatás lehet, aminek a világgal való kölcsönhatása soha az életben nem lesz értelmezhető emberi érzékszervekkel és ember alkotta mérőműszerekkel...).

"Az ember agyának heurisztikus működése az alapja pl. [...] a matematikai modellezésnek meg egyáltalán a tudomány minden területén tapasztalható kényszeres modellgyártásnak"

Tévedés. A modellgyártás egyrészt a ténybeli ismereteink korlátozottságából (ami szükségszerűen következik a megismerés fokozatosságából), másrészt az indukció alkalmazásából fakad. Plusz természetesen abból a nem megalapozatlan hitből, hogy a világ természeti törvényekel leírható, ezért a megismert törvényeket igyekszünk kiterjeszteni a meg nem tapasztalt rokon jelenségekre is.

"A végtelen számos példa pontosan mutatja, hogy az ember agya mennyire korlátozott kapacitású!"

Dehogy. Az agyunk fogalomalkotási és kiváló elvonatkoztatási képességét mutatja. Ezért vagyunk képesek pl. számolni a végtelennel, különböző számosságú, megszámlálható és meg nem számlálható végtelenek fogalmát megalkotni. Mindez nem az agyunk korlátait bizonyítja, hanem ellenkezőleg, annak korlátlan képességeit.

"lásd. neutrino, aminek a kölcsönhatása a világgal minimális, mennyi olyan hatás lehet, aminek a világgal való kölcsönhatása soha az életben nem lesz értelmezhető emberi érzékszervekkel és ember alkotta mérőműszerekkel..."

Hm. Az eddig megépített neutrínódetektorok egészen jól működnek. Az emberi érszékszerveket ne hozd fel, már rég nem azokkkal kutatjuk a világot. Ami pedig az ember által most vagy bármikor létrehozható műszerekkel soha nem mérhető, az nincs is, mert a műszereink pontosan ugyanazt a világot mérik, amelynek részét képezik. Tehát pl. az a kölcsönhatás, ami sehogyan nem mérhető, az nem létezik. :D