Milyen tudományos elméletek vannak a világ keletkezésére?

Stephen Hawking: Az idő rövid története

Választ ad. Itt úgyse fogják neked elmagyarzáni rendesen...

Hát éppen belinkelhetem az Idő Rövid Történetét: [link] de szerintem ekkora falatokban csak így éhgyomorra sok lesz.

Kérdező, milyen téren vársz segítséget? Fizika, filozófia, vallás?

A semmiből lett valami az a keresztény vallás (és a teremtéstörténetes mitológia) tétele. Más vallások, mitológiák és filozófusok más dolgokban hittek: hogy a világmindenség örök; hogy újra meg újra megismétli magát, vagy hogy különböző világok követik egymást.

Az Ősrobbanás a fizikában nem a semmiből lett valami tétele, hanem az egy korábbi, tér, idő és anyag nélküli állapotra való visszavezetés.

Ha ezt nézed, akkor a válaszok:

Mi volt a semmi előtt?

- Semmi, mert nem volt "előtt": az idő mint tulajdonság is ekkor jött létre.

Hogyan lett a semmiből valami?

- Nem a semmiből lett valami, hanem egy nagyon kicsi, sűrű és különös állapotból lett egy nagyon nagy és ismerős állapot.

Mi az ami a világegyetem keletkezését okozta?

- Az húrelméletek szerint két összeütköző brán.

(Mi a brán? Egy olyan bigyó, aminek nem hosszúsága, szélessége, mélysége és időben elfoglalt helye van, hanem annyi dimenziója ahányat akarunk. Mik a húrelméletek? A "minden elmélete" cím pillanatnyi fő esélyesei. Mi a "minden elmélete"? A fizika ellentmondásos területeit, elsősorban a részecskefizikát és a relativitáselméletet egyesítő elmélet, ami még nem létezik.

Ha az Ősrobbanásról (Big Bang) szeretnél hallani, inkább lefordítom neked ezt a Caltech-es diákesszét: [link]

- Mi az Ősrobbanás, -

Az Ősrobbanás-elmélet szerint kezdetben egy rendkívül kis térfogatú hatalmas sűrűségű és hőmérsékletű állapotból nőtt ki. Az univerzum eredetileg kisebb volt, mint akár egy pórus a bőrödön. Az Ősrobbanással a tér szövete elkezdett tágulni, mint egy felfújódó léggömb felszíne - az anyag úgy utazott rajta, mint a porszemek a léggömb felületén. Az ősrobbanás nem olyan, mint amikor az anyag robban fel egy üres térben; a tér maga is az ősrobbanással kezdődött. A fizikusok szerint még az idő is az Ősrobbanással indult. Ma csaknem minden fizikus elfogadja az elméletet, és 1951-ben a katolikus egyház hivatalosan kijelentette, hogy az Ősrobbanás-elmélet összhangban van a Bibliával.

Az 1900-as évekig a legtöbb ember úgy képzelte, hogy az univerzum mérete állandó. Új lehetőségek nyíltak meg 1915-ben, amikor Einstein kidolgozta a híres relativitáselméletét, ami leírja a tér, idő és a tömegvonzás (gravitáció) összefüggését. Ez az elmélet megnegedi a tér szövetének kitágulását vagy összehúzódását. 1917-ben Willem de Sitter csillagász bátran az egész világmindenségre alkalmazta ezt az elméletet és megmutatta, hogy lehetséges hogy az univerzum még mindig táguljon. Aleksandr Friedmann ugyanerre az eredményre jutott egy általánosabb módszerrel 1922-ben, és Georges Lemaître jezsuita kozmológus 1927-ben. Ez a lépés forradalmi volt, mert akkoriban az általánosan elterjedt álláspont az volt, hogy az univerzum méretében statikus. Visszakövetve ezt a táguló univerzumot, Lemaître elképzelte hogy minden anyag egy apró univerzumba sűrűsödik össze, ami aztán felrobban. Ezek a gondolatok izgalmas új ötleteket mutattak be, de abban az időben még nem voltak megfigyelések, amik támogatták volna őket.

-Miért gondoljuk, hogy az ősrobbanás megtörtént?-

(innentől zanzás stílusban, mert még dolgom van. :D - Vree)

Három fő oka van:

- a vöröseltolódás és a táguló világegyetem

A csillagok fénye elemezhető hogy megállapítsuk, közeledik vagy távolodik-e hozzánk képest, úgy, hogy elemezzük a fényt ami felőlük érkezik hozzánk. Ha a fény spektruma a kék szín felé tolódik, akkor az a csillag közeledik; ha a vörös felé, akkor távolodik. A 20as években Vesto Slipher csillagász észrevette, hogy több csillag távolodik tőlünk, mint ahány közeledik hozzánk. 1929-ben Edwin Hubble felfedezte, hogy minél távolabb van tőlünk egy csillag, annál nagyobb sebességgel távolodik. Hogy lehet ez? Ha feltételezzük hogy maga az univerzum tágul, akkor a kérdés magát válaszolja meg, hiszen ezzel a dolgok közötti távolság annál gyorsabban nő, minél távolabb voltak eredetileg egymástól.

- a hélium és deuterium gyakorisága a világegyetemben

Mindkét anyag az egyatomos hidrogénból (a legegyszerűbb elemből) keletkezik nukleáris reakcióval, nagyon magas hőmérsékleten.

- kozmikus háttérsugárzás

Mindenhol jelen lévő eredet nélküli elektromágneses sugárzás, ami egyezik azzal, amit a tudósok számítása szerint a hélium-deutérium nukleoszintézis eredményezett volna.

A vizsgálható tények egyelőre eddig jutottak.

Ami a filozófiai oldalon úgy látom gondotgondot okoz az az, ami a régi filozófusoknak: a megmaradás törvénye és az amit végtelen hátrálásnak (infinite regress) hívnak.

A megmaradás törvényére a fizika sem ajánlott más alternatívát. A fenti Ősrobbanás-modell nem sérti, hiszen csak egy más állapotra vezeti vissza; a húrmodellek pedig kibővítik a rendszert általunk nem érzékelt világokkal és dimenziókkal (a megmaradás törvénye csak akkor érvényes ha zárt rendszerekre alkalmazzuk).

A végtelen hátrálás egy filozófiai probléma: ha feltesszük, hogy mindennek oka van, és minden ok egy másik okra vezethető vissza, akkor egy végtelen sorozatot kapsz rögzített kiindulópont nélkül. Ezzel nincs is semmi baj.

Egyébként három megoldás van:

- elfogadjuk, hogy a végtelen sorozatok léteznek;

- körkörös hurok, ahol egy ok végül saját maga megtörténését okozza újra ;

- ok nélküli ok (kivételt teszünk, és valamit egyszerűen adottnak vesszük anélkül hogy érdekelne hogyan lett).

Egyes filozófusokat anno kétségbeejtett hogy úgy érezték, hogy ha minden megkérdőjelezhető, akkor nincs biztos pont ami alapján bármi tudható lenne. A keresztényeknek megtetszett az ötlet és kitalálták rá az Első Ok érvét (Isten megjelenik, és "kívülről" ok nélküli okokat szór a rendszerbe).

Ezt alkalmazva a világra például

- a világ mindig is volt valamilyen formában és mindig is lesz;

- a világot megelőzte egy másik világ, és azt is egy másik;

- a világot megelőzte egy másik világ, ami annyira más törvényeknek engedelmeskedik, hogy még az ok-okozat sem értelmezhető rá;

- a világ megismétli önmagát;

- a világ természete az emberi felfogás határain túl van.

megfelelő könyv erre michio kaku könyve

[link]