Etológiailag annyi értelme van elvárni egy gonosz embertől, hogy ne legyen gonosz, mint egy macskától, hogy ne kapja el a madarat?

55

Igen, az emberek így nevelik a gyereküket (de vannak, akik szimplán nem nevelik). Régen volt olyan óra a suliban, hogy erkölcs. Egyébként meg korábban írtam már, hogy nem csak szóbeli magyarázatokra kell gondolni, hanem pl. olyanokra is, hogy az apád aggresszív és beszólnak neki, akor megveri a másikat, akkor esélyes, hogy a fia is ilyen lesz, mert azt hiszi, hogy ez a helyes (megvédi a becsületét, ezt gondolja az erkölcsös, követendő dolognak). Míg ha azt látja, hogy az apja nyugodtan kezeli a dolgot, akkor valószínű, hogy ezt fogja eltanulni. Persze ez közel se ilyen egyszerű, mert a közösség (suli, stb) is neveli a gyerekeket, ezen túl filmek, könyvek, stb. Sőt, saját maga is tud ilyesmiken gondolkozni, és akár magának is eldöntheti, hogy szerinte mi a helyes és mi nem

57

Látom eléggé lenézed az embereket. Nem mintha neked lettek volna komoly érveid egyébként. Amit viszont felhoztál, az nem erkölcsi kérdés, nekem pl. megmagyarázták a szüleim, hogy miért kell csinálni (pl. moss fogat, hogy ne romoljanak el a fogaid). Az erkölcsi dolgokat, mi a jó és mi a rossz, szintén meg lehet magyarázni általában, de ettől még ezek nem abszolút dolgok lesznek. Eleve amúgy olyan sincs abszolút, hogy "gonosz" és "jó". Pl. a nácikra szerintem elég jól ráillik a gonosz, de még ők is a cigi ellen voltak, ami aligha nevezhető gonosznak. Tehát nem 100% gonoszok voltak. Mindenkiben van jó és rossz is

Hagyjuk abba. Sokféle gondolat elhangzott, jobbak és kevésbé, nincs jelentősége, kérdezőnk tévhite stabil, ami nem meglepő.

A tévhit az agy egyik működési sajátosságának következménye, általában a tudás és a manipulálhatóság fordítottan arányos, de talán jobb fordított korrelációt mondani, hiszen gyakran nagyon okos embernek sincs módja másképp viselkedni. A tévhittel az a probléma, hogy rendkívül nehezen megváltoztatható (gyakorlatilag kikezdhetetlen), azaz az illető így fog meghalni. Ennek oka, hogy ismereteink egyfelől érzelmi töltetűek is, másfelől az evolúció a gondolkodási képességhez adta a sikerélményt mint motivációt, az önbecsülést mint cselekvési ösztönzést, ugyanakkor emiatt embertelen nehéz önmagunknak elfogadni, hogy tévedtünk, nem vagyunk olyan nagyszerűek, mint önmagunkat látni szeretnénk. Kérdezőnk tehát meggyőzhetetlen, így próbált önmagának néhány ellentmondást feloldani, most ismerje be magának, hogy hibázott?

Néhány korábban említett tévedése, amit többször nem sikerült magyarázni: nincs tanult erkölcs - mondja ő (vagyis ő biztosan nem tanult ilyent). Nincs tisztában a tudatalatti működésével, továbbá számos életben maradási technika (így erkölcsi dolgok is) elsajátítására nem is emlékezhet, hiszen a legfontosabbakat csecsemőkorban, kisgyermekkorban sajátítja el. Többek között ezért van, hogy egyes gyerekek iskolába kerüléskor utálnak vagy szretnek tanulni, továbbá ki ki másfélét.

Nagyon régen az iskolákban léteztek erkölcstan órák is, de e kérdéseket jellemzően nem magyarázat útján, hanem példamutatással szokás elsajátítani. Erre egy elégegyszerű példa. Adott egy park, amely tiszta. Rendszeresen takarítják, az emberek vigyáznak rá. Egyszer érkezik pár ember, akik elhajítanak szemetet. Szokás mondani, a szemétkupac fő tulajdonsága, hogy növekszik. Az emberek többsége egy tiszta helyen nem szemetel, mert ettől kényelmetlenül érezné magát (tanult, de nem magyarázott, hanem látott helyzet). Keletkezik egy ponton szemét. Azért nő e kupac gyorsan, mert az embereknek mindig akad eldobni valójuk, csak röstellik egy szép helyet elrondítani, és komoly megkönnyebbülés, ha látnak szemetet, mert ez "nem ők kezdték", meg aztán ezt majd úgy is el kell takarítani, eggyel több vagy kevesebb nem számít (ez is mind tanult erkölcsi dolog). No és persze, aki otthon mát tanult, szemetelni fog. Pedig ilyesmire jellemzően külön senkit se tanítanak.