Az ebbe a rovatba írogatók többsége ateista-materialista?

"És erre büszkék is vajon?"

Én pl. kb annyira vagyok büszke arra, hogy ateista vagyok, mint amennyire te vagy büszke arra, hogy két füled van.

"És hogy érzed magad? Milyen a közérzeted? Mennyire vagy boldog? Vagy inkább az érzelmi üresség jellemző?"

Sokkal jobb a közérzetem és sokkal boldogabb vagyok. Ne úgy képzeld el, hogy innentől csak élek bele a világba a pillanatnyi élvezeteknek értékrend és meggyőződések nélkül. Ettől még vannak értékeim, erkölcsi dilemmáim, vannak ideáim a kiteljesítő boldog életről, vannak elképzeléseim az ideális (vagy legalábbis a mostanihoz képest jobb) társadalomról. Viszont mentes vagyok egy csomó felesleges félelemtől, kétségtől, feszültségtől, valamint kognitív disszonanciától. Sokkal inkább önazonos vagyok.

Még valami: esetemben semmi különösebb vesztenivaló nem volt, sem a kiscsaládom, sem a barátaim nem voltak gyakorló hívők, a tágabb család pedig magánügyként kezelte. Így azért sokkal könnyebb elhagyni a hitbéli útkeresést ahhoz képest, mintha fenekestül borult volna az egész addigi életemben minden. Utóbbi esetben tényleg hatalmas mentális erő és elhatározás kellett volna.

A világot nem a hit viszi előre, hanem a kételkedés. A kettő egyébként nem összegeztethetetlen.

Az elmúlt évezredek tudósainak többsége pap volt, de mindenképpen vallásos.

"Hogyan bizonyítottad logikusan, hogy nincs teremtő?"

Fordítva ülsz a lovon, mert azt kell bizonyítani, hogy van.

Tipikus agyalágyult vallásos érvelés a bizonyítási kényszert megpróbálni áthárítani, de meg sem próbálom jobban elmagyarázni, felesleges, sosem értenéd meg...

"És erre büszkék is vajon?"

Egy ateista általánosságban nem foglalkozik álandóan a "hitével" nem jut eszébe gyakran, hogy ő ateista, ez neki egy természetes állapot. És az ateisták döntő többségének normális értékrendje van, (hétköznapi értelemben vett) erkölcsös éltet élnek. Én nem vagyok büszke, arra, hogy ateista vagyok, de egyáltalán nem is szégyellem. Viszont nyitott vagyok, ha valaki bebizonyítja, hogy létezik isten.

Ha valaki úgy gondolja, hogy BIZONYÍTOTTAN van, vagy nincs teremtő - akkor egyértelmű, hogy tudnia kell a bizonyítást.

Ha viszont úgy gondolja, hogy VALÓSZÍNŰLEG van, vagy nincs - azt nem kell bizonyítania, csak elmondani, hogyan jutott erre.