A természettudományt művelőket nem zavarja az, hogy egyre több olyan kérdésre adnak választ, ami korábban a vallások területe volt, így gyengíti azok tekintélyét?

#31

Szerintem nem helytelen szóhasználat volt, hanem éppen megragadtad a lényegét. :) Nagyon sokan használják fogódzónak a tudományt is az életükben, mert nehezen bírkóznak meg a bizonytalansággal. Sajnos még egyes tudósok is.

Ezért is olyan baromi nehéz a paradigmaváltás a tudományos életben.

"Milyen bizonytalanság ellen jó tudomány?"

Az élet nagy kérdései.

Például:

- Miért élünk?

- Van-e célja az életünknek?

- Van-e valami a halál után?

- Van-e tetteinknek életünkön túlmutató következménye?

- Morális kérdések, stb.

Ezek ellen persze nem a tudomány a jó, hanem a hit, például a materializmus, amit sokan szeretnek a tudománnyal azonosítani, holott más a kettő.

A materializmus például sokakat felment sajnos a moralitás bizonyos aspektusai alól, mert az ebben hívők egy része a lelkiismeretet csupán egy társadalmi elvárásnak tekinti, nem pedig egy velünk született, eredendően létfontosságú élet-összetevőnek.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "ők rosszabbak", mert a vallásosok és más emberek közül is sokak megérik a pénzüket - csupán azt, hogy nagyon sokan a különböző hitrendszerek nyújtotta kapaszkodókhoz a fentiekhez hasonló kérdések miatt nyúlnak. Előbb-utóbb mindenkiben felmerülnek ezek, és mivel az emberi agy/ego olyan, ami nem jól tűri a bizonytalanságot, választ keresnek rájuk.

Sok itt a fogalmi zűrzavar. Úgy pedig nem csoda, ha félreértünk valamit, vagy meg sem értjük.

A felvetett problémának a megértéshez nem nélkülözhető az emberi agy működésének bizonyos szintű ismerete.

Kezdjük azzal, hogy két alapvető agyműködést ismer jelenleg a tudomány. Az egyik a gyors agy(működés), erre jellemző, hogy mindent elfogad, ami tetszetősnek hangzik, akár igaz, akár nem. Ez az alapja például az optikai csalódásnak is. Ez az agy asszociatív, ettől gyors. A mási agya lusta agy, nehezen indul be. Például tudatos „akarás” eredményeképp, vagy ellentmondás észlelésekor. Persze ilyen észleléshez bizonyos alaptudásra van szükség, mert ha például én nem ismerem a felhajtóerő fogalmát, simán elhiszem, hogy a repülő bármilyen magasba képes repülni, ha elegendő üzemanyagot visz és elég jó a hajtóműve. Misztikusok el szoktak adni ilyen mesét, a dolog hihető mindaddig, míg az emberbe bele nem nyilall az az ismertet, hogy a repülő a felhajtóerő miatt repül. De ezt már a lassú (lusta) agy veszi észre. Ha nem, akkor jönnek a téveszmék, amikből atombombával se lehet kirobbantani azt, aki belekerült.

Van egy másik fontos elv, mégpedig az élő anyag nem akar megszűnni (meghalni). Ezt nevezik életösztönnek, veszélyhelyzetben bármely őrültségre képes az ember és bármely állat, ha még nem adta fel. Akkor adja fel, ha nem jut eszébe semmi a hárításhoz. Ez pedig ismeretmennyiségen múlik. Ugyanehhez tartozik a félelem is. Akkor félünk, ha veszélyben érezzük magunkat és nem tudjuk igazán, miképpen háríthatnánk. A rettegésnek sok fajtája van és többnyire nem racionális cselekvést generál.

Ezzel elérkeztünk a válaszadáshoz. Vegyük a kérdező alapkérdését. Zavarosnak tűnik. Az embert általában az zavarja, ha valamire nincs válasza. Ha van, az akkori érzést inkább elégedettségnek nevezhetjük. Másfelől, akit a természet érdekel, azt a vallás csak mint kultúra érdekli, mint a vallás által nyújtott funkció, úgy nem (akkor ugyanis vallásos lenne).

A vallás akkor keletkezett, mikor az ember öntudatra ébredt. Ezt az embert rengeteg hatás érte a környezetétől, és a zömét nem értette. Ezért félt, hiszen azt már megértette, hogy vannak veszélyek, de fogalma sem volt egy csomó esetben, hogy mit tegyen ellene. Ezért keletkeztek a természeti istenek, napisten, esőisten, szélisten, vizek környékén tengeristen és így tovább. Itt a lényeg, hogy a fantáziánk teremtett egy mindenható lényt, a gyakorlatból az ember tudta, hogy kedvességet kedvességgel viszonoznak, kérést ilyenkor teljesítenek is. Ha tehát hű vagyok ehhez az istenhez, kedveskedem áldozatokkal, szépen beszélek vele (imádkozom), akkor néha teljesíti kérésemet (add már uram az esőt, süss fel nap, stb.). A fejlődés később nemcsak technikai, hanem társadalmi, kulturális, így vallási is volt, kialakulta krituálék, sőt szervezetek (papság).

Minden ember és azok minden csoportja szereti, ha kitűnik, felnéznek rá, tisztelik stb. Szervezetek esetén ezek összességét hatalomnak nevezzük, mégpedig társadalmi (politikai, vallási stb.) hatalomnak. Semmi nem marad meg, ha nem gondoskodunk róla, a hatalmat is ápolni kell. Néha hazudsággal, ha rájövünk, hogy ez milyen jövedelmező. Már a korai ókorban sőt az őskorban felismerték, hogy a vallási és társadalmi hatalom érdeke közös, az összefogás jövedelmező. Ez azóta sem változott, csak a formája.

Minden korban igaz, hogy az emberek sokfélék. Képességekben, lehetőségekben, helyzetben, számos más dologban, így ismeretekben is. Mindent senki sem tud, de vannak néhányan, akik elég sok mindent. Ez is minimum kétféle lehet. Van mélységben tudás, ez adott szakmák zsenije. Van aki nem képes bármire egyetlen szakterületen, ám nagyon sok témában az átlagnál lényegesen jártasabb, korábban ezek voltak a polihisztorok. A nagy többség meg e kettő között van valahol, ennek megfelelően több vagy kevesebb félelem éri. és akit több, a vallásba menekül, mert más megoldást nem tud. És természetesen mint minden, a vallási szervezetek, sőt maga a vallás mint szellemi termék, saját önálló életet él és saját belső törvényei lesznek. Hatással van a környezetére és viszont. Bonyolultabb időkben, gazdasági visszaesések idején a vallás nagyobb szerepet kap, stabilabb időszakokban csökken a szükségessége.

A vallás és a tudomány valódi törésvonala pedig az (miközben a maga sajátos módján mindkettő fejlődik, sőt megújul), hogy a tudomány a természetet (adott esetben a társadalom természetét) vizsgálja, azt modellezi, tehát szükségképpen objektív (nem az ezt művelő ember, hanem maga a tudomány), a vallás viszont egy sajátos emberi szellemi szükséglet, alakulása ennek függvénye, tehát szubjektív. Aki viszont e kettőt úgy állítja szembe, hogy egyik szükséges bár néha problémás, miközben a másik káros és a csalók eszköze, nem sokat tud az emberi természetről.

A tudományt sokféle tudású ember műveli, és az embernek vannak jellembéli tulajdonságai is. Tökéletesen lehetséges gerinctelen minden szempontból megvetendő és korlátozandó tudományos zseni és a szinte semmit nem tudó, analfabéta jólelkű megértő és természettől empatikus ember. Meg ami e kettő között van. Mitől lenne ez más az ugyanilyen emberekből álló vallási közösségben? Az emberi szubjektumot oda egyszerűsíteni, hogy a vallásos ember valamiféle alacsonyabb rendű, lusta, gondolkodni nem akaró, hárító ember, nos arra azt lehet mondani, a tudomány e területén, az ember működése vonatkozásában az ilyent állító - lényegében analfabéta e területen. Szerencsére az ember ennél jóval sokszínűbb.

A kérdező #33-beli kérdésére. A tudomány minden bizonytalanság ellen jó! Ha megfelelően alkalmazzák. A vallás is jó minden bizonytalanság ellen. Sokan tudják ezt is jól alkalmazni. A lényeg mindig: előbb felderíteni a bizonytalanság természetét, okát, továbbá az adott ember tulajdonságait. Ez határozza meg a vonatkozó tudományág megfelelő cselekvését, választá. És bármi meglepő, ugyanezt tudja a vallás is. Néha egyik hatékonyabb, néha másik. A vallást használják a másik ember kihasználására sőt, megnyomorítására. A tudomány megalkotta a milliókat ölő atombombát. Soha nem az eszközt kell kárhoztatni, hanem az azt használó embert!!!

Mindkettő emberi termék.

Ha az ember sokat belegondol.

Rá lehet csodálkozni bármire.

"Olyan kérdésekre adnak választ, ami korábban a vallások területe volt"

Lehet a dolgokat amik körül vesznek minket kategorizálni, rendszerekbe, halmazokba szedni stb viszont a dolgok vannak hisz ami nincs az nem létezik ergo csak arról tudhatjuk, hogy létezik amit ismerünk.

Erre jó a tudomány.

Vallás: azt lehet vallani amit hiszünk, te elhiszed ezt én meg az ő meg amazt.... A biblia nem vallás csak egy könyv ami benne van csak szöveg és aki elhiszi ami benne van azt tudja vallani. Kételkedni lehet mindkettőben szerintem inkább az a lényeg mikor mivel mennyit és miért foglalkozunk.

Istenigazából a tudomány nem "kergeti" a vallásokat sehová. Egyszerűen csak lassan benyit minden ajtón, ami mögé a vallások ígértek valamit, amiről ilyenkor kiderül, nincs ott.

A vallásoknak régen korlátlan játéktere volt.

Oda ültethettek teremtőt, oda rakhattak csodákat, ahová akartak, mert rengeteg ismeretlen terület volt, amit be lehetett tölteni fantáziával, misztikummal.

Aztán a tudomány a fejlődése folyamán egyre több területet kutatott fel, ahol korábban a misztikum ült az ismeretek helyén, ezzel a vallások sok aspektusa elvesztette a talaját.

De nem kell félteni a vallásokat. Egyszerűen az történik, hogy a teremtő felsőbb hatalom esetleges létezésén kívül minden sallang lekopik róluk, mert a sallangok cáfolhatóak, maga a teremtő nem. Ezzel a vallások az esszenciájukat, lényegüket örökre meg tudják őrizni, csak éppen azt a csomagolást vesztik el, ami biztosan nem igaz és éppen ez tudja csökkenteni a hitelességüket.

Igazán akkor lesznek a vallások stabilak, amikor megszabadulnak a "mese" elemektől.

Addig bizony sok visszatámadás fogja érni a tudományt részükről, hiszen látszólag elbitorolja az ő játékterüket.

Csak ez nem jogos nézőpont, hiszen azon a játéktéren a vallások sem jártak soha, csak állítottak valamit, ami szerintük ott van. De nincs.

"Hova állítottak olyat ami szerintük ott van, pedig nincs?"

"Úgy láttam Isten sosem állította magáról, hogy a felhők felett ücsörög és villámokat szór, csak akkoriban így tudták leképezni maguknak az emberek."

Ha isten BÁRMI bizonyíthatóan maga állított volna, nem lenne súrlódás vallás és tudomány közt. :D

De meg lehet nézni, a görögök felpakolták az isteneiket a hegy tetejére, a középkor embere istent az égbe, az ördögöt a föld alá.

És nem csak helyileg értve a terület.

Szűznemzés. Vízenjárás. Kézrátételes gyógyítás. Mennybemenetel. Feltámadás. Égő rózsabokor walkie-talkie.

Mózes a hegy tetejére szállt istennél. Ezékiel jelenése.

És lehetne folytatni a csodák tömkelegét.

"csak akkoriban így tudták leképezni maguknak az emberek"

Oké, de akkor ezt MA nagyon nem kéne szó szerint erőltetni.

Pont az ilyen dolgok a súrlódási övezet.