A csúnya embereket ért diszkrimináció mikor fog egyen rangra lépni a faji, vallási vagy nemi diszkriminációval?

"Lehet érzékenyebb vagyok, de ez is karaktervonás, nem hinném az összes érzékenyebb embernek meg kellene szűnni létezni."

Látod, itt a baj, hogy a komplett világot ellened elkövetett támadásnak éled meg.

"Véleményem szerint nem ilyesmikre kellene pazarolnom az energiám"

Nem hát. Le kéne xarni.

"tök értelmetlen hülyeségnek tartom az ilyesfajta vitákat, veszekedéseket."

Tessék, vitaként, veszekedésként fogod fel ezt is, túlstresszelve magad rajta.

Helyette odatartod a fejed, hogy kenjék be xarral, aztán jajgatsz, hogy xaros.

A problémád nem a külsőd, hanem a pszichikai hozzáállásod.

Ha ezen magadtól nem tudsz változtatni, akkor kérjél hozzá pszichológusi segítséget.

Különben egy életre lúzer szerepet fogsz játszani és hidd el, nem a külsőd miatt.

"Én nem szoktam támadni senkit mert könnyen el tudom képzelni, hogy milyen szhar lehet a kapó oldalon lenni."

Még mindig nem érted. Te támadásnak, bántásnak élsz meg minden akár apró odabökést is, nekiállsz szenvedni rajta, amikor egy stresszmentes visszaszúrással el lehetne intézni és lezárt ügy.

Túldramatizálod magadban a dolgokat.

És ezzel a saját életedet nehezíted.

"ha nem megyek bele ilyesmikbe akkor legalább egy picit tettem, hogy ne ezt az energiát tápláljam és picikét jobb hellyé teszem a világot általa."

Hát, nem teszed. Ha valaki mindig mindent eltűr, azzal csak bátorítja a társadalom "farkasait", hogy még inkább tegyék, mert nincs ellenállás sem.

"Csak nem olyan könnyű mert az ösztönös részre is hatnak ezek. Ego nélkül nagyon egyszerű lenne élni, viszont az szerintem csak nagyon keveseknek megy."

Nem egó nélkül kéne élni, az önbecsülés szükséges.

De te éppen a saját egód rombolását hagyod és éled meg sokkal rombolódóbbnak, mint amilyen valójában.

"Egyébként ez a lúzerség is csupán az ő kategorizálásuk szerint lesz."

Hát, ha éppen te éled meg ezt háttérbe szorítottságként, akkor nagyon is a TE kategorizálásod szerint leszel lúzer.

"Mert én nem hiszek a lúzerségbe."

Pedig létezik. Az a lúzer, aki hagyja, hogy mindenből vesztesként jöjjön ki, nem is tesz ellene. Ha más másra mondja azt, azt le lehet tojni, mert az ő kategorizálása nem kell, hogy érdekeljen. De amikor TE panaszkodsz a háttérbe szorultságon, akkor azt nem más nevezni lúzernek, hanem te magadat.

És sajnos elhiszed, hogy az vagy.

"Szóval van értelme igyekezni megfelelni olyan embereknek akik nem ütik meg a szintet és lehúznak a maguk szintjére?"

Nem, nekik nem. De az életnek illene megfelelni tudni, akkor, ott, amikor és ahol amilyen.

Persze sokkal kényelmesebb benne maradni a lehúzó spirálban, amiben az ember egyre kevesebbet tesz a saját érdekeiért, közben egyre többet panaszkodik, hogy neki semmi nem jön össze.

Így készülnek a besavanyodott, tudat alatt önmagukat, de kifelé a komplett világot utáló emberek, akik magányba, drogokba, alkoholba menekülnek és persze erről mindenki tehet, csak ők nem.

Nagyon rossz út.

"Ebben egyszerűen nem akarok részt venni, ennyi. Mindenki hagyjon békén mindenkit, legyen mellérendelt és tiszteleten alapuló viszony az emberek közt azt kész. Én ebben hiszek!"

Nos, ha az embereket sztenderdhez sorozatban gyártanák, így is lenne, de olyan nem volt, nincs és remélhetőleg nem is lesz, mert állati unalmas és haladásképtelen világ lenne.

Sosem volt így, nem is lesz.

Az emberek nem egyformák, sosem lesznek azok.

És főleg sosem lesznek pont olyanok, amilyennek te szeretnéd, mert minden ember másmilyennek szeretné.

Az élet ilyen.

Egy folyó örvényekkel.

És vagy megtanulod az örvényeit és még ki is használod azokat, hogy előre juss, vagy ezt árral szemben küzdésnek érezve simán belefulladsz azzal a büszkeséggel, hogy te tökéletesen úgy viselkedtél, mint normális állóvízben kéne.

Ez nem állóvíz.

Itt kell úszni.

És van az a mondás, hogy ha a kacsa nem tud úszni, akkor valószínűleg nem a víz a hülye.

44, Wadmalac: 10x10 pont

tűpontos minden megállapításod. :)

Figyu, kérdező..... A multinál, ahol évekkel ezelőtt dolgoztam, a főnökségben volt egy olyan pókharapó nő, hogy sötétben megijedtél volna... Kontrolling vezető volt, munkakapcsolatban voltunk. Olyan penge volt a szakmájába, hogy ihaj.... És akkor keresett kb. másfél millát havonta... Pedig ez már vagy 7-8 évvel ezelőtt volt!

Ha ő is nekiállt volna siránkozni, hogy milyen rondán néz ki, akkor sehol se lenne... Most még feljebb van, egy még nevesebb multinál... Abszolút nem előnyös testi tulajdonságai voltak!

De mondjuk képzettségben és tudásban top-on volt!

Na ez az, ami neked nincs meg, és tanulás helyett inkább ráfogod a külsődre, hogy nem kapsz jó állást.

Nulla képzettségre nincs jó állás! Lehetnél akár George Clooney kinézetű is.... Akkor se!

Nem gondolom, hogy a 'jobb adottságú embereket' nivellálni kéne 'kevésbé jobb adottságúak' szintjére. Nem old meg semmit, disztópikus körülményeket okozna. Bár, hogy mi a 'jobb adottság', igen relatív.

De, szvsz. ez a "benned van a bárminek a lehetősége, csak fejleszd az akaraterődet" egy végtelenül cinikus állítás. Bárcsak így lenne. Egy valamire azonban jó: ezzel nagyon jól meg lehet indokolni, hogy miért vagyok tapintatlan.