A szabadság a legnagyobb illúzió?

Egy-két könyv alapján én nem vonnék le alapigazságokat.

Szerintem pont most élünk abban a korban ahol bármennyit is számít a szeretet. Nézz csak meg egy korhű filmet vagy sorozatot a régi időkből. Házasság és gyereknevelés terén látszik mennyi szeretet volt akkoriban.

Azt nem tudom honnan vetted h a legszegényebb országokban a legboldogabbak az emberek. Mert ez nem igaz.

Olyan létezik, hogy a természeti népeknél lehet boldog embereket találni (de ott meg ugye az átlag életkor a necces - én pl. 15 évesen meghaltam volna vakbél gyulladásban)

Mentális probléma és kiégés régen is volt bőven csak akkoriban cartak rá. + a pszichológia sokáig nem is létezett mint tudomány így nem is foglalkoztak a lelkibeteg, kiégett emberekkel.

(régen az emberek nem választhatták meg a munkájukat, adott helyen kellett dolgozniuk akármilyen rossz volt is. Nem azért nem váltottak munkahelyet mert nem égtek ki, hanem azért mert nem volt más lehetőségük)

"A konzumerista és teljesítménykényszeres világban ez háttérbe szorult, de látszik is az eredménye, a mentális betegségek ,burnout a csúcson van mindenhol"

Ez így van! Viszont egy ilyenért mit kapsz itt a gyakorin....

Amúgy nem olvastam az eddigieket.

Szerintem is relatív a szabadság.

Az ember egész nap dolgozik egy munkahelyen, mert kell a pénz. A nap nagy részében a kötelességeit teljesíti vagy valamit azért csinál, hogy később jobb legyen (pl tanulás, edzés etc).

Szakma... Elvileg mi választjuk, hiszen senki se mindja meg, hogy márpedig Gipsz Jakab asztalos lesz. Ugyanakkor egy rakat szakmával vészesen keveset lehet csak keresni, egy másik marék végzettséggel nem lehet elhelyezkedni. A harmadik kupaccal el lehet és a fizu is megfelelő, de nem minden való az adott egyénnek. A szakmaválasztás nehéz feladat és úgy el lehet vérezni rajta, hogy ezek után elgondolkoztató, hogy biztosan nem-e lenne jobb Gipsz Jakabnak, ha bizony megmondanák neki, hogy ő márpedig asztalos lesz, ha tetszik, ha nem. (Elég sok a betanított munkás, keveset kereső, egyik szakmához se tartozó, megkeseredett 40-es, 50-es személy. A huszon-harmincévesek meg utat keresnek.)

Nem tehetem, amire vágyom, mert nincs idő, dolgoznom kell, tanulnom kell, nincs pénz. Be vannak korlátozva a lehetőségeim.

Elmehetek egy község legszélére 6 négyzetméteren termeszteni, csak ebből nem fogok megélni.

Ui

Nem tudom és nem is érdekel, hogy régen mi volt meg máshol mi van. Attól nekem nem lesz jobb.

"Nem tudom és nem is érdekel, hogy régen mi volt meg máshol mi van. Attól nekem nem lesz jobb."

Ez igaz, egy alapból megkeseredett, mindennel elégedetlen ember nem tudja értékelni a jót ami megadatott neki, csak a negatívat és rosszat látja, neki tényleg mindegy, hogy melyik korba születik.

44

Például nagyon sok 40-50-es ilyen.

Viszont hogy jön ez ide?

A kérdező írta, hogy a mostani helyzet miatt több a kiégés és a mentális betegség.

Ami nem igaz, korábban, más rendszerekben nem volt kevesebb lelkileg, mentálisan beteg ember csak akkor még nem foglalkoztak a témával.

46

Na ez az, amibe én nem szeretnék belemenni. :)

Erősen szubjektív dolog, hogy mi jobb és szerény véleményem szerint még a saját ízlésünkhöz képest is akkor tudnánk megítélni, ha több évet élhetnénk az adott régi korban.

Szerintem a minimum 8,5 óra munkahelyen lét, a sok utazás, a tömegnyomor, stressz, oroszlánharc a megélhetésért, mesterséges életkörülmények, mozgáshiány, a túl sok agyhasználat stb károsak. De még sohase mentem vissza pl a XIX. századba.

Amúgy nincs mindennel bajom, nem minden rossz, ami mai és tényleg hangsúlyozom, hogy nem fogom összehasonlítani régi korokkal.

DE a kérdés zanzásítva arra vonatkozott, hogy szabadok vagyunk-e.

Erre az a véleményem zanzásítva, hogy nem. Hosszabban: lásd 43.

Ha úgy nézzük h a szabadság az, hogy senkihez nem kell alkalmazkodnunk, és semmiért nem kell megdolgoznunk vagy kötelezettséget vállalunk, akkor nem vagyunk szabadok.

Ha úgy nézzük, hogy magunk irányítjuk az életünket, saját önálló döntéseket hozunk, és a törvényi kereteket leszámítva nem parancsol nekünk senki (még a főnök se hisz bármikor felmondhatunk, és elköltözhetünk szinte bárhova), akkor igen, az emberek egy jelentős része szabad. De akkor se mindenki.