A szabadság a legnagyobb illúzió?

Ahhoz, hogy tisztázzuk a szabadság fogalmát, mindenképpen szükséges, hogy ismerjük a döntéseink hátterét.

Nagyon sok döntésünk ösztönös vagy érzelmi: olyanok is, amelyekről nem is gondolnánk.

Viszont még fontosabb kérdés, hogy amikor 𝐍𝐄𝐌 így döntünk, hanem tudatosan - akkor vajon 𝐌𝐈𝐋𝐘𝐄𝐍 módszert alkalmazunk?

Tehát hogy néz ki, min alapul egy tudatos döntés?

Az a baj, hogy igazából kétféle módszert lehet itt elképzelni:

- régebbi tapasztalatok alapján, fontosság szerint súlyozva.

Na, ez egy előre meghatározott dolog. Ez így 𝐍𝐄𝐌 szabad, hiszen előre megvan az eredménye.

- vagy pedig véletlenül.

A véletlen nem lehet a szabad akarat része! Szabadnak ugyan szabad, csak éppen nem akarat...

Remélem nem megy el a kérdés a világ fizikai determináltsága felé. :))

Amúgy első körben a szabadságot kellene definiálni, akár szubjektív, személyes nézőpontból. Szerintem a tetszik/nem tetszik kérdésnél fogunk kilyukadni, vagyis ha valami nem tetszik, mégis megtesszük, akkor sérül a szabadságunk. Ha pedig továbbmegyünk, oda jutunk, amit már írtak fentebb, hogy mindennek van következménye.

Az élet feltételei adottak, az evolúciót vagy a természetet kár okolni emiatt. Ha életben akarunk maradni, azért tenni kell, mondjuk kaját szerezni, fedelet építeni. Ez lehet döntés kérdése, csak tisztában kell lenni a következményekkel. Milyen jó lenne, ha erőfeszítés nélkül kapnánk meg mindent, amit szeretnénk, csak hát a világ nem így működik.

Vannak persze, akik másokkal termeltetik meg azokat a javakat, amire vágynak. Ez lenne a szabadság? Lehet így is értelmezni, csak akkor nevezzük nevén a dolgot. :)

És akkor még ott van a "lehetőség", mint a szabadság egy formája. Gyakran ott indulnak ki ilyen kérdések, ahol a lehetőséggel nem sikerült élni.

"ha valami nem tetszik, mégis megtesszük"

Ez rendben van, de az ellenkezője már nem.

Tehát, ha valami tetszik, és AZÉRT tesszük meg, ez nem igazán szabad döntés. Ez inkább érzelem.

Ti osztalytarsak vagytok?

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

"Kis korunktól fogva kötelességet teljesítünk halálunkig." Te.

Kérdező, a magánéleted tanulmányozása nem tudományos kérdés. Tessék átfáradni az Emeberek kategóriába, vagy az Egészség/Mentális egészségbe, ha ragaszkodsz a feltételezésedhez, hogy mindenki úgy él, mint te.

Gondolati szabadság, szólás szabadság, vallásszabadság...

Nem tudod kitörölni a szót az emberi szavak közül, mert nem csak azt jelenti, hogy h divatosan kell-e öltöznöd vagy h viselkedned kell-e a munkahelyeden.

#12, a szabadságot kéne definiálni? Úgy érted, olyan definíciót, amit az emberek elfogadnak? Ilyen definíció nincs. Egy nagy filozófus például így definiálta (szerintem rövidebb nem létezik). A szabadság a felismert szükségszerűség. Ebből következik, hogy szemlélet kérdése, ki mit tart szabadságnak. Fentebb olvashattuk.

Ha éhes vagyok, eszem. Ha nem tehetem, nincs szabadságom (ok persze ezer van). Ha sétálni támad kedvem, sétálok. Például tornádó közben is támadhat kedvem. Ez a rosszul felismert szükségszerűáség. Ha el akarok utazni a Bahamákra, utazom. Persze pandémia idején ez nehéz, megint rosszul felismert. Ha viszont nincs pénzem rá, mégis szeretnék, az is rosszul felismert. Vágyaim határtalanok, képességeim szerények. Nevezhetném önismeret hiánynak is. Vagy a valóság nem ismeretének. Ha nem akarok dolgozni, nem dolgozom. Na persze, ha sose akarok, akkor feltehetően éhen halok, ez is a hibás valóságismeret. Ha azért nem akarok, mert fáradt vagyok, de nem tehetem, akkor is korábban kezdődött a probléma. Röviden szólva rossz szervezés. Viszont lehet, hogy soha seki nem akart megtanítani a jó szervezésre, mikor ennek ideje lett volna. No ez már a szabadság hiánya.

Szóval kérdező, a szabadságot érteni kell. Minél kevesebb az értés, annál inkább érezzük illúziónak. Minél több, annál nagyobb a szabadság.

Én például még decemberben szerettem volna egy bizonyos helyre elutazni, de nem tehettem. Pandémia van, korlátozások vannak. Akkor tehát korlátozva volt a szabadságom? Igen, így is megélhettem volna. Azonban már nyáron is tudtam, hogy utaznék majd, de nem lehet. Ezért jó előre olyasmit terveztem, amit lehet. Ehhez persze néhány dolognak utána kellett néznem, megtettem. És így decemberben (majdnem) azt tettem, amit akartam. Felismertem a szükséges helyzetet, eszerint alakítottam igényeimet. Lesz még idén is (végső soron jövőre is) december, majd akkor végrehajtom korábbi terveimet. És most nem érzem a szabadságomat korlátozva.

"A szabadság a felismert szükségszerűség"

Ez meg nem igaz.

A többi jó, amit írtál.