A szabadság a legnagyobb illúzió?

"a szabadságot kéne definiálni? Úgy érted, olyan definíciót, amit az emberek elfogadnak? Ilyen definíció nincs"

Igen, erre akartam kiluykadni, illetve arra, hogy definíció nélkül nem lehet válaszolni a kérdésre, ergo nincs egzakt válasz a kérdésre. :)

Nem. Ugyan.

A rabság nagyobb. Miért ragaszkodsz hozzá, kérdező?

"Sosem élt olyan ember a földön (és nem is fog soha), aki önzetlen cselekedett volna."

Azért minimum az önfeláldozás idefér.

Az az egyetlen cselekedet, aminek személyi előnyét te már nem élvezed.

Sajnos ez sem stimmel - ugyanis a többi embernek 𝐍𝐀𝐆𝐘𝐎𝐍 nem mindegy, hogy mit teszel meg értük, és ez nincsen benne a meghatározásodban.

Az embert az vitte előre az életben, hogy 𝐊𝐎𝐌𝐎𝐋𝐘 közösséget tartott fönn!

Olyat, ahol az egyéni szabadság erősen korlátozva volt, még a vezéreknek is!

A majmoknál a legtöbb helyen rendszeres a terror, vagyis a megfélemlítés. De még ott is kötelessége a vezérnek védenie a csapatát, különben nem lesz csapata!

Az embereknél pedig még az istenkirályoknak is kötelessége volt nem csak védenie a népüket, de még gondozni is.

"A szabadság legnagyobb ellensége szerintem az önérdek."

Paradox. Pont azt érzed ma szabadságnak, ha pont az önérdekedet elérheted.

És természetesen az önérdeke mindenkinek más és más és persze ezek ütközhetnek.

Ha viszont CSAK közérdek van, akkor neked gyakorlatilag CSAK kötelességed van a társadalom felé.

Hangyaboly.

Szerinted ez a szabadság teteje?

#25 Mit értesz érzelmi, anyagi zsarolás alatt? Csak mert szerintem itt van a lényeg. Lehet úgy értelmezni, hogy az emberek egymást hagyják élni, senki ne kövessen el bűnt (valamilyen szabályrendszer alapján), ne kényszerítsék rá erőszakkal az akaratukat másra. Csak akkor hogy jön ide a "Kis korunktól fogva kötelességet teljesítünk halálunkig" dolog.

Vagy lehet úgy is értelmezni, ahogy Marx vagy Lenin tette, legalábbis elméletben, az viszont egy másik kérdéskör.

"A szabadság legnagyobb ellensége szerintem az önérdek."

Gondolj arra, hányféle önérdek van, ami emberek saját szabadságából származik, és ezek hány ponton ütköznek. Ami az egyiknek szabadság, az a másiknak probléma, és fordítva. Akkor működne a dolog, ha az egyéni szabadságok össze lennének hangolva, tehát mindenki azt akarná, ami neki is és másnak is jó. Ez így ellentmondásra vezet, kompromisszumok nélkül nem működik.

Én szabad vagyok.

Szabadon döntöttem arról, hogy dolgozni szeretnék, mert el szeretnék érni dolgokat.

Ha valaki dirigál, én vagyok az, aki szabadon eldönti, hogy belemegyek-e vagy borítok mindent (pl. munkahely, házasság).

Szabadon választhatok kötelességet, pl. eldönthetem ,hogy akarok-e gyereket.

Szabadon vásárolhatok bármit a boltban, senki nem tilt meg semmit, még hitelt is adnak ha kérek.

Én szabad vagyok. Az h ez valaki szerint illúzió, az nem változtat az én valóságomon.

#29, A gyerekről jutott eszembe, hogy vajon a kérdező mit gondol a pelenkacseréről vagy mikor a gyerek nyaggatja, hogy vigye le a játszótérre. Vagy az lenne a szabadság, ha leülteti a Cartoon Network elé, ő meg elmegy sörözni?

Könnyű dobálózni a szavakkal, ha direkt félreértjük. Végül is ez is egyfajta szabadság... :))