A szabadság a legnagyobb illúzió?

50

Most totál realista szemszögből... Ez mióta szabadság?

Elvileg te választod meg a foglalkozásodat. Gyakorlatilag egy csomó szakkal nem tudsz elhelyezkedni, egy csomóval nem fogsz annyit keresni, amiből megélsz, egy csomó van, amire nem vagy alkalmas. A maradékot baromi nehéz megtalálni. Ha nem sikerül, azt évekig vagy akár egy életen át nyögöd.

Azt se nevezem valami nagy szabadságnak, hogy az embernek este 9-től fél 11-ig van szabadideje, ha egyáltalán akkor van.

Vagy azt se, hogy újabb iskolát KELL elvégezni, hogy az ember annyit keressen, amennyiből megél ő és a családja vagy ne egy borzasztó helyen kelljen ottragadnia.

Amúgy a munkahelyváltás is igen nehéz feladat szokott lenni.

#52

Rendben, bocsánat, így fogalmazok: ez az állításod nem biztos, hogy igaz, mivel nincsenek összehasonlítható számok. Nem vehetjük készpénznek ezt az állításodat, mivel nem lehet alátámasztani.

Én egyedül az írásos emlékekből, korhűnek mondott irodalmi művekből tudom csak leszűrni milyen lehetett régen az emberek lelki állapota.

#53

Ha abból indulunk ki, hogy a tetteink előre meghatározottak a környezeti hatások, biológiai dolgok miatt (társadalom, gének, kémiai folyamatok, neveltetés stb.), akkor a kérdésre a válasz az, hogy nincs szabadság, de még szabad akarat se.

#57 csak azt mondja, hogy egy fix hitrendszerrel nem lehet vitatkozni, mert a vita kimerül annyiban, hogy szerintem igen, szerited meg nem.

Pl. vallás. Ha valaki kizárólag abból indul ki, hogy Isten létezik és 6 nap alatt teremtette a földet, nem nagyon lehet vele a darwinizmusról vitatkozni.

36. hozzászóló! Idézem saját magamat: „Neked éri meg, szóval magad miatt csinálod.“

Ezzel a mondattal szerintem pont azt fejeztem ki, hogy elsősorban nem BÁRKINEK jelent előnyt a cselekedet, hanem a cselekvőnek. Ezzel pedig cáfoltam azt a kijelentésed, miszerint az önfeláldozásban nincsen önzőség.

Lehet hogy én nem fogtam fel azt, amit közölni szerettél volna, de itt hol a búbánatba lett újradefiniálva az önzőség forgalma?