A szabadság a legnagyobb illúzió?

Erre mondtam azt, hogy az bőven kevés, ha a másiknak nem okozol kárt.

Sok esetben kötelességed hasznot hajtani neki.

A gyerekednek például...

A szabadságnak fokozatai vannak. Totális és teljesen szabadság nem is létezhet, hiszen vannak igényeink és korlátaink.

De baromira nem mindegy, hogy melyik fokát tapasztaljuk meg a szabadságnak. És bizony érdemes küzdeni azért, hogy minél kevesebb olyan kötöttség korlátozza az életünket, amelyet nem mi választottunk.

...illetve érdemes azt meggondolni, hogy elvállalsz-e valamilyen kötöttséget egy adott haszonért?

De ha elvállalod, az a te döntésed.

24. válaszoló! Lehet, hogy nem élvezed az előnyét, de ellőtte mérlegeltél és arra jutottál, hogy neked jobban megéri magad nélkül élni, mint nélküle. Neked éri meg, szóval magad miatt csinálod.

:)

Az önfeláldozás általában azt jelenti, hogy a génjeid továbbélésére nagyobb valószínűséget látsz azzal a módszerrel.

Sokszor nem tudatos cselekvés.

34., 35.:

Ezen az alapon minden önzés, amit tudatosan vagy ösztönösen teszel, mert VALAKINEK előnyt fog jelenteni, neked, utódaidnak, a társadalomnak stb.

Ezzel azt mondjátok, az önzés fogalma: olyan tett, ami bárkinek jó valamire.

Érzitek, hol a probléma?

Az önzést definiáljátok újra, hogy passzoljon a mondandótokhoz.

Ez így nem stimmel.

Ezrével olvasok itt olyasmit, hogy valaki ezt azt szeretne, de nem képes elérni. Pedig senki nem gátolja. Akkor ezeknek hogy nincs szabadságuk? Nem olyasmit akarnak, ami másoknak káros, nem akarnak kötelességet sem szegni, nem gátolja őket senki, nagyon szeretnék de nem jön össze. Vajon miért nem? Megválaszolom. Nincs rá képességük. Tudáshiány, akaratgyengeség, lustaság, kisebbrendűségi érzés és még hosszan sorolható.

Senki nem mondja ki konkrétan, de szinte minden válaszból kiolvasható, aki úgy tartja, hogy van szabadsága, amikor ez bekövetkezik, elégedett, mondhatni boldog. Ez az érzés tehát a szabadság érzésének velejárója. Aki tudja önnön korlátait, átlátja a környezetét, megérti a lehetőségeket, jobbára olyant akar, amit el is érhet. Igen, adott pillanatban akarhat olyant, amit éppen akkor nem tud kivitelezni, de ezt nem csalódásként, hanem célként éli meg. Ez a szabadság, az, amikor életed nagyobb részében elégedett vagy. Minél nagyobb részében, számodra annál nagyobb a szabadság.

"nincs alá-fölé rendeltségi viszony, ergo senki nem tud hatást kifejteni másra, nem tud befolyásolni, utasítani másokat, nem tud anyagilag és befolyásilag mások fölé kerekedni."

Ilyen rendszer nem létezik, ugyanis az emberek nem egyformák. Az egyik dominánsabb, a másik alkalmazkodóbb. Vannak vezető és vezetett típusú emberek, ki-ki melyik szerepben érzi jobban magát.

Természetszerűleg kialakul a hierarchia és a befolyásolás, ugyanis mindkét fél, a fölé- és az alárendelt is megtalálja benne a számítását.

"ugye kapitalista elvek szerint az ember aljas és javíthatatlan"

Nem, ezt itt is meg fogjuk cáfolni, mint a többi topicban, ahol már leírtad.

Ha aljas és javíthatatlannak tekintené az embereket a kapitalizmus, egyszerűen nem tudna működni.

Gentleman's agreement. Hála és viszonzás. Partnerségen alapuló együttműködések. Szerinted ezek nem léteznek manapság?

"ennek a rendszernek a normális működéséhez morális szempontból egészséges és a rendszer működését, egyéni szabadságokat tiszteletben tartani tudó emberek kellenének."

Na ezért utópia.

"ugye kapitalista elvek szerint az ember aljas és javíthatatlan."

Itt a GYK-n ezredszer leírt, ezerszer cáfolt balos sztereotípia.

Simán nem igaz.

Az ember elsősorban önérdekű, másodsorban közérdekű gondolkodású, nem azért mert gonosz, hanem mert individuum, nem pedig programozott hangya a bolyban.

A kapitalizmus rendszere olyan, hogy az önérdek hajtását is olyan útra tereli, ahol az egyben a közérdeket is szolgálja.

A kapitalista "jóléti államban" az ember alapvető önérdekei ki vannak elégítve és innentől nagyobb a hajlandósága a közérdekhez igazodásra is.

Ennyi.

Hagyjuk már ezeket a naiv ideákat.

A világ tényekkel operál.