A szabadság a legnagyobb illúzió?

Szabadabb vagyok, mint egy rabszolga.

De kevésbé szabad, mint egy milliárdos.

Szerintem a szabadságnak vannak fokozatai és korlátai, nem létezik 100%-os szabadság, ami nem biztos, hogy baj, mert nem örülnék neki, ha engem bárki szabadon (azaz következmények nélkül) megölhetne, megerőszakolhatna, kirabolhatna stb.

"Nyilván a másban való fizikai kártevéstől eltekintve sincs szabadság"

És egyéb kártevésben? Mondjuk ha más dolgozik azért, amit megeszel, az nem kártevés?

Bizonyos fokú szabadsága mindenkinek van.

Még a rabszolgának sem szabják meg például, hogy mikor sóhajthat.

És egy milliárdos előtt is vannak tiltott dolgok.

A kérdés csak az, hogy létezik-e bármiféle szabadság, vagy pedig minden előre meg van határozva, hogy mit fogsz tenni?

Például aki itt válaszolt, bárkinek szabadságában állt volna nem válaszolni semmit.

De mégis írtak sokan.

Vajon dönthettek volna másképp is, vagy mindenképpen így 𝐊𝐄𝐋𝐋𝐄𝐓𝐓 nekik dönteni?

"Kötelességek határozzák meg az életed. Szinte sosem azt teszed amit akarnál vagy kívánnál, hanem amit elvár a törvény, a szokás, a trend, a divat, mások elvárása, a társadalom, a főnök, a barátok, a házastárs, a szülők stb."

Ez hülyeség, kérdező.

A felsoroltak közül egyedül a törvények betartása a kötelesség, legalábbis azt megtorolják, ha nem tartod be.

De az összes többi már szabadon választott.

Te magad döntesz úgy, hogy az egzisztencia és a társadalmi státusz neked elég fontos ahhoz, hogy ezeket betartsd.

De simán dönthetsz úgy is, hogy számodra ezek nem fontosak, és akkor élhetsz egzisztencia nélkül, szegényen, kitaszítottan, cserébe semmiféle szokáshoz vagy elváráshoz nem kell igazodnod.

Szerintem te azt nem érted, hogy minden döntésnek, választásnak ára és következménye van.

"Vajon dönthettek volna másképp is, vagy mindenképpen így 𝐊𝐄𝐋𝐋𝐄𝐓𝐓 nekik dönteni?"

Na ez egy érdekes felvetés. Én például nem akartam válaszolni, mert túl bonyolultnak tartom a szabadság kérdését ahhoz, hogy így pár mondatban sommásan el lehetne intézni. De most mégis válaszoltam, miért? Több determináló tényező összhatásaként, vagy van benne valami szabad döntés? A fő kérdésre így sem fogok válaszolni, csak erre az egy felvetésre, pedig megfordult a fejemben, hogy akkor már egyúttal ahhoz is írhatnék pár gondolatot. Akkor most a szabad döntésemhez tartom magam vagy nem?

A szabadság szónak túl sok módon leeht értelmet adni és a büdös életben nem lesz olyan értelmezhetősége, ami végtelen szabadságot jelent.

A végtelen szabadság hiánya viszont nem a szabadság hiánya.

Persze, nem teheted meg, hogy egy életen át henyélsz és csak magától hullik a kaja a szádba.

A civilizáció vett elé ezt a szabadságodat?

Fenét.

Egyedül a természetben élve még ennyire sem henyélhetnél, simán éhen döglenél.

Ősemberként korlátlanul utazhattál a világban?

Nem. Limitálva voltál kábé a pár nap alatt gyalog bejárható élőhelyre, hiszen a megélhetésed biztosítására is idő kellett.

Valószínűleg az ősemberek többsége simán leélte az életét egy Budapestnél kisebb körben.

A vándorló nomád népek meg ugyanígy leélték az életüket egy VONAL mentén.

A civilizációval a lehetőségeid, jogaid nagyságrendekkel nőttek. De ennek megfelelően a kötelességeid is, hiszen a társadalomban az egyes emberek kötelességei biztosítják a másikak jogait és ez kölcsönös.

Valamit valamiért.

Az a baj, hogy ma el vagyunk kényeztetve és mindent, ami jó a civilizációban, természetesnek veszünk, fenét, észre sem vesszük, hogy kapjuk, ami meg kötelesség, azt nyűgnek.

Márpedig a kettő egyensúlyától működik az egész.

"Szinte sosem azt teszed amit akarnál vagy kívánnál, hanem amit elvár a törvény"

Ami a többiek jogait védi tőled és a tiedét másoktól.

"a szokás, a trend, a divat"

Ha nem vagy képes túllépni ezen és ezeket kötelezőnek tekinted, akkor tipikus képviselője vagy a fogyasztói társadalmnka, amivel bajod van.

Senki sem kényszerít rá.

"mások elvárása, a társadalom,"

Mert a világ nem olyan, hogy belőled csak egy van, a többiek vannak sokan, ők szolgáljanak téged. Mindenki egyén és ugyanazt érdemli, mint te, tehát amit te elvársz másoktól, azt neked is nyújtani kell mások felé.

"a főnök,"

Van sok másik munkahely másik főnökkel.

Ja hogy mindenhol dolgozni kell? Lásd fentebb a társadalom elvárásait a juttatásaiért cserébe.

"a barátok, a házastárs"

Te választod őket, ők meg téged. Neked is vannak elvárásaid velük szemben. Ha neked ez nyűg, maradj egyedül.

"a szülők"

Ha te is az leszel egyszer, valószínűleg értékelnéd, hogy a gyereked ne xarjon a fejedre és amíg nem képes maga eldönteni, neki mi a jó, addig te fogod azt tenni.

Az a tippem, hogy egy éppen a pubertás depresszióiban szenvedő kamasz vagy, vagy pedig egy antiszociális panaszkodó lustaság.

Esetleg e kettő kombija.