A kommunizmus az irigységre is épült?

@Kérdező, akkor mondok alternatívákat. A "legkapitalistább" irányból indulva, a "legkevésbé kapitalista" irány felé:

1) A legeslegegyszerűbb az lenne, ha a cég birtoklásából élő befektetők adót fizetnének a vagyonuk után, és azt visszaadnánk a munkásosztálynak, akár alapjövedelem, vagy más formában. Ekkor fennáll még a kizsákmányolás, csak utólagosan javítunk a helyzeten, hogy az így szerzett pénz egy adott százalékát elvesszük a kizsákmányolótól, és visszaadjuk annak, aki valóban megdolgozott érte. Ez gyakorlatilag kapitalizmus, csak aktívan elismerjük a kizsákmányolást, és fellépünk ellene.

2) Egy olyan rendszer lenne, ahol a dolgozók kapják meg először a cég részvényeit, és az ő kezükből kerülne ki a tőzsdére. Minél jobban teljesítenek, annál többet ér a fizetésük, ez ösztönzi a dolgozókat. Pl. dolgoznak ott 100-an. A cégvezető 5 részvényt kapna, a felső vezetés 2-őt, mindenki más meg 1-et. Akkor el van ismerve a cégvezető kemény munkája, megmarad a kapitalistához hasonló hierarchia. Amikor új ember kerül be a céghez, akkor több lesz a cég értéke, de több felé is oszlik a jutalom. Minden ösztönzés a mostani helyén marad, csak az a különbség, hogy nem a cégvezető kapja a részvények 100%-át, és így ha a cég értéke elszáll a nagy növekedés miatt, akkor mindenkit hasonló módon emel fel ez a növekedés. Ha már 1000 ember dolgozik ennél a cégnél, akkor mindenkinek ugyanúgy 10-szeresére nőttek a megtakarításai, nem pedig a cég tulajdonosok/befektetők nyelik le az egész nyereséget.

Persze, ehhez egy kicsit át kéne szervezni a részvénypiacot, részvény kibocsátási szabályokat, stb. De ez egy kapitalizmushoz eléggé hasonló állapot lenne, csak a kizsákmányolás minimálisra csökkenne, mert nem válna el a befektető és a munkás.

Ez a két dolog mondható reform-kommunizmusnak. Nem megdönteni akarják a kapitalizmust, hanem szélsőségesen megreformálni. Olyan rendszert építeni, ahol a kapitalista ösztönző rendszerek megmaradnak, de a termelt javak jobban elérik azokat, akik megtermelték őket.

Itt kilépünk a kapitalista keretek közül, és ketté válik a gondolkodás állami kommunizmusra és anarcho-kommunizmusra.

3/a) Pl. az anarcho-szindikalista gondolkodás szerint a kisebb közösség virágzása az, ami az ösztönző erő lenne. Itt már az államot magunk mögött hagytuk, és a kis város helyi szinten épített fel valamilyen termelő egységet. A termelt javakból szerzett bevételt egymás között szétosztják demokratikus módon. És azért veszünk fel akkor is embereket, ha nem termelnek annyit, mint amennyit fizetnénk nekik, mert a helyi közösség virágzása a célunk ezzel.

És ha sok kis kommunára osztanánk a világot, akkor sehol nem alakulnának ki olyan "szívtelen" kapitalista formációk, mint a nagyvállalatok, ahol minden ember csak annyit ér, amennyi profitot termel a cégnek. A profit csak annyit jelent, hogy ez az a pénz, amit a kommunába fektetünk közösen.

Ennek is vannak kezdetleges formái:

-> az, hogy a helyi cégek visszaforgatnak valamennyit a helyi városba, pl. eseményeket szerveznek, vagy pénzt adnak más projektekre. Az anarcho-szindikalizmus ennek egy szélsőséges formája lenne, ahol a cég TELJES profitját így használnák fel.

3/b) Az állami kommunizmus szerint az állam lehetne a munkaadó, és a nép boldogsága lenne az ösztönző erő. Azt hiszem ezt nem kell túlmagyaráznom, ahogy azt se, hogy miért bukott meg. Az állam nem a nép boldogságát tartja szem előtt, hanem a saját vezetőségének a boldogságát.

Bocsáss meg, Ó 21-es válaszadó, amiért nem fértél bele abba a több oldalnyi szövegbe, amit eddig írtam. Sajnos nem vagyok nő, így nehezemre esik egyszerre több kommentet írni párhuzamosan, különböző témákról...

"A vállakozónak van tökéje és kockáztetja azt, mint ahogy mondód sok válalkozás csödbe megy. Ez alapján ha ugyan annyit kapna az alkalmazót akkor az kizsákmányolás lenne a vállalkozo felé mivel az alkalmazót nem kockáztat semmit."

Nem mondom, hogy ugyanannyit kellene kapniuk. Már többször kiemeltem, hogy nem egyenlő munkáért nem fizetne egyenlően szinte egyik kommunista elképzelés se. Sőt, az a cél, hogy "Mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint" eleve egyenlőtlenséget feltételez. Ha mindenki a képességei szerint dolgozik, akkor nem egyenlő a munka, és ha mindenki az igényei szerint fogyaszt, akkor nem egyenlő a "fizetés" se. Az, hogy kommunizmus=egyenlőség az én szememben nem igazán jelent semmit. Milyen szempontból egyenlőség? Minden egyenlőség egyben egyenlőtlenség is. Ha ugyanannyit keres két ember, akkor szükségszerűen a pénz/munka aránya különböző lesz. Ha ugyanannyi a pénz/munka aránya, akkor a fizetésük lesz szükségszerűen különböző. Szóval ez az egész "egyenlőség" dolog számomra teljesen haszontalan. Egyáltalán nem egyenlőség vs egyenlőtlenség alapján gondolok ezekre a témákra.

Most hogy ezt tisztáztuk, itt a válasz: azt ne mondd nekem, hogy Jeff Bezosnak azért van százmilliószor több pénze, mint az átlagos Amazon dolgozónak, mert annyival több kockázatot vállal. OK, díjazzuk a kitalálót, ez így fair. De ne díjazzuk már a kitalálót úgy, hogy ő kapja meg több százezer ember munkájának a gyümölcsét, miközben az a több százezer keményen dolgozó alkalmazott meg esetleg nyomorban él!

Szóval nekem ez nem egy túl érdekes kérdés. A kockázat díjazása egyértelműen nem indokolja azt a szintű kizsákmányolást, ami most létezik. És akkor nem beszéltünk arról, aki mondjuk Coca-Cola részvényt vesz. Gyakorlatilag 0 kockázat, mégis jár neki a profit, csak mert van tőkéje. Honnan jön az a profit? Kizsákmányolásból. Honnan jön az a tőke? Jó eséllyel kizsákmányolásból...

Egy kicsit érthetőbbé szeretném tenni a #33 válaszomat. Biciklikkel.

Tegyük fel, hogy biciklinként 20.000 az input érték, 30.000 az output érték, 10.000 a munka érték. Ha egy dolgozó van, aki egyben a tulajdonos is, akkor ő 10.000-t keres. Ha felvesz egy embert 5000 forintért, akkor ő 15.000-t keres. Eddig nem egyértelmű, hogy mi a különbség a fizetési egyenlőtlenség és a kizsákmányolás között. DE hirtelen egyértelművé válik, ha elkezdesz embereket adogatni a biciklis céghez.

Egy nem kizsákmányoló cég esetén a főnök továbbra is 15.000-t keres, így kompenzálva van az extra kockázatért. Tehát mondjuk 100 dolgozó (a főnökön kívül) esetén így alakulna a fizetés:

Főnök: 15000

Mindenki más: (100*30.000-100*20.000-15.000)/100 = 9850 HUF/fő

De a kapitalizmus az nem ilyen. A kapitalizmusban először is mindenki annyit keres, amilyen kevésért csak hajlandó dolgozni, azaz esetünkben 5000-t. És minden más a főnöké. Azaz (100*30.000-100*20.000-100*5.000)=500.000

Összefoglalva:

Egyenlő rendszer:

Főnök: 10.000

Munkások: 10.000

Kockázati prémiummal számoló rendszer:

Főnök 15.000

Munkások: 9850

Kapitalizmus:

Főnök: 500.000

Munkások: 5000

Ezen az is látszik, hogy minél több a munkás, annál nagyobb a kizsákmányolás mértéke. És erre mondhatod, hogy annál nagyobb a kockázat, de nem ENNYIVEL nagyobb a kockázat... Sőt, egy idő után kifejezetten kisebb a kockázat, de a főnök pénze csak tovább nő.

A kommunizmus nem az irigységre is épült, hanem a rosszul értelmezett egyenlőségre.

Egy fontos dolgot szögezzünk le. A kommunizmus eszméje a legvadabb önkényuralom közepette született Franciaországban a 18. században. Annak ellensúlyozásaképpen. Lényege az emberek jog előtti egyenlősége volt. Később ezt többen alaposabban kibontották, részletezték tulajdonságait. Első konkrét forgatókönyv a kivitelezésére a cári Oroszországban született.

Mint az tudható, a természetben és az emberiség történelmében nem lehetségesek nagy ugrások. Azonban aki nagyon nélkülöz, mindig a legtöbbre vágyik. Ezért a kommunizmus eszméjét még soha sehol a világon nem kivitelezték a gyakorlatban. De - ahogy most is más esetekben - szerettek rá hivetkozni. Az első magát kommunistának valló ország a Szovjetunió a legkegyetlenebb terror diktatúrája volt. Követői képességeik szerint ezt valósították meg szocializmus néven.

A "vegyük el a gazdagoktól és adjuk a szegényeknek" szlogen ott volt egy sokat hangoztatott téveszme. Az egészet kizárólag azért találták ki, mert a kommunizmus néhány tulajdonságát másképp nem tudták megvalósítani. Így se sikerült. De az a szlogen legalább annyira távol áll a kommunizmustól, mint a szamaritánus viselkedés a diktátortól. Magyaroszágon az úgynevezett szocializmusnak egyetlen komolyabb eredménye volt. Tömegek léphettek ki a nyomorból és válhattak magas műveltségű emberré az oktatás ingyenessé tételével. Ez a szisztéma akkor kezdett megszűnni, mikor a nyolcvanas években a fűnyíróelvként ismert ostoba egyenlősdi hatalmas adósságokat termelt.

A kommunizmusnak nevezett diktatúra a buta vezetői révén elkövetett egy hatalmas hibát, amely ma is áldásosan teszi tönkre az országot. Elvette az emberektől a motivációt. Ez egy nagyon sokszínű állapot, amely az egyetlen hajtóerő a magas minőségű hatékony munkára, ami viszont a jólléti állam alapja. Akkor az ostobán kivitelezett egyenlősdi, ma a diktátori központosítás teszi lehetetlenné a motiváció érvényesülését, ami ráadásul csak hosszú távon tud kiépülni. Ezért volt gazdaságtalan az ország, és az ma is, szépen haladva a nyomor felé.

Az irigység csak sokkal később megvalósuló reakció volt, ez jellemzően a rossz körülmények között élő emberek sajátossága, ha látnak maguknál jobban élőket.

Van az a mondás, hogy a létező kommunizmus nem működik, és a működő kommunizmus nem létezik.

Lehet, hogy elméletben tök jó lenne, meg jobb mint a kapitalizmus, meg én elhiszem, hogy Marx semmi rosszat nem akart, de ha valaki ezeket a kis idilli ötleteket a valóságba akarja átültetni, annak az eddigi tapasztalatok alapján kataszrofális következményei lesznek.

#34 ugyan azt ismételgeted a kényegi részt kihagyva?

"Mi alapján határoznád meg a határt mi kizsákmányolás és mi nem az?"